Húsvét 4. hete szombat
ApCsel 13,44-52 Jn 14,7-14
„Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem?”
Jézus az Atyában van. Jézus nem lenne, ha az Atya nem lenne. Egyedül az Atya birtokolja az örök és végtelen isteni természetet, azt a végtelen szellemi létet, amelyet nem ajándékozott meg senki a léttel, mert önmagától való. Amely nincs összetéve lélekből és értelemből meg akaratból, mint az ember vagy az angyalok lelke, melyeknek két tehetségük van: az értelem, vagyis a szellemi megismerő tehetség és akarat, vagyis a szellemi vágyó tehetség. Istennél maga a végtelen nagy szellemi létű isteni lényeg önmagától végtelen értelmes, azaz mindentudó, és végtelenül hatalmas, vagyis mindenható. A Fiúisten az Atya pontos önismerete, tehát azonos az Atyával. Akár az Atyát látja valaki, akár a Fiút, lényegében ugyanazt a tartalmat látja. Viszont az Atya önismerete a Fiú. Aki az Atya, az nem lehet a saját Fia. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy mindketten Személyek. Lényegük azonos, az örök és változatlan, egyetlen isteni természet, amelyet az Atya ajándékoz öröktől születő Fiának, Ő meg azonnal változatlanul visszaajándékozza Atyjának. Tehát örök titok, de el kell ezt hinni, mert semmi más létezőben ezt nem tapasztalhatjuk; Titok, amely csak Istenben van. Ezt a titkot szerették volna megérteni Tamás és apostoltársai. Megmagyarázni földi fogalmakkal nem most sem tudjuk, ha látni fogjuk a mennyországban, hogy így áll a dolog, sőt van harmadik Isteni Személy is, a Szentlélek, akkor sem étjük. Ő úgy származik a két első Isteni Személytől, hogy Ő az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete, és tőlük kapja ajándékba az istenséget immár kettőjük közös birtokaként, majd kettejüknek ajándékozza vissza. Jézus egyelőre ezt az utóbbi tanítást akkor még nem közli, nem bonyolítja a hatalmas titok megismerését. A titok, mint tény ettől kezdve már ismert igazság: ismert a tény, a tény igazság, mert Jézus állítja. A Szentháromság titka azonban ésszel csak megközelíthető, de igazán megérteni sosem tudjuk, még az angyalok sem, akik teremtésüktől kezdve látják, ismerik. Mi is ismerjük a tényt, elfogadjuk igaznak, tehát el hisszük most Jézusnak, de megérteni úgy, mint sok más igazságot értünk, soha nem tudjuk. Még akkor sem, amikor a mennyországban a hittel elfogadott igazságot lelki, sőt a világ végi feltámadás után testi szemünkkel is látjuk. Ez tehát kitüntető ajándék, ez a hit. De nemcsak ajándék, hanem erőforrás is: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kérek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt”.(Jn 14,12-14)
ApCsel 13,44-52 Jn 14,7-14
„Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem?”
Jézus az Atyában van. Jézus nem lenne, ha az Atya nem lenne. Egyedül az Atya birtokolja az örök és végtelen isteni természetet, azt a végtelen szellemi létet, amelyet nem ajándékozott meg senki a léttel, mert önmagától való. Amely nincs összetéve lélekből és értelemből meg akaratból, mint az ember vagy az angyalok lelke, melyeknek két tehetségük van: az értelem, vagyis a szellemi megismerő tehetség és akarat, vagyis a szellemi vágyó tehetség. Istennél maga a végtelen nagy szellemi létű isteni lényeg önmagától végtelen értelmes, azaz mindentudó, és végtelenül hatalmas, vagyis mindenható. A Fiúisten az Atya pontos önismerete, tehát azonos az Atyával. Akár az Atyát látja valaki, akár a Fiút, lényegében ugyanazt a tartalmat látja. Viszont az Atya önismerete a Fiú. Aki az Atya, az nem lehet a saját Fia. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy mindketten Személyek. Lényegük azonos, az örök és változatlan, egyetlen isteni természet, amelyet az Atya ajándékoz öröktől születő Fiának, Ő meg azonnal változatlanul visszaajándékozza Atyjának. Tehát örök titok, de el kell ezt hinni, mert semmi más létezőben ezt nem tapasztalhatjuk; Titok, amely csak Istenben van. Ezt a titkot szerették volna megérteni Tamás és apostoltársai. Megmagyarázni földi fogalmakkal nem most sem tudjuk, ha látni fogjuk a mennyországban, hogy így áll a dolog, sőt van harmadik Isteni Személy is, a Szentlélek, akkor sem étjük. Ő úgy származik a két első Isteni Személytől, hogy Ő az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete, és tőlük kapja ajándékba az istenséget immár kettőjük közös birtokaként, majd kettejüknek ajándékozza vissza. Jézus egyelőre ezt az utóbbi tanítást akkor még nem közli, nem bonyolítja a hatalmas titok megismerését. A titok, mint tény ettől kezdve már ismert igazság: ismert a tény, a tény igazság, mert Jézus állítja. A Szentháromság titka azonban ésszel csak megközelíthető, de igazán megérteni sosem tudjuk, még az angyalok sem, akik teremtésüktől kezdve látják, ismerik. Mi is ismerjük a tényt, elfogadjuk igaznak, tehát el hisszük most Jézusnak, de megérteni úgy, mint sok más igazságot értünk, soha nem tudjuk. Még akkor sem, amikor a mennyországban a hittel elfogadott igazságot lelki, sőt a világ végi feltámadás után testi szemünkkel is látjuk. Ez tehát kitüntető ajándék, ez a hit. De nemcsak ajándék, hanem erőforrás is: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kérek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt”.(Jn 14,12-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése