Húsvét 5. hete hétfő
Jézus legyőzött minden szenvedést
Érdekes problémának tűnt számomra fiatal koromban, hogy Keresztelő János a nagy böjtölő, a tudatos messiási előfutár, aki harminc éves koráig szigorú aszkéta életet élt és akit nem ragadott meg az emberek iránta tanúsított nagyrabecsülése. Elhárította a felajánlott, megelőlegezett messiási címet. Különösen Szent János apostol és evangélista bámulta őt prófétai küldetéséért, ahogy kemény alázattal tett többször is vallomást: Nem én vagyok a Messiás! Aztán amikor Jézust a Szentháromság első megnyilatkozása végképpen igazolta előfutára előtt, a negyvennapos böjt és a sátán pimasz, három síkon is merész kísértése után visszasétált János működési helyére, első tanítványait éppen az ő rajondói közül választotta. Az útjaik aztán szétváltak. Keresztelő Szent János hamarosan Heródes Agrippa börtönébe került, és egy nagyravágyó asszony bosszújaként Heródes börtönében lelte halálát. Előtte azonban még kapott tanítványai látogatása kapcsán egy csodálatos krisztusi dicséretet. Ennek első fele János küldetésének abszolút biztos jóváhagyása volt: „Menjetek és adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam. Amikor azok (János tanítványai) elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől lengetett nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, íme elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény mind ezt jövendölték. S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie”. (Mt 11,4-15) Jézusa tehát megmondja az igazságot, hogy nemcsak Ő, hanem mindenki, aki hisz őbenne, nagyobb Keresztelő Jánosnál. Ezt az egész Ószövetségnek is tudomásul kell vennie. Érzi azt is, hogy János okosan ítéli meg küldetését: Ő nagyobb Mózesnél, Dávidnál, Illésnél is: de ezek mind egy egészen egyedi elbírálás szerint ítélendők: igen fontos előkészítője mindegyikük a messiási országnak, de annak még nem tagjai. Jézus csak az utolsó vacsorán köti meg az „új és örök szövetséget a saját vérében”(Lk 22,20) másnap mindenkiért meghal, aki hisz neki és megkeresztelkedik a Szentháromság nevében, az azonnal tagja lesz Jézus érdemeiért az Isten új és örök országának. Csak Jézus édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária kivétel: Ő Fia érdemeiért lelke teremtésének pillanatában előre megkapta a megszentelő kegyelmet, de neki is Fia miatt adatott ez a kiváltság (előre kiváltott, megváltott). Viszont Fia megtestesülése pillanatában neki ezt már tételesen ki kell mondania: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,28-38). Keresztelő Szent János az Ószövetség legnagyobbja, mert szigorú felkészülése és előfutári érdemein kívül hat hónapos magzati korban megkapta Jézustól a megszentelő kegyelmet ő is Mária látogatása alkalmával, amit jelzett az anyaméhben örömtáncával, és édesanyja kegyelemtől megvilágosított szavai is ezt igazolják. Rajta kívül ilyen kegyelmet sem kapott senki az Ószövetség idején.(1,39-45) Figyeljünk arra a tényre is, hogy Ádám és Éva kivételek, de ők nem „asszony szülöttei”.Íme, az Emberfia, mint a lelki szenvedések orvoslója.
Érdekes problémának tűnt számomra fiatal koromban, hogy Keresztelő János a nagy böjtölő, a tudatos messiási előfutár, aki harminc éves koráig szigorú aszkéta életet élt és akit nem ragadott meg az emberek iránta tanúsított nagyrabecsülése. Elhárította a felajánlott, megelőlegezett messiási címet. Különösen Szent János apostol és evangélista bámulta őt prófétai küldetéséért, ahogy kemény alázattal tett többször is vallomást: Nem én vagyok a Messiás! Aztán amikor Jézust a Szentháromság első megnyilatkozása végképpen igazolta előfutára előtt, a negyvennapos böjt és a sátán pimasz, három síkon is merész kísértése után visszasétált János működési helyére, első tanítványait éppen az ő rajondói közül választotta. Az útjaik aztán szétváltak. Keresztelő Szent János hamarosan Heródes Agrippa börtönébe került, és egy nagyravágyó asszony bosszújaként Heródes börtönében lelte halálát. Előtte azonban még kapott tanítványai látogatása kapcsán egy csodálatos krisztusi dicséretet. Ennek első fele János küldetésének abszolút biztos jóváhagyása volt: „Menjetek és adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam. Amikor azok (János tanítványai) elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől lengetett nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, íme elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény mind ezt jövendölték. S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie”. (Mt 11,4-15) Jézusa tehát megmondja az igazságot, hogy nemcsak Ő, hanem mindenki, aki hisz őbenne, nagyobb Keresztelő Jánosnál. Ezt az egész Ószövetségnek is tudomásul kell vennie. Érzi azt is, hogy János okosan ítéli meg küldetését: Ő nagyobb Mózesnél, Dávidnál, Illésnél is: de ezek mind egy egészen egyedi elbírálás szerint ítélendők: igen fontos előkészítője mindegyikük a messiási országnak, de annak még nem tagjai. Jézus csak az utolsó vacsorán köti meg az „új és örök szövetséget a saját vérében”(Lk 22,20) másnap mindenkiért meghal, aki hisz neki és megkeresztelkedik a Szentháromság nevében, az azonnal tagja lesz Jézus érdemeiért az Isten új és örök országának. Csak Jézus édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária kivétel: Ő Fia érdemeiért lelke teremtésének pillanatában előre megkapta a megszentelő kegyelmet, de neki is Fia miatt adatott ez a kiváltság (előre kiváltott, megváltott). Viszont Fia megtestesülése pillanatában neki ezt már tételesen ki kell mondania: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,28-38). Keresztelő Szent János az Ószövetség legnagyobbja, mert szigorú felkészülése és előfutári érdemein kívül hat hónapos magzati korban megkapta Jézustól a megszentelő kegyelmet ő is Mária látogatása alkalmával, amit jelzett az anyaméhben örömtáncával, és édesanyja kegyelemtől megvilágosított szavai is ezt igazolják. Rajta kívül ilyen kegyelmet sem kapott senki az Ószövetség idején.(1,39-45) Figyeljünk arra a tényre is, hogy Ádám és Éva kivételek, de ők nem „asszony szülöttei”.Íme, az Emberfia, mint a lelki szenvedések orvoslója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése