Keresztelő Szent János főünnep
Iz 49,1-6; ApCsel 13,22-26; Lk 1,57-66. 80
„Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett”
Keresztelő Szent János születését olyan magas rangú liturgikus ünnepel, tiszteli meg Anyaszentegyházunk, hogy az egész katolikus Egyházban ezt a megemlékezést kell ünnepelnünk, és ezen az ünnepen a szentleckét nem prófétáktól veszi át az Egyház, hanem az Apostolok Cselekedetei című szentírási könyvből. Ez a szentlecke fontos üzenet volt ott a pizidiai Antiochiában Szent Pál apostol ajkáról a zsidó zsinagógában. Az Ószövetség népe egyre idegesebben figyelte a keresztény hithirdetők, apostolok és tanítványaik prédikációiban hangoztatott alapigazságot, hogy nem a zsidó vallás hozza el Izrael népének az üdvösséget, hanem a Messiás, aki az ő nemzetükből születik. Ezért szövi bele beszédébe Szent Pál: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan” (ApCsel 13,16-17) Új hazát adott nekik, bírákat és királyokat. „Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat. Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: Nem az vagyok, akinek tartotok engem; utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani”. (22-25) A Megváltó tehát egyedül Jézus. Isten ezt már Ábrahámnak is megmondta: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ezt kell megérteni minden népnek: „Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett”. (26) Ebben a megszólításban nyilván a pogányokból megtért keresztényeket kell értenünk: a köztetek lévő istenfélők. Jézus megváltása által ők is Isten gyermekei, vagy azok lehetnek, ha hisznek Jézus Krisztusban és megkeresztelkednek. Szent Pál bennük nyilván az egész világ népeit szólongatta, minket, magyarokat is. Keresztelő János Jézus előfutára volt, a magyar nép gyermekei ideérve a Kárpát-medencébe nyugati kereszténység ezer éves védőbástyái vagyunk.
Iz 49,1-6; ApCsel 13,22-26; Lk 1,57-66. 80
„Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett”
Keresztelő Szent János születését olyan magas rangú liturgikus ünnepel, tiszteli meg Anyaszentegyházunk, hogy az egész katolikus Egyházban ezt a megemlékezést kell ünnepelnünk, és ezen az ünnepen a szentleckét nem prófétáktól veszi át az Egyház, hanem az Apostolok Cselekedetei című szentírási könyvből. Ez a szentlecke fontos üzenet volt ott a pizidiai Antiochiában Szent Pál apostol ajkáról a zsidó zsinagógában. Az Ószövetség népe egyre idegesebben figyelte a keresztény hithirdetők, apostolok és tanítványaik prédikációiban hangoztatott alapigazságot, hogy nem a zsidó vallás hozza el Izrael népének az üdvösséget, hanem a Messiás, aki az ő nemzetükből születik. Ezért szövi bele beszédébe Szent Pál: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan” (ApCsel 13,16-17) Új hazát adott nekik, bírákat és királyokat. „Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat. Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: Nem az vagyok, akinek tartotok engem; utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani”. (22-25) A Megváltó tehát egyedül Jézus. Isten ezt már Ábrahámnak is megmondta: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ezt kell megérteni minden népnek: „Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett”. (26) Ebben a megszólításban nyilván a pogányokból megtért keresztényeket kell értenünk: a köztetek lévő istenfélők. Jézus megváltása által ők is Isten gyermekei, vagy azok lehetnek, ha hisznek Jézus Krisztusban és megkeresztelkednek. Szent Pál bennük nyilván az egész világ népeit szólongatta, minket, magyarokat is. Keresztelő János Jézus előfutára volt, a magyar nép gyermekei ideérve a Kárpát-medencébe nyugati kereszténység ezer éves védőbástyái vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése