Évközi 16. vasárnap
Ter 18, 1-10a; Kol 1, 24-28; Lk 10, 38-42
„Őt hirdetjük, amikor intünk, és a telje bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit”
Szent Pál apostol sohasem járt Kolosszéban, ebben az apró kisázsiai városkában, a Lükosz folyó völgyében. Pál Epafrász nevű tanítványát küldte el hozzájuk, hogy ők is megismerhessék Isten természetfeletti ajándékát, a kegyelmek kegyelmét, Jézus Krisztust. Amikor Isten ezt az ajándékot életre keltette Pál szívében még nem tudhatta, hogy ezek a pogány, de jó akaratú emberek utolsó eshetőséget kapnak az örök üdvösségre. Epafrász az alapvető hittitkokat megismertette a kolosszeiekkel, majd beszámolt Pál apostolnak az eredményekről. Közben az apostol Jeruzsálemben a zsidók fogságába került (57-59) amikor a zsidók elől menekülni akart, és a római császárhoz fellebbezett. 59-60-ban Rómában raboskodott a börtönben, akkor írta levelét a kolosszei híveknek. A Gondviselés intézte így, hiszen Kolosszét 61-ben földregés törölte el a föld színéről. Sosem tudták volna meg e levél nélkül, hogy az apostol személyes szenvedéseit felajánlja értük: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő testének, az Egyháznak javára”. (Kol 1, 24) Pál nem úgy érti, hogy Krisztus szenvedése hiányos, e miatt képtelen üdvözíteni a világot, és másoknak a szenvedése kell, hogy pótolja a hiányokat. Inkább azt akarja érzékeltetni, hogy Jézus megtanította híveit arra, hogy az egész keresztény katolikus hívő közösség szorosan összetartozik Jézus Krisztussal és egymással is, és az üdvösséget Jézus jósága folytán elősegíthetjük érdemszerző cselekedeteinkkel, szenvedéseinkkel, imánkkal mások javára. Ebből a levélből a kolosszeiek sok új hittitkot megtanulhattak: „Az Istentől értetek kapott hivatásnál fogva, hogy az Isten szavát érvényre juttassam: azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fenséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek” (25-27) a kolosszeiek megtudták, hogy Krisztus megváltotta őket, megkeresztelkedtek, a gyors halál nem a pokolba sújtja, hanem a mennyországba emeli őket. Óriási ajándék volt számukra annak közlése is, hogy Jézus emberi lelke és teste öröktől fogva úgy szerepel Istenteremtő terveiben, mint a szellemvilág és az anyagvilág ősmintája (1, 12-17) a mi létünk arra is szolgál, hogy Jézus embersége szerint, az Ő mintája alapján tökéletessé legyünk és segítsünk másokat is ilyenné tenni. Súlyos gond, hogy a körülöttünk élő, egykor keresztény nemzetek elvesztették kereszténységüket. Nem kell nekik Jézus Krisztus, főként a szenvedése idegen tőlük. Mindenféle teóriát elfogadnak, de nem értik meg, talán nem is hallották még a kolosszeiekhez írt levél csodás üzenetét: Jézus Krisztus szenvedése igényli, hogy a magunkét tegyük az övé mellé, és így próbáljuk megmenteni hitetlenné vált kortársainkat, és szenvedéseinket kapcsoljuk Jézuséhoz. Segítsünk nemzetünknek a megváltást keresni.
Ter 18, 1-10a; Kol 1, 24-28; Lk 10, 38-42
„Őt hirdetjük, amikor intünk, és a telje bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit”
Szent Pál apostol sohasem járt Kolosszéban, ebben az apró kisázsiai városkában, a Lükosz folyó völgyében. Pál Epafrász nevű tanítványát küldte el hozzájuk, hogy ők is megismerhessék Isten természetfeletti ajándékát, a kegyelmek kegyelmét, Jézus Krisztust. Amikor Isten ezt az ajándékot életre keltette Pál szívében még nem tudhatta, hogy ezek a pogány, de jó akaratú emberek utolsó eshetőséget kapnak az örök üdvösségre. Epafrász az alapvető hittitkokat megismertette a kolosszeiekkel, majd beszámolt Pál apostolnak az eredményekről. Közben az apostol Jeruzsálemben a zsidók fogságába került (57-59) amikor a zsidók elől menekülni akart, és a római császárhoz fellebbezett. 59-60-ban Rómában raboskodott a börtönben, akkor írta levelét a kolosszei híveknek. A Gondviselés intézte így, hiszen Kolosszét 61-ben földregés törölte el a föld színéről. Sosem tudták volna meg e levél nélkül, hogy az apostol személyes szenvedéseit felajánlja értük: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő testének, az Egyháznak javára”. (Kol 1, 24) Pál nem úgy érti, hogy Krisztus szenvedése hiányos, e miatt képtelen üdvözíteni a világot, és másoknak a szenvedése kell, hogy pótolja a hiányokat. Inkább azt akarja érzékeltetni, hogy Jézus megtanította híveit arra, hogy az egész keresztény katolikus hívő közösség szorosan összetartozik Jézus Krisztussal és egymással is, és az üdvösséget Jézus jósága folytán elősegíthetjük érdemszerző cselekedeteinkkel, szenvedéseinkkel, imánkkal mások javára. Ebből a levélből a kolosszeiek sok új hittitkot megtanulhattak: „Az Istentől értetek kapott hivatásnál fogva, hogy az Isten szavát érvényre juttassam: azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fenséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek” (25-27) a kolosszeiek megtudták, hogy Krisztus megváltotta őket, megkeresztelkedtek, a gyors halál nem a pokolba sújtja, hanem a mennyországba emeli őket. Óriási ajándék volt számukra annak közlése is, hogy Jézus emberi lelke és teste öröktől fogva úgy szerepel Istenteremtő terveiben, mint a szellemvilág és az anyagvilág ősmintája (1, 12-17) a mi létünk arra is szolgál, hogy Jézus embersége szerint, az Ő mintája alapján tökéletessé legyünk és segítsünk másokat is ilyenné tenni. Súlyos gond, hogy a körülöttünk élő, egykor keresztény nemzetek elvesztették kereszténységüket. Nem kell nekik Jézus Krisztus, főként a szenvedése idegen tőlük. Mindenféle teóriát elfogadnak, de nem értik meg, talán nem is hallották még a kolosszeiekhez írt levél csodás üzenetét: Jézus Krisztus szenvedése igényli, hogy a magunkét tegyük az övé mellé, és így próbáljuk megmenteni hitetlenné vált kortársainkat, és szenvedéseinket kapcsoljuk Jézuséhoz. Segítsünk nemzetünknek a megváltást keresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése