Évközi 27 hét hétfő

Évközi 27 hét hétfő

Gal 1, 6-12; Lk 10, 25-37

"Embereknek igyekszem-e tetszeni?”

Szent Pál apostol a második küldetéses útján érkezett el Kis-Ázsia pogányok, lakta vidékére, Galátiába. Valami oknál fogva megszakították útjukat. Valószínűleg maga az apostol betegedett meg. Nem akarták az időt kihasználatlanul hagyni, ezért kezdtek beszélni Jézus Krisztusról, a világ Megváltójáról. Nagyon okosan cselekedtek, hiszen egész életünket így éljük le: értelmes lényekként rövid és hosszú távra tervezgetünk, aztán úgy történik minden, ahogyan Isten akarja. A galatáknak kezdtek beszélni Isten küldöttéről, aki azért jött el közénk a mennyből, hogy Isten emberi ésszel felfedezhetetlen titkaira tanítsa meg ezeket a pogányokat, akik a római-görög hitregéket ismerhették csupán, amelyek arról szóltak, hogy több mint kétezer isten van. Ott akkor nem élhettek zsidó telepesek, akiktől megtanulhatták volna legalább az alapigazságot, hogy csak egy Isten van, több nem is lehet, mert az Isten végtelen nagy, és másik végtelen nem tudna hol elkezdődni. Nekik tehát ezt az igazságot kellett először elmagyarázni. Az után azt, hogy Istenben nem egy, hanem három személy van, akik öröktől fogva élnek, közösen birtokolják a végtelen nagy istenséget, a mindentudó és mindenható isteni természetet. Tanítaniuk kellett a világ teremtését, az első emberek bűnbeesését, Isten jóságos ígéretét arról, hogy majd Ő küld megváltót, aki ember alakban jön el, szenved és meghal értünk, azután harmadnapra feltámad, és kinyitja újra a menny-országot a hívők számára. Ugyanebben az időben nyilván nem éltek azon a vidéken zsidók, mert azoktól már hallhatták volna. A színtiszta keresztény tanítást így csorbítatlanul vették át és fogadták el. Évek múlva megrökönyödve értesültek arról, hogy jöttek új arcok. Ezek nyilván hithű, azaz Jézust és keresztényeket gyűlölő zsidók megzavarták a keresztény galaták hitét. Pál 55-ben hallhatta a nagy bajt. Így ír: „Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtettek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De, még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen!”(Gal 1, 6-9) tehát nem az volt a baj, hogy ezek a bajkeverők tanították az Ószövetséget, hanem hogy úgy mondták el a keresztényeknek, mintha még Jézus megváltói halála után is az ábrahámi körülmetélés adná az üdvösség kezdetét. Pál ebben a levelében ezért harcol a körülmetélés ellen. Az apostolok zsinata meg is erősítette az ő okfejtését.