Évközi 27. hét péntek

Évközi 27. hét péntek

   
Gal 3, 7-14; Lk 11, 15-26

„Értsétek meg tehát, hogy akik a hitből valók, azok Ábrahám fiai”

 
Pál apostol, amikor azt hallotta galata híveiről, hogy valakik megzavarták a tiszta hitüket, nagyon elszomorodott. Páltól és társaitól megtanulták, hogy az üdvösség forrása Jézus Krisztus, mert Ő Isten Fia, aki érettünk emberré lett. Mint a testvérünk, helyettünk szenvedett és meghalt a kereszten. Ennek a szenvedésnek és halálnak végtelen nagy az értéke, mert aki vállalta és végbe is vitte az áldozatot, nem emberi személy, hanem Isten. A zavart okozó zsidók viszont nyilván Ábrahámra hivatkozva hirdették, hogy csak azok igazulhatnak meg, akik az ő törzséből születtek, vagy ha fizikailag nem is születtek az ő utódai közül, legalább a körülmetélés fájdalmas áldozatát elvállalták, így lettek Isten népének a tagjai. Pál apostol megtanulta immár Jézustól, hogy nem Ábrahám az üdvtörténet igazán fontos személyisége, mert ő a hitével csak előkészítője volt annak, aki üdvösségünk szerzője lett istenemberi szenvedésével és halálával. Ábrahám hittel vállalt engedelmessége igen értékes volt. Isten szavára elhagyta szülőföldjét és rokonságát. Szakított a bálványimádással, visszatért az élő Istenhez, mindenek alkotójához és végcéljához. Ezért lett áldás minden nemzet számára, azokéra is, akiket nem ő nemzett: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3) Ezt erősíti meg Mikeás próféta jövendölése: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izrael jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek a maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. És ő majd odaáll, és legelteti az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke” (Mik 5, 1-4) Az ábrahámi áldás majd akkor teljesül be, amikor Betlehemben megszületik az, akinek kettős születése lesz: az ősidőkben, vagyis az időtlen időben, az örökkévalóságban születik, mint Isten, és a régmúlt időkben, kétezer éves ábrahámi múltban, mint ember jelenik meg. Itt is, szóba kerül a prófétánál az a vonatkozás is, hogy Ábrahámnak kis időre elhagyott rokonai, a többi nemzet is visszatér majd a Megváltó által Izrael fiaihoz. Ő lesz a béke, a nagy megbékélést Ő adja majd. „Így tehát, akik hitből valók, azok nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása a pogányokra is rászálljon, és hogy a Lélek ígéretét megkapjuk a hit által”(Gal 3, 8. 14)