Évközi 27 vasárnap
Iz 5, 1-7 Fil 4, 6-9; Mt 21, 33-43
„a kő, amelyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez”
Mindkét példabeszéd, Izajásé és az Úré is a zsidókról szól: az első a népről, a második a vezetőkről. Isten a zsidókat Egyiptomból mentette ki. Negyven éves népnevelő vándorlás után adta kezükbe azt a földet, amelyen ősapjuk, Ábrahám, vándorként élt. Az akkori lakosok bűnei megértek a büntetésre. Minden birtokukat, házaikat, mezőiket, szőlőiket készen kapták, csak birtokba kellett venniük. Izrael utódait jól belegyökereztette az Úr abba a földbe. Méltán elvárhatta tőlük, hogy ők és utódaik hálásak lesznek az óriási ajándékért. Nem kért tőlük mást, mint hűséget atyáik hitéhez, és Isten parancsainak megtartását. Erről beszél a próféta: „Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott”. (Iz 5, 2) Erre mondta ki Isten ítéletét: „Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze”. (5) Mindez meg is történt Izajás halála után százharminc évre. Jézus példabeszéde a zsidók vezetőihez, a főpapokhoz és a vénekhez, tehát a főtanácshoz szólt. Ő már arról beszél, hogy az Isten jóságáért járó hála és imádás adóját az Úr követei, a próféták által akarta beszedni népétől. A zsidók pedig, nem okulva a babiloni sereg pusztításából, a nép hetven esztendős fogságából, megölte a javukat, szolgáló prófétákat. Jézus keserű szívvel rótta fel ezt virágvasárnap: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk összegyűjti szárnyai alatt a csibéit, de ti nem akartátok. Íme, elhagyott puszta lesz a házatok”. (Mt 23, 37-38) Az őt halálra adó főtanácsnak, pedig ezt idézte: „a kő, amelyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez”. (Zsolt 118, 22-23) Ezzel kimondta, hogy Ő új Egyháznak alapja lesz: „Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét”. (Mt 21, 43) Ez a jövendölés elsősorban Európáról szól, amely keresztény lett. Ebbe a krisztusi közösségbe ezer éve bele tartozik magyar népünk is. A Mennyek Királynője közvetítésével azt a küldetést, kaptuk, hogy Jézus népeit védelmezzük. Meg is tettük ezer éven át. XII. Pius pápa azonban kénytelen volt kimondani: Európa missziós terület. A legújabb tények már azt sugallják, hogy Európa országai a kereszténységet, Jézust, Istent kemény következetességgel elutasítják. Felmérések szerint ötven-száz év múlva néhány ország területén egy keresztény sem akad. Korunkban a Szűzanya sok megjelenése (La Salette, Lourdes, Fatima, Garabandál) arra figyelmeztette az emberiséget, hogy Isten nem tűri tovább az emberi gonoszságot. Égi Édesanyánk eddig könyörögve kérte: Térjetek meg! Valóra válik Szent János apostol látomása az égből földre szálló Új-Jeruzsálemről (Jel 21, 9-14) Új népet alkot magának Isten. Jézus újra számít ránk. Nőjünk fel a nemes feladathoz.
Iz 5, 1-7 Fil 4, 6-9; Mt 21, 33-43
„a kő, amelyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez”
Mindkét példabeszéd, Izajásé és az Úré is a zsidókról szól: az első a népről, a második a vezetőkről. Isten a zsidókat Egyiptomból mentette ki. Negyven éves népnevelő vándorlás után adta kezükbe azt a földet, amelyen ősapjuk, Ábrahám, vándorként élt. Az akkori lakosok bűnei megértek a büntetésre. Minden birtokukat, házaikat, mezőiket, szőlőiket készen kapták, csak birtokba kellett venniük. Izrael utódait jól belegyökereztette az Úr abba a földbe. Méltán elvárhatta tőlük, hogy ők és utódaik hálásak lesznek az óriási ajándékért. Nem kért tőlük mást, mint hűséget atyáik hitéhez, és Isten parancsainak megtartását. Erről beszél a próféta: „Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott”. (Iz 5, 2) Erre mondta ki Isten ítéletét: „Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze”. (5) Mindez meg is történt Izajás halála után százharminc évre. Jézus példabeszéde a zsidók vezetőihez, a főpapokhoz és a vénekhez, tehát a főtanácshoz szólt. Ő már arról beszél, hogy az Isten jóságáért járó hála és imádás adóját az Úr követei, a próféták által akarta beszedni népétől. A zsidók pedig, nem okulva a babiloni sereg pusztításából, a nép hetven esztendős fogságából, megölte a javukat, szolgáló prófétákat. Jézus keserű szívvel rótta fel ezt virágvasárnap: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk összegyűjti szárnyai alatt a csibéit, de ti nem akartátok. Íme, elhagyott puszta lesz a házatok”. (Mt 23, 37-38) Az őt halálra adó főtanácsnak, pedig ezt idézte: „a kő, amelyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez”. (Zsolt 118, 22-23) Ezzel kimondta, hogy Ő új Egyháznak alapja lesz: „Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét”. (Mt 21, 43) Ez a jövendölés elsősorban Európáról szól, amely keresztény lett. Ebbe a krisztusi közösségbe ezer éve bele tartozik magyar népünk is. A Mennyek Királynője közvetítésével azt a küldetést, kaptuk, hogy Jézus népeit védelmezzük. Meg is tettük ezer éven át. XII. Pius pápa azonban kénytelen volt kimondani: Európa missziós terület. A legújabb tények már azt sugallják, hogy Európa országai a kereszténységet, Jézust, Istent kemény következetességgel elutasítják. Felmérések szerint ötven-száz év múlva néhány ország területén egy keresztény sem akad. Korunkban a Szűzanya sok megjelenése (La Salette, Lourdes, Fatima, Garabandál) arra figyelmeztette az emberiséget, hogy Isten nem tűri tovább az emberi gonoszságot. Égi Édesanyánk eddig könyörögve kérte: Térjetek meg! Valóra válik Szent János apostol látomása az égből földre szálló Új-Jeruzsálemről (Jel 21, 9-14) Új népet alkot magának Isten. Jézus újra számít ránk. Nőjünk fel a nemes feladathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése