Balás Béla – Bolberitz Pál: Regnum Marianum

Balás Béla – Bolberitz Pál: Regnum Marianum

Balás Béla kaposvári megyéspüspök és Bolberitz Pál pap teológus 75. születésnapjuk alkalmából adtak életút-interjút Kovács Lajos Péternek, az Éghajlat Kiadó igazgatójának papi hivatásukról, valamint hitbeli, közéleti és erkölcsi kérdésekről.

Balás Béla és Bolberitz Pál is már kamaszkorukban tagjai lettek az ötvenes években illegálisan működő Regnum Marianum mozgalomnak, s ez egész életükre meghatározó élményükké vált. A Mária-tiszteletről Balás Béla püspök kifejtette: személyesen tapasztalta meg, hogy a Mária-tisztelet nem emlék, nem olyan, mint a magyarok titokzatos Hold-istennője. „Mária élő személy. A Mária mennybevétele ünnep azt jelenti, hogy Mária testben és lélekben hozzánk hasonló, de ott van Isten közelében, nagyon a közelében. Nekem ez bőven elég ahhoz, hogy alapom legyen az élő kapcsolathoz és a reménységhez.”

Bolberitz Pál kiemeli: Mária az egyház anyja, ami azt is jelenti, hogy lehet hozzá imádkozni. Balás Béla pedig tényként állapítja meg, hogy a Regnum alapításától kezdve közösség volt, nem magánvallás. „Jézus Krisztus közösséget épített, Isten országát hozta le a közösségbe.” Bolberitz Pál számára a közösség azt jelenti, hogy szeretet tartja össze, és ez jellemezte a Regnumot, amely baráti közösség volt.

A két egyházi személyiség kamaszként élte meg az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, s annak véres leverése jelentősen befolyásolta a szocializmushoz való viszonyukat is, hiszen egyértelmű volt számukra a rendszer totalitárius mivolta. Bolberitz Pált elsőre nem vették fel a szemináriumba, Balás Bélát pedig harmadévesként az első Regnum-perben eltávolították, s csak másfél évnyi kitérő után folytathatta tanulmányait. Ily módon képet kapunk a kötetből az egyházakat ért zaklatásokról, rendszeres megfigyelésekről, titokban történt szentelésekről. S bár 1956 után a korábbiakhoz képest valóban enyhült a hatalom nyomása az egyházra, egészen a hetvenes évek elejéig voltak perek, az pedig tiltva volt, hogy az egyház hivatalosan fiatalokkal foglalkozzon. Az 1989-es egyesülési törvény megszületéséig semmifajta egyházi közösséget nem lehetett alakítani.

Az egyház és a nem hívők kapcsolatát illetően Balás Béla kifejti: az ateistákkal nem megértetni akarja az Igét, nem célja „lenyeletni a házi feladatot.” Sokkal inkább szeretné meghökkenteni és elgondolkodtatni az embereket. Alapelve: „Ne beszélj Istenről, csak ha kérdeznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek!” Egyszerűen éli a maga meggyőződését, de érthetően. „El tudom magyarázni, miért élek így, és nem bántom meg a másik embert. Akkor sem, ha látom, hogy eszelősen érzékeny a szabadságára, a személyi méltóságára. Nem leszek támadó, mert akkor becsukódik, és ellenáll. Azt akarom megéreztetni, hogy mi egészen mást adunk, mi az ember számára hoztunk valamit!” A kereszténységben az a plusz, hogy „Mi ismerjük Jézus Krisztust, és a halálon túl is tudunk gondolkodni. Ezen a ponton kezdődik az egyház felelőssége. Nem lehet az embert magára hagyni úgy, hogy alapvető kérdések megoldásában csak önmagára tudjon támaszkodni.”

Bolberitz Pál meggyőződése szerint a papnak egyformán kell szeretnie a magányt és a közösséget is. „Egyszerre kell remetének és közösségteremtő, közösségmegőrzőnek lennie. Az a jó pap, aki mindkettőt tudja gyakorolni.” Minden népszerű pap mögött jelentős szociális érzékenység és tevékenység áll, „ez az, amire a hitetlen ember is érzékeny.” Ezért kell az egyháznak és az egyház papjainak különösen odafigyelniük a szociális munkákra, mégpedig magas szinten megszervezve – vallja Bolberitz professzor. Egyúttal figyelmeztet: Jézus Krisztus nélkül fogalmunk sincs Istenről. Jézus azért jött le közénk és lett emberré, hogy bemutassa nekünk, milyen a mennyei Atya. „Ezt úgy nevezik, hogy kinyilatkoztatás.” Bolberitz Pál attól sem tart, hogy a kereszténység visszaszorulóban van Európában, a lényeg ugyanis nem a földrajzi elhelyezkedés, hanem, hogy a szívünkben ott van-e az Isten. „Ahol a keresztények léteznek, ott az Isten. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek templomok. De ha történetesen nincsenek templomok, attól a kereszténység nem fog megszűnni.”

A kötetben olvashatjuk Balás Béla (A Regnum) és Bolberitz Pál (Az emberi kapcsolatok alapformái; Az egyház szociális tanításának lényege) tanulmányait is, a könyv végén pedig helyet kapott (többek mellett) két írás, amely Szűz Máriának mint a Magyarok Nagyasszonyának alakjával foglalkozik (Balás Béla: Mária országa; Bolberitz Pál: Tegyétek, amit Ő mond!). A főpásztor tényként állapítja meg: nincs keresztény Magyarország. Ez azonban nem tragédia, és mint írja: „Bennem a harci kedvet kelti föl ez a helyzet. Egy új honfoglalást érzek sürgetőnek. Elölről kell kezdeni mindent. A hitet amúgy sem lehet örökölni. Azt meg kell szerezni. Vagy más oldalról közelítve: anyává kell válni egy leánynak, meg kell szülni a gyermekét, és akkor kezdődik egy anya-fiú viszony. Az anyaszentegyháznak meg kell szülnie az újabb és újabb nemzedékeit, és azok a nemzedékek ilyen-olyan lelkiséghez tartoznak. Az új máriás ország személyről személyre sugárzó, egymásra villózó hatásokból keletkezik. Isten kegyelmét most kell befogadni.” Bolberitz Pál pedig kiemeli: „A magyarság akkor méltó arra, hogy a mennybe fölvett Szűz Mária legyen az ő királynője, legyen az erkölcsi példaképe, sőt az erkölcsi legitimitásnak is a forrása, ha megfogadja Szűz Mária tanácsát: tegyétek azt, amit Jézus mond!”