Húsvét 4. hét hétfő
A
Szentlélekben való újjászületésnek, az örök életbe való belépésnek
leghitelesebb bizonyítéka, amikor az ember önként odaadja az életét. Ezt
egyedül az ember tudja megtenni a földön, mert csak ő kapott képességet, hogy
ne csupán valamit adjon embertársának, hanem önmagát adja, szeretetből. A
szeretetből fakadó és a szeretetben történő önátadás az egész világmindenség
egyedülállóan nemes, tiszta eseménye, minden mást felülmúló tett, melyben a
leginkább megnyilvánul a szentháromságos egy Isten való hasonlóságunk. A
bűnbeesés azonban éppen itt ütötte a legnagyobb sebet, s a
szeretetkapcsolatokba beférkőzött a számítás, a kisajátítani akarás, a másik
ember eszköznek tekintése. Szeretetünk görcsös és sokszor féloldalas
próbálkozásaiban önközpontúságában megragadt, sebzett lényünk vergődése
nyilvánul meg. Félünk ettől az önátadástól, mert ebben az is benne van, hogy
meg kell halnunk magunknak.
Az
önajándékozás minden más ajándékozásnál nagyobb örömmel jár, ugyanakkor vérrel
verítékezéssel is. Mert ezen a világon minden ajándékozó gesztust félre lehet
érteni, rosszra lehet magyarázni, el lehet utasítani és vissza lehet vele élni,
amikor pedig önmagunkat ajándékozzuk, mindennél nagyobb kiszolgáltatottságot
vállalunk. Mégis megéri: ha emberileg sikertelennek tűnik is, Istennek való
önátadásunk nem vallhat kudarcot. Amikor Jézus arról beszélt, hogy van hatalma
odaadni az életét, már eljövendő halálára utalt. Mégis hangsúlyozta, hogy nem
elveszik tőle az életét, hanem ő maga adja oda. Odaadja, nem pedig eldobja
magától: visszaadja az Atyának.
Urunk Jézus, Te azért jöttél, hogy életünk
legyen, éspedig bőségben. Küldd el nekünk Szentlelkedet, a Szeretet Lelkét,
hogy benne egész valónkat összefoglalva tudjuk átadni életünket Általad az
Atyának, mindenekelőtt azokon keresztül, akik ránk vannak bízva, s így annak a
bőségesebb életnek a kibontakozását szolgáljuk, melyet Te adtál nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése