Krakkói Szent Szaniszló

Szaniszló Krakkó püspöke, vértanú (†1079). Boleszló lengyel királyt kicsapongó élete miatt sokszor megfeddte. Boleszló azzal próbálta rágalmazni, hogy az elhalt nagybátyjától vásárolt telek árával a püspök adós maradt. Szaniszló három nap – három éjjel böjtölve, virrasztva, kérte a halottat, hogy tanúskodjék mellette. A halott nagybácsi a tárgyaláson meg is jelent, és tisztázta Szaniszlót. Intelmeit azonban a király ezután sem hallgatta meg, sőt a püspököt kivégeztette.

Hallgassuk meg erről az Érdy–kódex^* előadását:

az Úristennek szent papját kivonyá az egyházból és mind ízenkéd koncoltatá és bestyeknek és égi madaraknak hányatá megemészteni. De ime azonközben Úristennek akaratjából Vizli vízről négy keselyűmadarak jövének és ez szent mártirnak szent testét senkinek sem hagyák bántani. Mikoron mindez isteni csodadolgokat látták volna, nekik ájotatusságnak okáért odamenének, és felgyőjtvén az szent testnek remekeit. És mikoron egymás mellé rakták volna, ottan egésszé lén az szent test, mintha semmi seb reá nem esött volna. Szent Mihály egyházában temették el, és az lámpás, kit fejének felfüggesztöttek, nagy sok esztendég szenetlen égött minden segedelem nélkül.

Szaniszló tisztelete leginkább a Szepességben és a vele szomszédos tájakon virágzott, ami világosan a lengyel jámborság átsugárzását bizonyítja. Ismeretes az is, hogy Zsigmond király tizenhat szepesi várost zálogosított el Lengyelországnak, amelyek csak jó negyedfélszázad múlva, Mária Terézia idejében kerültek vissza hazánkhoz.

A szent hajdani tiszteletét Szaniszló, Szanka családneveink is tanúsítják.

Szaniszló legrégibb ismert hazai patrociniuma Nagysáros (Velky Šariš), Szent Ágoston remetéinek perjelsége (1274).'^*

Nyilván még szintén középkori Frigyesvágása (Friedmann, Frydnam), Pongrácfalva (Pongracovce), Szaniszló-patrociniuma. A podolini piarista templom és kollégium titulusát (1642) az magyarázza, hogy a rend egyrészt Lengyelországból települt át hazánkba, másfelől pedig alapítója Lubomirski Szaniszló volt. Adatok híján nem tudjuk magyarázni Apátfalva (Opatovce, Nyitra) Szaniszló-patrociniumának eredetét.

Szaniszló alakja föltűnik Bélakorompa (Krempa 1516), Kassa (1440), Kisszeben (Sabinov 1500, István király társaságában), Nagyszalók (Velky Slavkov 1483), Németlipcse (Partizénská Lupča 1450), Szepesszombat (Spišska Sobota 1516) szárnyasoltárainak táblaképein.^*

Egy, a Szépművészeti Múzeumban őrzött, nyilván a Szepességből származó házioltárka (1420) Vencel király társaságában örökíti meg Szaniszlót. Szintén itt látható Jankovich Miklós gyűjteményéből, ismeretlen helyről, de mégis a Szepességről három táblakép: 1. Szaniszló vértanúsága, 2. Csoda Szaniszló ereklyéjénél, 3. A gyilkos Boleszló halála.^* A legenda szerint a király megtébolyodott, és a Kárpátok erdőségeiben bolyongva lelte halálát.

A szent gótikus faszobrát őrzi (Gánovce, Szaniszló-oltár 1480).^*

Szaniszló-oltára van a lőcsei volt jezsuita templomnak.^*

Lengyel kapcsolataink melegségére jellemző, hogy a püspök ünnepével középkori misekönyveinkben sűrűn találkozunk.

Népéleti nyomaink, egyben Szaniszló interetnikus: lengyel, szlovák, szepesi német kultuszának vizsgálata elsősorban a szlovák, illetőleg lengyel szakkutatásra tartozik.

Nyilvánvalóan lappangó barokk irodalmi forrásból merít Varga Lajos szakrális népköltő verses földolgozása: A megtámadott végrendelet.^* Eszerint Millén Péter dúsgazdag lengyel államférfi halálos ágyán átok terhe alatt vagyonának felét három fiára, másik felét pedig az Egyházra hagyta. Ott állott mellette Szaniszló püspök is. A gonosz Boleszláv király hamis tanúvallomások alapján az egyház jussára rátette a kezét. Szaniszló hiába kérte a három fiút, hogy mondják meg a királynak az igazat, őket ugyanis a király örökségüktől nem fosztotta meg. A püspök – miután a király könyörtelen maradt – a halott Pétert hívta tanúnak, aki már három éve nyugodott székesegyházbeli sírjában. Ez Mindenszentek napján történt, de a király kinevette. Szaniszló erre halottak napján a sírt felbontatta, és a halottat bizonyságul hívta. Péter megelevenedett, Szaniszló pedig kezénél fogva a király elé vezette. Boleszláv remegve ígért bűnbánatot és elégtételt. Péter még a hívekhez fordult, és olyan életre ösztönözte őket, hogy méltók legyenek az örökboldogságra, majd visszatért sírjába, ahol nyomban por és hamuvá foszlott.

A király ezután sorvadó betegségbe esett, de halála késett. Varga itt erkölcstanító buzgalmában – megtérni sohasem késő – eltért a középkori legendától. A király ugyanis vezekelni kezdett, majd amikor minden törvénytelenségét helyreigazította, megbékélve fogadta Szaniszló kezéből a végső vigasztalást.

Tudomásunk szerint Varga Lajos műve szakrális folklórhagyományunkban nem hagyott nyomot.