„Názáret asztalosműhelye legyen példa számotokra!” – Ferenc pápa beszéde az Avvenire munkatársaihoz

Ferenc pápa május 1-jén a Kelemen-teremben fogadta az Avvenire olasz katolikus napilap munkatársait és családtagjaikat. Az audiencián négyszázan vettek részt; jelen volt Gualtiero Bassetti bíboros, az olasz katolikus püspöki konferencia elnöke, valamint főtitkára is, Nunzio Galantino érsek.

A pápa örömének adott hangot, hogy munkás Szent József ünnepén találkozik a szerkesztőség tagjaival. Szent József a csend embere, látszólag pont a kommunikációs szakember ellenpéldája, de éppen a világ zajának elcsendesítésével válik lehetségessé a meghallgatás, mely minden kommunikáció alapfeltétele – fogalmazott Ferenc pápa. Szent József csendjét „belakta” az Isten Szava. József képes éjszaka felébredni és felkelni, tud járni a bizonytalan pillanatok sötétjében. Igaz ember, aki képes álmában Istenre hagyatkozni; tapintatos és segítőkész, magára veszi mások gondjait. Olyan ember, aki nevel, aki atya a közösség révén, aki elkíséri a rábízottakat, gyarapítja az életüket, és példát ad a munkát illetően. Ez utóbbi nagyon fontos a mai ünnep kapcsán, mert a munkához való jog az ember méltóságához tartozik. „Názáret asztalosműhelye csak pár lépésnyire van az Avvenire szerkesztőségétől” – hangsúlyozta a Szentatya.

Beszéde második részében Ferenc pápa a szerkesztőség konkrét munkájára is kitért. Leszögezte: a mai digitális kultúra megköveteli a szerkesztőségi munka újraszervezését, melyet érdemes az olasz katolikus püspöki konferencia hatáskörébe tartozó egyéb médiumokkal – mint a Sir hírügynökség, a TV2000, az inBlu rádióhálózat – együttműködve végezni. A pápa ezen a ponton utalt a Szentszék kommunikációs egységeinek folyamatban levő reformjára. Mindezen átalakulás azért is fontos, hogy az Egyház hangja továbbra se hiányozzék a média egészéből, és hogy hű maradhasson küldetéséhez: az irgalom evangéliumának hirdetéséhez.

Ezt követően a pápa Szent József „iskolájáról” szólt, ahol a kommunikáció az igazságból, a szépségből és a közjóból indul ki. Ma az információk gyorsasága felülmúlja a befogadás és a megfontolás lehetőségeit, ezért a kortárs kultúra gyors és felületes. Csak az „azonnal elfogyasztható” számít, nincs idő a szembesülésre és az elmélyítésre, ugyanakkor kiszolgáltatottá válunk mások tetszésének. Ezzel szemben Szent József iskolája egészséges lassúságra, nyugalomra és csendre nevel. Ebben a csendben nem veszíthetjük el kulturális gyökereinket, és nem is hagyhatjuk, hogy azok elromoljanak. Arra kell törekedni, hogy újra és újra találkozzunk az Úr Jézussal, és engedjük, hogy az ő lelkülete töltsön el bennünket.

Ferenc pápa sok hasznos tanácsot is adott az Avvenire munkatársainak: hogy párbeszéddel győzzék le a gyanakvást és a félelmet, mert a dialógus kapcsolatokat teremt és megtisztít. Őrizzék meg az „újságalapító atyák” hagyományát, alázattal keressék az igazságot, mindig az evangélium örömhíréből kiindulva – ez legyen a szerkesztői alapelv. Engedjék, hogy az események megkérdőjelezzék a feltételezéseket, hallgassák és fontolják meg tényeket, és szembesüljenek velük. Józsefhez hasonlóan merjenek álmodni, bizakodni és ráhagyatkozni: ebből születik meg ugyanis a bátor tett, mely hosszabb távon jó szokásokat alakít ki. A Szentatya végül Boldog VI. Pál pápa tanítására emlékeztette az olasz katolikus napilap szerkesztőségét: „olyan újságot szerkesszetek, mely gondolkodásra és helyes ítéletre nevel”.