Évközi 29. hét hétfő
Mi
a bűne – az éppenséggel a jelen világ értékrendjét megtestesítő – gazdag
embernek a mai Evangéliumban? Látszólag semmi, Isten mégis esztelennek nevezi.
Három szintje van ugyanis az Istentől való elfordulásnak, vagyis a lelki
halálnak. Az első a világ szokásai szerint való, önközpontú élet. Első
pillantásra úgy tűnhet, a keresztény erkölcs szempontjából nincs benne semmi
kivetnivaló, ám felettébb veszélyes, mert szélesre tárja a kaput a kísértések
előtt, s szinte önműködően termeli ki a második réteget, a bűnöknek az ember
életét keresztül-kasul behálózó, áthatolhatatlan szövedékét. Van azonban a
bűnön túl egy harmadik réteg, egy még mélyebb valóság: a gonosz lélek uralma. A
világ ártatlannak tűnő divatjain és értékrendjén keresztül maga a sátán akar
egyre jobban uralomra jutni az életünkben, hogy a végén nyíltan kimondja: „Ha
leborulva imádsz engem...”
Gondoljuk
csak meg: a názáreti Szent Család életére nem volt jellemző az a könnyed,
gondtalan életvitel, amely a fogyasztói társadalom sajátja, miközben nap mint
nap ezrek és ezrek halnak éhen. A szentek életében nyoma sincs azoknak a
szokásoknak, melyeket minden további nélkül elfogad a mai közízlés és szentesít
a modern európai morál: egy kis flört, jókedvű italozás, kihívó öltözködés,
állandó dübörgő zene, a világi törvények ügyes kijátszása és az isteni
parancsok sajátos értelmezése... S ahogy a világ szokásai szerinti élet önzésbe
és bűnbe fullad, úgy a krisztusi értékrendre, megszentelt hagyományra épülő,
elkötelezett keresztény élet erényeket terem.
Urunk Jézus, kérünk, állj mellettünk
kegyelmeddel a rossz elleni küzdelemben. Segíts, hogy szakítani tudjunk a világ
szokásaival, és helyettük kialakítsuk a keresztény lét mindennapjainkat átszövő
szokásait. Erősíts meg a bűnök elleni harcban, hogy hadat üzenjünk a rossz
hajlamoknak, s helytálljunk a kísértések idején. Végül tégy bátorrá és
elszánttá, hogy újra meg újra tudatosan, határozottan és egyértelműen
ellentmondjunk a gonosz szellemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése