Évközi 6, hét szombat

Évközi 6, hét szombat

Az Istenben való hit sokkal inkább az emberek közötti személyes kapcsolathoz hasonlít, mint a tárgyakhoz, élettelen, személytelen dolgokhoz fűződő viszonyhoz. Az a bizalom, amelyet egyik ember a másik iránt táplál, bármilyen kevéssé megfoghatók is az alapjai, mégis a legszilárdabb kötelék. Személyes életünket nem építhetjük az egzakt tudomány igazságaira, sem technikai vívmányokra, hanem csak az emberi kapcsolatokra, amelyekhez egy bizonyosfajta hit elengedhetetlenül szükséges. Így van ez, csak végtelenül biztosabban és gazdagabban a kinyilatkoztató Istennel is, aki Jézus Krisztusban feltárta önmagát. A belé vetett hit nem csal meg. A mai Szentlecke bemutatja ennek a hitnek életet alakító hatalmas erejét.

Ábel Istennek felajánlott áldozatát a hit tette értékessé Isten szemében. Életünk áldozatát és mindennapi áldozatainkat szintén a hit emeli Istenhez. Hénok hite miatt ragadtatott el, hogy ne ízlelje meg a halált. Ez azt is jelenti, hogy a hit képes elvenni a halál fullánkját, azt a nyomasztó érzést és rettegést, amely egy életre rabszolgává teszi az embert. A szentek azonban félelem nélkül szenderülnek el az Úrban. Noé és családja hite által menekült meg és nyerte el a megigazulást. Minket sem ment meg más ebben az életben az Istentől való elszakadástól, az eljövendőben pedig az örök haláltól, csak a Jézus Krisztusba vetett, élő hit.

Urunk Jézus, tedd élővé bennünk a hitet, mely által egyre közelebb kerülhetünk Hozzád. Nem a Színeváltozás hegyén kinyilvánuló dicsőséges fényt akarjuk látni, amely körülvesz Téged, hanem abban a mélységes kapcsolatban akarunk elmerülni, amely ismer anélkül, hogy látna, birtokol anélkül, hogy magához ragadna, s amely Általad a mennyei Atyához fűz bennünket a Szentlélekben. Segíts, kérünk, kegyelmeddel hogy mind jobban megismerjünk Téged, mint az Atya Egyszülöttjét, akiben kedve telik, s ez a fönséges ismeret átalakítsa egész életünket.