Ferenc pápa a szófiai imatalálkozón: Békét a földön az Úr által szeretett minden embernek!

Május 6-án este, bulgáriai látogatásának utolsó programjaként a Szentatya imatalálkozót vezetett Szófiában a békéért az országban jelen lévő keresztény egyházak és más vallások képviselőivel.

Kedves testvéreim!

Assisi Szent Ferenc által inspirált szavakkal imádkoztunk a békéért, aki nagy szerelmese volt a teremtő Istennek, mindenki Atyjának. A szeretet volt az, amit ugyanazzal a szenvedéllyel és őszinte tisztelettel tanúsított a teremtés és minden ember iránt, akivel útján találkozott. A szeretet volt az, ami átalakította tekintetét, és ami eltöltötte őt annak tudatával, hogy mindenkiben ott pislákol „egy csöpp fénysugár, mely abból a személyes bizonyosságból születik, hogy végtelenül szeretve vagyunk, mindentől függetlenül” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 6). A szeretet tette őt a béke hiteles építőjévé. Valamennyien arra kaptunk meghívást, hogy nyomdokaiba lépve mi is a béke építőjévé, „munkálójává” váljunk. A békéért esedeznünk, de egyúttal dolgoznunk is kell. Ajándék és feladat, adomány és állandó, mindennapos erőfeszítés egy olyan kultúra építésének érdekében, amelyben a béke is alapjog. Tevékeny és „megerősített” béke az önzés és a közöny minden formájával szemben, melyek arra ösztönöznek, hogy néhány ember jelentéktelen érdekeit a minden embernek kijáró, sérthetetlen méltóság elé helyezzük. A béke azt kéri és követeli, hogy a párbeszédet tegyük követendő úttá, az együttműködést magatartásunkká, a kölcsönös megismerést módszerré és kritériummá (vö. Dokumentum az emberi testvériségről, Abu-Dzabi, 2019. február 4.), hogy találkozzunk egymással abban, ami összeköt bennünket, hogy tiszteljük egymást azért, ami elválaszt bennünket, és bátorítsuk egymást, hogy úgy nézzünk a jövőbe, mint kedvező lehetőségek és a méltóság terére, különösen az utánunk jövő nemzedékek számára.

Azért vagyunk itt ezen az estén, hogy imádkozzunk a gyermekeink által hozott lámpások előtt. Ezek a bennünk felgyulladt szeretet tüzét jelképezik, amelynek irgalmasságot, szeretetet és békét árasztó irányfénnyé kell válnia azokban a közegekben, ahol élünk. Olyan irányfénnyé, hogy bevilágítsa az egész világot! A szeretet tüzével fel akarjuk olvasztani a háborúk fagyos hidegét. Ezt az imatalálkozót az ősi Szerdika romjain tartjuk, itt, Szófiában, Bulgária szívében. Láthatjuk innen a különböző egyházak és vallások istentiszteleti helyeit. Ortodox testvéreink Szent Nedelja-templomát, aztán a Szent József-templomot, amely a mienk, katolikusoké, a zsidóknak, idősebb testvéreinknek a zsinagógáját, muszlim testvéreinknek a mecsetét és közelünkben az örmények templomát.

Ezen a helyen évszázadokon keresztül összesereglettek a különböző kulturális és vallási csoportokhoz tartozó szófiai bolgárok, hogy találkozzanak és vitatkozzanak egymással. Kívánom, hogy ez a szimbolikus hely a béke tanúja lehessen. Ebben a pillanatban hangunk egyesül, és egységesen fejezi ki a béke utáni égő vágyunkat: terjedjen el a béke az egész földön! Családjainkban, mindannyiunkban, és különösen azokon a helyeken, ahol megannyi hangot kényszerített hallgatásra a háború, fojtott el a közöny és hagyott figyelmen kívül az érdekcsoportok elnyomó cinkossága. Mindenki működjön együtt e vágy megvalósulásán: a vallások, a politika, a kultúra képviselői! Mindenki ott, ahol van, a rá bízott feladatot ellátva mondhatja: „Uram, tégy a béke eszközévé!” Reméljük, hogy megvalósul Szent XXIII. János pápa álma egy olyan földről, ahol a béke otthonra talál. Kövessük az ő vágyát, és az életünkkel mondjuk: Pacem in terris! Békét a földön az Úr által szeretett minden embernek!