Évközi 13. vasárnap
Van,
aki jelentkezik, hogy keresztény akar lenni, de nincs meg benne a kellő érettség,
belátás, áldozatkészség. Lelkesedését nem szabad letörni, de egyfajta
becsületesség is megköveteli, hogy mielőtt jelentkezését elfogadnánk, feltárjuk
előtte a Krisztus-követés nehézségeit is. Mi nem ígérjük Krisztus nevében, hogy
aki kereszténnyé lesz, mentesül minden problémától: megoldódnak családi
gondjai, gyógyulást nyer betegségéből, anyagi helyzete rendbe jön, mert a
Krisztusnak való önátadás igazi jutalma nem a földi siker és érvényesülés,
hanem az örök életben való részesedés, amely itt a földön egyfajta lelki
békesség megtapasztalásában nyilvánul meg. Ez az egyetlen földi jutalma az
önátadásnak, amelyet szent férfiak és nők példájának egész sora igazol.
Ugyanakkor
az is előfordul, hogy Jézus hív: „Kövess engem!”, mi viszont késlekedünk.
Elméletben, a szavak szintjén követjük őt, ám amikor a helyzet élessé válik, s
radikális döntést kellene hoznunk, kibúvót keresünk. Az is lehet, hogy komoly
az elhatározásunk, csak valahogy félünk belekezdeni, s keresünk valami éppen
aktuális feladatot, amely mögé elbújva még halogathatjuk egy kicsit az
elkötelezettség vállalását. Amikor Jézus nem engedi meg a családtól való
elbúcsúzást, illetve a halottak eltemetését, valójában nem ezektől a fontos és
társadalmilag is elvárt gesztusoktól tilt el bennünket (Elizeus próféta példája
mutatja, hogy Isten megengedi a szülőktől való elbúcsúzást), hanem azt
hangsúlyozza, hogy földi dolgaink rendezése nem kerülhet elébe Isten ügyének.
Az ,előbb, és az ,azután, jelenthetnek időbeli, de nem fontossági sorrendet: elintéznivalóink
már mint Krisztus tanítványaira várnak ránk.
Urunk Jézus, hívásod és a szívünk mélyén erre
adott válaszunk arra kötelez, hogy ezentúl a leghétköznapibb dolgokat is
kegyelmi szempontból, a Veled való belső kapcsolat fényében mérjük fel és végezzük
el. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy egész életünk a Te felhívásodra adott
válasszá alakuljon, s mindennapi munkánk, a velünk történő jó és rossz
események legyenek az az oltár, amelyen bemutatjuk Neked szívünk áldozatát,
elővételezve az örök lakomát, melyet Atyád Általad készített nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése