Húsvét 7. hét péntek
A
Pünkösd előtti utolsó két napon a két főapostolt állítja elénk a Szentlélek,
hogy ők legyenek Krisztus végsőkig kitartó követésében példaképeink. Pálnak a
császárhoz való fellebbezésével kezdetét veszi utolsó útja, mely a vértanúságba
vezet. Péternek maga Jézus jövendöli meg, hogy vértanúhalállal dicsőíti meg az
Istent. Mire azonban Rómába érnek, mártírhaláluk színhelyére, már nem csupán
követői Krisztusnak, hanem egyben megjelenítői is. Ahogy Szent Pál mondja:
„Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Péter pedig halála
módjában hasonul Urához: „Ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat” – ahogy ő
szélesre tárja karjait a kereszten. Ebben a tökéletes azonosulásban a
megfeszített és feltámadott Krisztus iránti szeretetük elnyeri teljességét.
Többé már nem csupán Jézus nyomában járnak, hanem élő tabernákulumként
hordozzák jelenlétét.
Isten
szentjei azonban bizonyos tekintetben még az Eucharisztiánál is nagyobb ajándék
az Egyháznak és általa a világnak. Az Oltáriszentség ugyanis megszűnik az
utolsó napon, Krisztus rejtőző jelenlétét a színről színre látás váltja fel, a
szentek azonban megmaradnak, s közösségükben Krisztus jelenléte dicsőségesen
kinyilvánul és tökéletes fokra emelkedik.
Urunk Jézus, szentjeid példája által tárd fel
előttünk Pünkösd misztériumának végső értelmét és célját, hogy a Szentlélek
nemcsak követőiddé akar tenni minket, hanem Magaddá akar alakítani. Hiszen Te a
Szentlélekben jöttél vissza, hogy bennünk és általunk légy jelen a világban.
Testeddel táplálsz az Eucharisztiában és Lelkeddel éltetsz, hogy mi a Te
Testeddé, szentségi jeleddé formálódjunk. Add, hogy engedjünk a Szentlélek
gyöngéd, de határozott erejének, mely minket élő ostyává akar változtatni, hogy
embertársaink számára ne csak hirdetői, hanem hordozói is legyünk üdvösséget
adó jelenlétednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése