Ferenc pápa a hivatásgondozás európai felelőseihez: A prozelitizmus szelleme árt nekünk
Csütörtökön délben találkozott Ferenc pápa a Konzisztórium-teremben
az európai egyházak hivatásgondozó központjainak felelőseivel, akik ezekben a
napokban Rómában egy konferencián vesznek részt. A pápa átnyújtotta a mintegy
80 résztvevőnek az előre megírt hosszú beszédét és helyette szabadon foglalta
össze mondanivalóját. Mindenekelőtt a prozelitizmus elkerülésére szólította fel
őket. Helyette keressék inkább a párbeszéd lehetőségeit, melynek során
figyelemmel hallgassák meg a másikat, továbbá közös beszélgetés és megfontolás
során ismerkedjenek egymással.
Az egyház növekedése vonzás, jó példa révén gyarapodik
Ferenc
pápa első gondolataként a prozelitizmus elkerülését kérte. A hivatásgondozás
nem prozelitizmus, jelentette ki, amit így értelmezett: Nem új klubtagok
beszervezéséről van szó. XVI. Benedek pápa „vonalát” ajánlotta, aki világosan
kifejtette, hogy az „egyház növekedése vonzás révén gyarapodik”, nem pedig
prozelitizmus által. Utalt Ferenc pápa a latin-amerikai püspökök aparecidai
találkozóján mondott beszédére: nem lehet elmenni oda, ahol vannak emberek,
vannak hivatások, mint ahogy azt tették azok a nővérkék, akik a kilencvenes
évek elején elmentek a Fülöp-szigetekre. Nem is volt ott házuk, csak elmentek
oda és idehozták az ottani lányokat. A pápa emlékezetből idézte, hogy a ’94-es
szinóduson az egyik újság azt írta: „Apácakereskedelem!”. A Fülöp-szigeteki
püspöki konferencia pedig erre azt mondta: „Nem. Mindenekelőtt ide senki ne
jöjjön hivatásokat vadászni! Ez nem megy!” Így el lehet kerülni a
félreértéséket. Először ezt akartam tisztázni, a prozelitizmus szelleme árt
nekünk – hangsúlyozta a pápa.
A hivatás választása az Úrral folytatott dialógusból születik
A
hivatásgondozás továbbá segítségnyújtást jelent abban, hogy a fiatalok
rátaláljanak saját életük hivatására, akár világi hívő, akár pap, vagy
szerzetes, szerzetesnővér formájában. Ezt a tisztázást segíti az Úrral
folytatott párbeszéd. Azt a kérdést kell megtanulnia, hogy „Uram, mit akarsz
tőlem?”. Ez a legfontosabb, nem pedig egy intellektuális meggyőződés. A hivatás
választásának az Úrral folytatott dialógusból kell megszületnie, bármiféle
hivatásról legyen szó. Az Úr arra ösztönöz, hogy így menjek tovább az életben,
ezen az úton. Ez egy szép munka számotokra: segíteni a párbeszédet – buzdította
a pápa a hivatásgondozók felelőseit. Világos, hogy ha valaki nem beszélget az
Úrral, akkor nehezen tudja azt másoknak megtanítani, az Úrral folytatott
párbeszédet.
Türelemmel hallgatni és mozgásban lenni
A
fiatalokkal való együttműködés nagy türelmet igényel. A meghallgatás nagy
képessége szükséges ehhez, mert a fiatalok ismételten csak mondják, mondják a magukét.
Tehát türelem kell a meghallgatáshoz! Ehhez pedig meg kell újulni! Ma a
fiatalokkal folytatott bármiféle munkát mozgásban kell végezni, szögezte le a
Szentatya, majd egy fiatalkori tapasztalatát osztotta meg az európai
hivatásgondozókkal: Amikor fiatal voltam, mondta, a fiatalokkal beszélgető
csoportokban foglalkoztam. Összejöttünk, beszélgettünk egy-egy témáról, amire
valaki mindig felkészült. Elégedettek voltunk és némely karitász tevékenységet
is folytattunk, kórházat, idősek otthonát látogattuk. De ez jobbadán csak
ülőmunka volt! – emlékezett a pápa. Ma a fiatalok mozgásban vannak, és
mozgásban kell velük együtt dolgozni és közben segíteni őket abban, hogy
rátaláljanak a hivatásukra. Ez bizony kifáraszt, de nem is lehet a hivatásokért
dolgozni fáradtság nélkül. Ezt kéri az élet, a valóság, az Úr, és mindenki!
Az Úr nyelvezetével kell kommunikálni
Következő
gondolatában Ferenc pápa az Úr nyelvezetére utalt, amit követni kell a
hivatásgondozásban. Felidézte a délelőtti COMECE ülésen szerzett tapasztalatát,
melynek elnöke egyik gondolatmenetében ezt mondta: „Tájföldre utaztam 30-40
fiatallal együtt, hogy részt vegyünk az ország északi része újjáépítésében,
segíteni az ottani embereknek. Miért csinálta ezt? – kérdezte a pápa tőle. Hogy
jól megértsem a fiatalok nyelvezetét. Sokszor mi ugyanis úgy beszélgetünk a
fiatalokkal, mintha felnőttek lennének. Nekik pedig olyan a mi nyelvünk, mintha
„kínaiul” beszélnénk velük, amiből nem értenek egy szót sem! Az ő nyelvük
szegény a kommunikációban, mert tudnak ugyan kapcsolatot építeni, de nem tudnak
kommunikálni. Ez egy kihívás számunkra. Az informatikát tanítani nekik talán
hasznos lehet, de ez nem ő nyelvezetük. Az övék egy „gázszerű” nyelvezet. Az
igazi nyelvezet a kommunikáció. Kommunikálni, beszélni. Ez egy aprólékos munka,
amiben lépésről lépésre kell haladni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése