Ferenc pápa a hivatásgondozás európai felelőseihez: A prozelitizmus szelleme árt nekünk

Csütörtökön délben találkozott Ferenc pápa a Konzisztórium-teremben az európai egyházak hivatásgondozó központjainak felelőseivel, akik ezekben a napokban Rómában egy konferencián vesznek részt. A pápa átnyújtotta a mintegy 80 résztvevőnek az előre megírt hosszú beszédét és helyette szabadon foglalta össze mondanivalóját. Mindenekelőtt a prozelitizmus elkerülésére szólította fel őket. Helyette keressék inkább a párbeszéd lehetőségeit, melynek során figyelemmel hallgassák meg a másikat, továbbá közös beszélgetés és megfontolás során ismerkedjenek egymással.

Az egyház növekedése vonzás, jó példa révén gyarapodik

Ferenc pápa első gondolataként a prozelitizmus elkerülését kérte. A hivatásgondozás nem prozelitizmus, jelentette ki, amit így értelmezett: Nem új klubtagok beszervezéséről van szó. XVI. Benedek pápa „vonalát” ajánlotta, aki világosan kifejtette, hogy az „egyház növekedése vonzás révén gyarapodik”, nem pedig prozelitizmus által. Utalt Ferenc pápa a latin-amerikai püspökök aparecidai találkozóján mondott beszédére: nem lehet elmenni oda, ahol vannak emberek, vannak hivatások, mint ahogy azt tették azok a nővérkék, akik a kilencvenes évek elején elmentek a Fülöp-szigetekre. Nem is volt ott házuk, csak elmentek oda és idehozták az ottani lányokat. A pápa emlékezetből idézte, hogy a ’94-es szinóduson az egyik újság azt írta: „Apácakereskedelem!”. A Fülöp-szigeteki püspöki konferencia pedig erre azt mondta: „Nem. Mindenekelőtt ide senki ne jöjjön hivatásokat vadászni! Ez nem megy!” Így el lehet kerülni a félreértéséket. Először ezt akartam tisztázni, a prozelitizmus szelleme árt nekünk – hangsúlyozta a pápa.

A hivatás választása az Úrral folytatott dialógusból születik

A hivatásgondozás továbbá segítségnyújtást jelent abban, hogy a fiatalok rátaláljanak saját életük hivatására, akár világi hívő, akár pap, vagy szerzetes, szerzetesnővér formájában. Ezt a tisztázást segíti az Úrral folytatott párbeszéd. Azt a kérdést kell megtanulnia, hogy „Uram, mit akarsz tőlem?”. Ez a legfontosabb, nem pedig egy intellektuális meggyőződés. A hivatás választásának az Úrral folytatott dialógusból kell megszületnie, bármiféle hivatásról legyen szó. Az Úr arra ösztönöz, hogy így menjek tovább az életben, ezen az úton. Ez egy szép munka számotokra: segíteni a párbeszédet – buzdította a pápa a hivatásgondozók felelőseit. Világos, hogy ha valaki nem beszélget az Úrral, akkor nehezen tudja azt másoknak megtanítani, az Úrral folytatott párbeszédet.

Türelemmel hallgatni és mozgásban lenni

A fiatalokkal való együttműködés nagy türelmet igényel. A meghallgatás nagy képessége szükséges ehhez, mert a fiatalok ismételten csak mondják, mondják a magukét. Tehát türelem kell a meghallgatáshoz! Ehhez pedig meg kell újulni! Ma a fiatalokkal folytatott bármiféle munkát mozgásban kell végezni, szögezte le a Szentatya, majd egy fiatalkori tapasztalatát osztotta meg az európai hivatásgondozókkal: Amikor fiatal voltam, mondta, a fiatalokkal beszélgető csoportokban foglalkoztam. Összejöttünk, beszélgettünk egy-egy témáról, amire valaki mindig felkészült. Elégedettek voltunk és némely karitász tevékenységet is folytattunk, kórházat, idősek otthonát látogattuk. De ez jobbadán csak ülőmunka volt! – emlékezett a pápa. Ma a fiatalok mozgásban vannak, és mozgásban kell velük együtt dolgozni és közben segíteni őket abban, hogy rátaláljanak a hivatásukra. Ez bizony kifáraszt, de nem is lehet a hivatásokért dolgozni fáradtság nélkül. Ezt kéri az élet, a valóság, az Úr, és mindenki!

Az Úr nyelvezetével kell kommunikálni

Következő gondolatában Ferenc pápa az Úr nyelvezetére utalt, amit követni kell a hivatásgondozásban. Felidézte a délelőtti COMECE ülésen szerzett tapasztalatát, melynek elnöke egyik gondolatmenetében ezt mondta: „Tájföldre utaztam 30-40 fiatallal együtt, hogy részt vegyünk az ország északi része újjáépítésében, segíteni az ottani embereknek. Miért csinálta ezt? – kérdezte a pápa tőle. Hogy jól megértsem a fiatalok nyelvezetét. Sokszor mi ugyanis úgy beszélgetünk a fiatalokkal, mintha felnőttek lennének. Nekik pedig olyan a mi nyelvünk, mintha „kínaiul” beszélnénk velük, amiből nem értenek egy szót sem! Az ő nyelvük szegény a kommunikációban, mert tudnak ugyan kapcsolatot építeni, de nem tudnak kommunikálni. Ez egy kihívás számunkra. Az informatikát tanítani nekik talán hasznos lehet, de ez nem ő nyelvezetük. Az övék egy „gázszerű” nyelvezet. Az igazi nyelvezet a kommunikáció. Kommunikálni, beszélni. Ez egy aprólékos munka, amiben lépésről lépésre kell haladni!

Ne veszítsétek el a türelmeteket és legyetek bátrak!

A mi dolgunk jobbadán csak az, hogy megértsük, mit jelent a fiatalok számára valamivel kapcsolatban élni, hol szedik össze magukat. Mindez persze nem könnyű, de nem lehet előzetes fogalmakkal, vagy kifejezetten tanító jellegű megközelítéssel dolgozni velük: Neked ezt kell csinálnod! Ezzel szemben kísérni, vezetni kell őket, hogy az Úrral való találkozás vezesse őket annak felismerésére, merre visz az életük útja. A fiatalok jóllehet nagyon különbözők egymás közt, de egyenlőképpen nyugtalanok, a nagyság utáni vágyukban, hogy valami jót tegyenek. Mind egyforma. Van különbözőség és egyenlőség! – zárta Ferenc pápa rögtönzött megfontolásait. Ne veszítsétek el a türelmeteket és legyetek bátrak! – tette még hozzá tréfásan –, mint az izlandi kapucinus, ahol náluk telente mínusz negyven fok járja. Egyszer egyik hívő elment hűtőgépet venni, mire megkérdezték tőle: De hát miért vettél te hűtőgépet? - Hogy felmelegítsem a fiamat! – jött a válasz.