Évközi 17. hét szombat
Heródes
börtönbe vetette Keresztelő Szent Jánost, mert nem bírta elviselni tőle a rá
vonatkozó terhelő igazságot, ugyanakkor tisztelte, „sok dologban hallgatott rá,
és szívesen hallgatta őt”. Heródiás azonban nem elégedett meg azzal, hogy János
börtönbe került, hanem el akarta őt pusztítani, s csak a kedvező alkalmat
kereste, amikor ezt a megroppant gerincű királynál elérheti.
Legtöbbünknek
ugyancsak megvan a magunk Keresztelő Jánosa és Heródiása: a jobbik énünk és a
rossz szellemünk. Rossz szellemünk – énünknek az a része, melyen keresztül a
Kísértő igyekszik eltávolítani Istentől – állandóan azt hajtogatja, hogy jogunk
van jól érezni magunkat. Ne törődjünk az Egyházzal, amely folyton a bűnről
papol és bűntudatra nevel, hisz ezzel csak örökös kiskorúságban akar tartani.
Jobbik énünk viszont – vagyis lelkiismeretünk, mely Istennel magával van
kapcsolatban – azt mondja, hogy nem a bűntudatot kell leküzdeni, hanem a bűnt
orvosolni, bűnbánatot tartva és Isten irgalmát kérve. Vajon kire hallgatunk?
Mert hiába igyekszünk egyensúlyozni jobbik énünk és rossz szellemünk között,
ebben a kettősségben nem lehet sokáig élni. Ha mégis megpróbáljuk, előbb-utóbb
úgy járunk, mint Heródes, aki nemhogy szabadon engedte volna Jánost, de
Heródiásnak engedelmeskedve megölette őt.
Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy a mai szent
olvasmányokon keresztül szabadulást kínálsz rossz szellemünk hatalmából
azáltal, hogy mi magunk is felszabadítjuk azokat, akiket szeretetlenségünk
által eddig megkötözve tartottunk. Add kegyelmedet, hogy megnyíljunk
Szentlelked csodálatos működésére, mely által a megoldhatatlannak tűnő
helyzetek megoldódnak, a szűnni nem akaró ellentétek elsimulnak, s az elromlott
emberi kapcsolatok helyreállnak bennünk és körülöttünk. Segíts kegyelmeddel,
hogy akiket megfosztottunk attól a szeretettől, amely megillette volna őket,
kárpótoljuk figyelmességgel és kedvességgel; akiket irigységgel kötöztünk meg,
azoknak adjuk vissza az örömteli kibontakozás szabadságát; akikről úgy
gondoljuk, hogy tartoznak nekünk, azoknak nagylelkűen engedjük el tartozásukat,
és így elnyerjük, amit rossz szellemünkre hallgatva már-már elvesztegettünk:
örök birtokunkat a mennyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése