A pápa az Úrangyala előtt: A keresztény ima párbeszéd egymást szerető személyek között

Szüntelenül imádkozzunk, hogy közvetlen, személyes kapcsolatba lépjünk az Atyával, mint ahogy a gyermekek teszik, amikor ezer kérdéssel fordulnak édesapjukhoz, hároméves korukban, az ún. “miért-korszakban” – buzdította Ferenc pápa a híveket, a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Lk 11,1-13) a Miatyánk imáról, Jézus földi küldetésének egyik legértékesebb ajándékáról szól, amelynek kérései már megvalósultak: az Atya nevének megszentelése, Isten Országának eljövetele, a kenyér, a megbocsátás és a gonosztól való megszabadítás adományait az Atya már megmutatta nekünk Fiában – fejtette ki a pápa.

Jézus imája bensőséges kapcsolat az Atyával

Szent Lukács azokat a körülményeket beszéli el, amelyek között Jézus megtanítja tanítványainak a „Miatyánkot”. A tanítványok már tudnak imádkozni a héber hagyomány szerint, de szeretnék ők maguk is megélni Jézus imáinak „minőségét”. Látják, hogy az ima Mesterük életének egy alapvető dimenziója, ugyanis minden fontos cselekedetét hosszas imádság jellemzi. Továbbá magával ragadja őket az is, hogy látják: Jézus nem úgy imádkozik, mint koruk többi tanítómestere. Jézus imája bensőséges kapcsolat az Atyával. A tanítványok is szeretnének részesei lenni az Istennel való egység e pillanatainak, hogy teljesen megízleljék annak édes örömét.

A keresztény ima újdonsága: egymást szerető személyek párbeszéde

Így, egy alkalommal megvárják, hogy Jézus befejezze imáját egy félreeső helyen és megkérik: „Uram, taníts minket imádkozni”. A tanítványok kifejezett kérésére Jézus nem az ima egy elvont definíciójával válaszol, nem egy hatékony technikát tanít meg, ami szerint imádkozva „megkapunk” valamit. Meghívja övéit, hogy megtapasztalják az imát, közvetlen kapcsolatba hozza őket az Atyával, felébresztve bennük annak a vágyát, hogy személyes összeköttetésben legyenek Vele. Ebben áll a keresztény ima újdonsága! – hangsúlyozta a pápa. A keresztény ima párbeszéd egymást szerető személyek között, bizalmon alapuló párbeszéd, amelynek támasza a meghallgatás és amely nyitott a szolidáris elkötelezettségre. A Fiú és az Atya közötti párbeszéd, egy párbeszéd az Atya és gyermekei között. Ez a keresztény ima.

A Miatyánk ima Jézus egyik legértékesebb ajándéka

Ezért hagyja tanítványaira a Miatyánkot, amely az isteni Mester földi küldetésének egyik legértékesebb ajándéka. Jézus, miután felfedte nekünk misztériumát, hogy ő Isten Fia és testvérünk, ezzel az imával bevezet bennünket az isteni atyaságba és megmutatja, hogyan léphetünk imádságos és közvetlen párbeszédbe Istennel a gyermeki bizalom útján. Mindaz, amit a Miatyánkban kérünk, már megvalósult és már adományként megkaptuk az Egyszülött Fiúban: Nevének megszentelése, Isten Országának eljövetele, a kenyér, a megbocsátás és a gonosztól való megszabadítás adománya. Miközben kérünk, kinyitjuk kezünket, hogy kapjunk, hogy megkapjuk az adományokat, amelyeket az Atya megmutatott nekünk a Fiúban. Az ima, amit az Úr megtanított nekünk, minden ima összefoglalása. Ezzel az imával mindig a testvérekkel szeretetközösségben fordulunk az Atyához. Olykor előfordul, hogy szétszórtak vagyunk az imában, de sokszor érezzük annak a vágyát, hogy megálljunk az első szónál: „Miatyánk”, hogy érezzük szívünkben azt az atyaságot.

Állhatatosan, fáradhatatlanul imádkozzunk

Az Atyához intézett imáról szóló tanításhoz Lukács evangelista hozzákapcsolja annak az alkalmatlankodó férfinak a példabeszédét, aki szorult helyzetében kopogtat barátja ajtaján, méghozzá éjfélkor. De elnyeri, amit kér. Jézus tehát arra buzdít bennünket, hogy hasonlóan viselkedjünk, amikor imádkozunk: legyünk buzgón kitartóak. „Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak” – mondja Jézus.  Különösen emlékeznünk kell ezekre a szavaira, amikor elveszítjük bizalmunkat vagy kedvünket, hogy imádkozzunk. Arra kaptunk meghívást, hogy szüntelenül, fáradhatatlanul imádkozzunk.

Gyermeki bizalommal forduljunk az Atyához

A pápa itt személyes emlékeit fűzte hozzá az evangéliumi szakasz magyarázatához: „A gyermekek három- három és féléves korukban kezdenek el kérdéseket feltenni. Az én hazámban ezt a “miért-korszaknak” hívják” – mondta a pápa, majd így folytatta: a gyermekek a papára néznek és kérdezik: “Miért, papa? Miért?” Magyarázatot kérnek. Amikor az apuka elkezd magyarázni, a gyermekek újabb kérdést tesznek fel, anélkül, hogy meghallgatnák a magyarázatot. Mi történik ilyenkor? Az, hogy a gyermekek bizonytalanságot éreznek sok mindennel kapcsolatban, amiket csak félig értenek meg. Csak a papa tekintetét akarják magukra vonni és ezért kérdezik szüntelenül: „miért, miért, miért”? Mi, ha a Miatyánk imádkozásakor megállunk az első szónál, ugyanazt tesszük majd, mint amikor gyermekek voltunk, magunkra vonjuk az Atya tekintetét, és hozzátesszük, “Miért?” – az Atya pedig ránk fordítja majd tekintetét – mondta a pápa, majd a következő fohásszal zárta az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: „Kérjük Máriát, az imádságos asszonyt, segítsen nekünk, hogy Jézussal egyesülve imádkozzunk az Atyához, hogy megéljük az evangéliumot, a Szentlélektől  vezetve”.