Advent 1 hete kedd

Advent 1 hete kedd

Iz 11.1-10 Lk 10 21-24

„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből"

Amikor Isten elvetette Sault, Izrael királyát, azt parancsolta Sámuel prófétának: „Gyere, hadd küldjelek el a betlehemi Izájhoz (Jessze), akinek a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt" (1Sám 16,1) Jessze Sámuel elé vezette sorban hét szép szál fiát, de egyik sem kellett Istennek.Haza kellett hívnia legfiatalabb fiát, Dávidot. Amint belépett a házba, Isten azt mondta Sámuelnek: „Kelj fel, kend fel, mert ő az! Erre Sámuel vette az olajos szarut, és felkente őt testvérei közepette" (12-13) Isten öreg korában megígérte neki: „Állandó lesz házad és királyságod színem előtt mindörökké, és szilárd lesz trónod mindenkor"(2Sám 7,16) Dávid háza négyszáz évig adott királyokat Izrael népének. Aztán hatszáz év múlt el Jeruzsálem pusztulása után, amikor a zsidók más népek adófizetői voltak. Földi királyság nem is alakulhatott meg, mert a Római Birodalom keretében éltek, amikor „Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal és így szólt: Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba hozta ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége" (Lk 1,26-33) Jessze ezer éves törzsöke és gyökere most nem a természet rendje, hanem a kegyelem szerint kezd újra élni. Az egykor királlyá kent Dávid késői unokája kegyelemmel teljesen megkapja Istentől a legnagyobb kegyelmet: az ősszülőknek megígért sátántipró Messiást Ő foganhatja a Szentlélektől, és Ő adhatja az emberi nemnek Megváltóul. Izajás hét és félszáz éves jövendölése teljesült. A minket megváltani közénk érkezett Emberfia kilenc hónapos időre elrejtőzik a külvilág elől a legszentebb, élő frigyszekrénybe. Édesanyja viszi szíve alatt Ein-Karimba jövendő előfutárát megszentelni kegyelemmel, és előre jelezni, hogy ez a megváltói küldetés a földi élet és a megváltói halál gyümölcsével gazdagodva egykor majd mindenkinek fellelhető kincse lesz a katolikus templomok oltárán. Évi háromszázhatvanöt napos, egyenként huszonnégy órás készenlétben várja majd Jessze törzsökének és gyökerének vesszeje, sarja, hogy mindenkit megszenteljen, boldogítson, aki hozzá fohászkodik irgalomért. El tudjátok képzelni, katolikus testvéreim,mekkora ajándék Ő városon és falun a szentmisében, szentáldozásban, szentségimádásban? Ne keresgéljünk gorombán őszinte minősítést a másfél milliárdnyi katolikus ember magatartására, hogy ezt a csalhatatlan tudást, ingyenes segélyszolgálatot alig használjuk ki. Az emberiség ötmilliárdját ugyan ez a szégyen nem éri, hiszen nekik fogalmuk sincs arról, mit vesztenek el egész életük folyamán. Mi, magyarok, pénztelenül csak sírni tudunk tönkrevert egészségügyünkön? Ragadjuk meg legalább ezt a sokkal-sokkal többet érő isteni ajándékot!

Advent 1. hete Hétfő

Advent 1. hete Hétfő

Iz 4,2-6;Mt 8,5-11

„Akkor az Úr felhőt teremt nappal, füstöt és lángoló tűz fényét éjjel”

Izajás próféta idézett jövendölése visszavezet minket az üdvtörténet egy igen fontos eseményéhez. Isten megemlékezett Ábrahám nemzetségéről. Négyszázharminc évig éltek Isten szándéka szerint Egyiptomban. Számuk megszaporodott, elérkezett az idő, hogy szabad népként éljenek, Isten ígérete, amelyet egykor Ábrahámnak adott, beteljesedjék: „Ezt a földet a te utódaidnak adom” (Ter 12,7) A fáraó tisztában volt azzal, ha Mózes szavára elengedi a zsidókat, megfosztja országát a rabszolgák ingyenmunkájától, ezért megtagadta Isten parancsát. Isten azonban tíz csapással megtörte ellenállását. Izrael szabadon kivonulhatott Egyiptomból. Isten maga volt a nép vándorlásának irányítója: felhőoszlop állt élükre, amely nappal is fényes volt, éjjel pedig az egész tábort beragyogta világossággal. Amikor a fáraó megbánta nagylelkűségét, és egész hadseregével üldözőbe vette őket, a zsidók éppen a Vörös-tenger partján tanyáztak. Rémülten figyelték az ellenség hadmozdulatait. Ekkor a felhő a két tábor közé ereszkedett és ott is maradt, amíg a zsidók a ketté vált tenger vízfalai között átvonultak a Sínai félszigetre. Nekik nappali fényt adott a felhő, az egyiptomiakra sűrű sötétséget árasztott. Aztán felemelkedve kitárta a valós helyzetet: Isten átmentette népét a tenger túlsó partjára. A fáraó nem adta fel a harcot, utánuk vezényelte csapatát. A tenger közepére érve szekereit összetörte Isten. Ekkor végre észhez tértek, de későn ordították a parancsot: „Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk”. Csak egy botlegyintés, és az egész egyiptomi hadsereg belefulladt a visszaáradó hullámokba. Fél évezred múlva Izajás ezt a védelmet ígéri népének. Kellett volna Mózes hite, az akkori élők engedelmessége, meg is nyerték volna Isten kegyeit. A próféta jövendölése a későbbi korokban, az új Jeruzsálem, az Egyház idejében érvényesül. A sátán kemény fajta. Állandóan támad, hazudik, rágalmaz, félelmet kelt. Ne féljetek, üzeni a próféta, Jézus ereje éjjel és nappal fölöttetek lebeg. Ha szükséges, tengert nyit ketté, nektek fényt, ellenségeteknek éjszakát teremt. Kétezer év történelme igazolja erejét és szeretetét. Nekünk, magyar gyermekeinek ezt üzeni: Isten és Szűzanyánk oltalma alatt álltok. Akik kitartottatok hitetekben, hívjátok vissza hozzájuk eltévedt testvéreiteket! Isten őket is szereti,meg akarja menteni. Szellemi és gazdasági harc,erős a hazugság-áradat szorongat benneteket De majd megnyilvánul Jézus ereje, és hallani fogjátok az elkésett vezényszót: Meneküljünk Jézus elől! Ez az ádvent legyen ébredő hazánk visszatérése Jézushoz.

Az Élet Igéje - 2012. december

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani azt a magyarázatot, amit Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója havonta a Szentírás egy-egy mondatához fűzött, s amely széles körben hatással van egyének és közösségek életére.

„Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (Jn 1,12)

Ez tehát a nagy újdonság, amellyel Jézus megajándékozza az emberiséget: az istengyermekség, hogy a kegyelemben Isten fiaivá válhatunk.
De hogyan és kinek adatik meg ez a kegyelem? „Azoknak, akik befogadták”, és akik a századok során befogadják majd őt. Hittel és szeretettel kell tehát fogadnunk Jézust, azzal a bizonyossággal, hogy Ő a Megváltónk.
Próbáljuk most kicsit mélyebben megérteni, mit is jelent Isten gyermekének lenni.
Elég, ha Jézusra tekintünk, Isten fiára, kapcsolatára az Atyával: a „Miatyánk” feltárja, hogyan imádkozott az Atyához. Számára az Atya: „Abba”, vagyis apuka, édesapa, akihez végtelen bizalommal és határtalan szeretettel fordult.

Jézus azonban, aki miértünk jött a földre, nem elégedett meg azzal, hogy csupán Ő részesüljön ebben a kiváltságban. Halálával megváltott bennünket, és Isten gyermekeivé tett, testvéreivé fogadott, a Szentlélek által pedig lehetőséget adott, hogy belépjünk a Szentháromság életébe. Így mi is ugyanazokkal a szavakkal fordulhatunk az Atyához, mint Ő: „Abba, Atya!”  Édesapának, apukánknak szólíthatjuk őt, és minden a miénk, ami ezzel együtt jár: mindig biztosak lehetünk oltalmában, és teljes biztonsággal ráhagyatkozhatunk a szeretetére. Isteni vigaszt nyújt, erőt ad, és lángra lobbantja bennünk a tüzet, amely annak a szívében ég, aki biztos benne, hogy valaki szereti.

„Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.”

A keresztség és a belőle fakadó kegyelmi élet tesz bennünket eggyé Krisztussal, a Fiúval, és benne Isten fiaivá leszünk mi is.
Az evangélium e mondatának utolsó szava rávilágít arra is, hogy ez a gyermeki lét, amelyre nap nap után törekednünk kell, mennyire dinamikus dolog. Istengyermekké lenni ugyanis feladat.
Akkor válunk Isten gyermekeivé, akkor cseperedünk azzá, ha ajándékának viszonzásaként éljük az akaratát, ami a szeretet parancsában foglalható össze – az Isten és a felebarát iránt.
Befogadni Jézust azt jelenti tehát, hogy felismerjük őt minden testvérünkben. Nekik is meglesz a lehetőségük arra, hogy felfedezzék Jézust és higgyenek benne, ha szeretetünkben fellelhetik az Atya határtalan szeretetének nyomát, egy szikráját.

„Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.”

Ebben a hónapban, amikor Jézus születésére emlékezünk, törekedjünk egymás kölcsönös befogadására, magát Krisztust látva és szolgálva testvéreinkben!
Akkor köztünk és az Atya között is létrejön a szeretet kölcsönössége, olyan életközösség, amilyen a Fiút és az Atyát köti össze a Lélekben. És ajkunkról – Jézushoz hasonlóan – újra meg újra ez az imádság fakad majd: „Abba, Atya”.

Chiara Lubich

Hívom a családokat 2012 decemberében

Hívom a családokat 2012 decemberében – Bíró László püspök levele

Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll.

Nem értem, hogy miért szeretnek a gyerekek annyira anyósoméknál vacsorázni, amikor ott mindennek szabott rendje van, szigorúan megkövetelik kissé ódivatú illemszabályaik betartását, sőt az is természetes, hogy segítenek nekik az asztal körüli feladatok elvégzésében – mondta egy háromgyerekes apa ugyancsak nagycsaládos barátjának. – Nálunk otthon sokkal lazább az élet, nincs időnk illendősködni, megköszönni a második tányér levest, vagy kérni még egy szelet kenyeret. A helyzet aztán gyakran zavaros, nem mindenki tudja, hogy hogyan kellene viselkednie, ebből aztán idegesség, kapkodás, sőt feszültség lesz. Anyósoméknál pedig mindig nyugalom van, kedvesen, de határozottan irányítják az estét.

Hogy van ez nálatok? – fordult barátjához az apa. Mi kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedtünk – válaszolta a barát –, hogy „rend a lelke mindennek”, megköveteljük, hogy a gyerekek mindig azt és úgy csinálják, ahogy annak lennie kell. Rájuk szólunk, ha kell, erélyesen, ha az nem segít, büntetünk. Persze sokszor elfogy a türelmem, mert ha már hatodszor szólok, és a gyerek még mindig az abroszra keni a spenótot, rákiabálok. Ilyenkor feleségem kiborul, és megjegyzi, hogy hagyjam, az abroszt úgyis ő mossa ki. A hangulat csak fokozódik, ha valamelyik elkezd bőgni. De aztán előbb-utóbb csend lesz, mindenki hallgat és intézi a dolgát. A házimunkában egyelőre úgysem tudnak segíteni, de majd ennek is eljön az ideje, pontosan meg fogjuk szabni, kinek mikor mi a dolga. Remélem, hogy ahogy növekednek, majd megtanulják a rendet és fegyelmet, megy majd minden, mint a karikacsapás.

Hogyan tudjátok a fegyelmezett, öntudatos magatartást gyermekeitekben kialakítani anélkül, hogy szabályok követésére kényszerítenétek őket? Hogyan tudjátok a rendet úgy megkövetelni, hogy gyerekeitek érezzék szereteteteket?

Egyszer az anyóséknál töltött vacsora alkalmával az egyik gyerek arról beszélt, hogy milyen érdekes volt egy osztálytársa születésnapi ünnepsége, ahová hivatalos volt. Az ünnepelt szülei második házasságukban éltek, az osztálytárs apja, aki már nem volt édesanyjának férje, szintén vendég volt. A gyerekek teljesen szabadjára voltak eresztve, a jelszó az volt, hogy most ünnep van, mindenki érezze jól magát, tegye azt, ami neki jól esik. Rengeteg enni-innivaló volt odakészítve, mindenki akkor és azt ehette, amit akart. Így aztán a játék közben, amit senki nem irányított, ettek-ittak, a játék pedig emiatt akadozott. Kiabálás kezdődött, sőt veszekedés tört ki, a szerényebbek pedig nem jutottak hozzá az ennivalókhoz sem. A két „papa” egyike sem avatkozott be, amikor szóltak nekik, azt mondták: ünnepeljetek szépen, nem az iskolában vagytok, érezzétek jól magatokat. Szemmel láthatóan egyik sem akarta a másik apai illetékességét megsérteni. A mama szegény meg csak azzal volt elfoglalva, hogy az ennivalók, a tányérok és poharak rendben legyenek. Senki nem segített neki. Alig vártam, hogy eljöhessek, annyira rosszul éreztem magam, de láttam, hogy osztálytársam is egyre elkeseredettebb - fejezte be elbeszélését a gyerek.

Hogyan tudjátok gyerekeiteket a házimunkába bevonni anélkül, hogy ezt rabszolgamunkának éreznék? Mi tudja örömmé változtatni egy ünnep megszervezésének és előkészítésének fáradságát?

Kedves házaspárok, jegyesek és szerelmesek! A család életének meghatározó eleme a munka és az ünnep, ez volt az elmúlt nyáron tartott Családok 7. Világtalálkozójának egyik üzenete. A munka és az ünnep által vesz részt a család a társadalom életében, idejét munkával és ünneppel tölti. A házaspár életstílusát meghatározza az, ahogy a családhoz, a munkához és az ünnephez viszonyul: hogyan kezelik az emberi kapcsolatokat, hogyan élnek a világban, hogyan teszik emberségesebbé az idejüket. Amióta a kétkeresős családmodell általánossá vált, nyilvánvaló, hogy a család életéhez szükséges anyagiakat a családon kívül, a munkahelyen végzett munkával kell előteremteni. Szükség van ezen kívül munkára a családon belül is: a háztartást vezetni kell, a rászorulókat (gyerekeket, betegeket, öregeket) gondozni, az otthont ápolni kell. Noha a munkahelyen végzett munka is akkor méltó az emberhez, ha szívvel-lélekkel végzik, ezt sokszor nehéz elérni. Nem mindig és nem mindenkinek adódik gyorsan változó világunkban olyan munkahely, ahol örömmel és lelkesedéssel végezheti munkáját, az otthoni munkát azonban az teszi értékessé, ha önként, ajándékként végezzük. Az ilyen munkát nem lehet megfizetni, a legelhivatottabb fizetett ápolónőtől sem várható el az a szeretet és odaadás, amellyel egy édesanya ápolja beteg gyermekét, vagy egy gyermek idősödő szüleit. Az ünnep sem jön létre munka nélkül, különösen az édesanyák dolgoznak meg sokszor igen keményen egy-egy jól sikerült családi ünnepért.

Mind az otthoni munkát, mind pedig az otthoni ünneplést meghatározza a családtagok közötti kapcsolat. Ha mindenki tudja és felelősséggel vállalja apai, anyai gyermeki, nagyszülői, rokoni hivatását, ha mindenki ajándékozó lelkülettel teszi a dolgát, akkor a családban béke, nyugalom és szeretet fog uralkodni. Arról se feledkezzünk meg, hogy a család a társadalom legkisebb sejtje ugyan, de csak egészséges, boldog családokból épülhet egészséges és boldog társadalom.

A családtagok felelősek egymásért. Hogyan osztozhat ebben a felelősségben az egész család akkor, amikor beteg vagy öreg családtag szorul gondozásra?

Korunkban sok támadás éri a családot. Vannak, akik úgy gondolják, ha az egyéneknek jól megy sora, boldogok, megelégedettek lesznek, függetlenül emberi kapcsolataiktól, családra nincs is szükség. A valóságban azt látjuk, hogy a magukra maradott emberek, akármilyen gazdagok, keserűek és boldogtalanok. A jó, boldogító kapcsolatok kialakításának művészetét a családban lehet elsajátítani, családok nélkül a társadalom atomjaira bomlana. A család életét az ajándékozás lelkületétől áthatott munka és ünnep alakítja-formálja széppé és igazzá. Azért, hogy a Családok 7. Világtalálkozójának ebben a tanításában elmélyedhessünk, a jövő esztendőben leveleimben a család - munka - ünnep hármasával szeretnék foglalkozni.

Minden családnak, kicsinek és nagynak kívánok áldott, békés és boldog Karácsonyt és Újévet. Kívánom, hogy az előkészület munkáit úgy tudjátok egymásnak ajándékozni, hogy ezzel is megszenteljétek az ünnepet!

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

B év Évközi 33. hetének hirdetései.

B év Évközi 33. hetének hirdetései:

 

 

Az erre a hétre kért felajánló szentmise elmarad, mert az Apát úrnak kórházba kell feküdnie betegsége miatt. Kérése, hogy ezeket a szentmiséket, majd az adventi időben pótolja a gyónási lehetőséggel együtt.

  Vasárnap

  10 órakor a Szent Mihály arkangyal Templomban Krisztus király vasárnapi igeliturgia lesz litániával és szentségimádással.

A Püspöki Konferencia körlevele.

Szent Erzsébet-napi körlevél

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent Erzsébet, a jótékony szeretet szentjének ünnepe alkalmából és a Katolikus Karitász javára rendezendő november 25-i országos gyűjtés apropóján körlevelet adott ki, amelyet november 18-án, vasárnap minden magyarországi katolikus templomban felolvasnak.

Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve minden évben csodálattal tekintünk a Katolikus Karitász védőszentjének az életére. Mindössze 24 évet élt, és ez elégnek bizonyult számára, hogy halála után négy évvel az Egyház hivatalosan is elismerje életszentségét és példaként állítsa minden krisztuskövető elé a világban.

Mi volt Erzsébet titka? Honnét volt ereje ellenséges környezetben is megvalósítani a szolgáló szeretetet nap mint nap?

A hite volt az a sziklaalap, amit korának viharai sem tudtak megrendíteni. Környezetében nem nézték jó szemmel azt, hogy egy királylány a társadalom peremére sodródott szerencsétleneket és szegényeket támogat. Sokan bántották és lenézték azért, mert a felebaráti szeretet útját nemcsak olvasta a Szentírásban, hanem meg is valósította.

Szent Jakab apostol levelének a sorai is vezérelték őt:

„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: ’Menj békében, melegedjél és lakjál jól!’– de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: ’Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.’ Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.” (Jak 2,14–18)

A Hit Évében vizsgáljuk meg az életünket, hogy a mi hitünk vajon sziklára épült-e. Élő-e a hitem? A tetteim milyen képet mutatnak a hitemről?

Az Egyház küldetése az evangelizációra és a diakóniára, vagyis Isten Igéjének a hirdetésére és a szeretetszolgálatra alapozva indult el Jeruzsálemből az első pünkösdkor. Az apostoli korban fontosnak tartották, hogy a hit jeleit a szolgáló szeretet tetteiben is megtapasztalhassa a keresztényeket figyelő világ.

Ma is kíváncsian figyeli a világ, hogy Krisztus követői mit tesznek a világ aktuális problémáival kapcsolatosan. A gazdasági világválság idején olykor nyíltan is nekünk szegezik a kérdést: Tesztek is valamit a szegényekért, vagy csak beszéltek a szeretetről? A Krízisprogram keretében két éve küzd a Katolikus Karitász az Egyház nevében a megnövekedett elszegényedés ellen. Élelmiszeren és ruhaneműkön túl sok más módon is támogatja az egzisztenciálisan krízis helyzetbe került családokat. Segít az adósságcsapdába jutott családoknak visszaköttetni a villanyt, a gázt, a vizet. Hozzásegíti a gyógyszerükhöz azokat, akik azon töprengenek, hogy egyenek, fűtsenek, vagy kiváltsák a gyógyszert. Tűzifával támogatja a hidegben a rászorulókat, iskolakezdési támogatással segíti a családokat és ott áll a hajléktalanok mellett is, segítő kezét – Jézus Krisztus példája nyomán – az Egyház nevében nyújtva.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a november 4-i Úr angyala imádsághoz kapcsolódó elmélkedésében mindenszentek ünnepére utalva ezeket mondta: a szentek azok, akik – az isteni kegyelemre bízva magukat – és igyekeznek megélni a szeretet alapvető parancsát. A szeretetet az tudja egészen megvalósítani, aki mély kapcsolatban él Istennel, mint ahogy egy gyermek is az anyjával és apjával való jó kapcsolatból kiindulva válik képessé, hogy szeressen másokat. A szeretet mindenekelőtt nem parancs, hanem ajándék, egy olyan valóság, amelyet Isten segítségével megismerünk és megtapasztalunk, hogy mint egy mag, bennünk is kihajthasson, a mi életünkben is növekedhessen. Külön kiemelte: ha a szeretet mélyen gyökerezik az emberben,
akkor képes azt is szeretni, aki nem érdemli meg – ahogyan Isten is tesz velünk. Istentől tanuljuk meg, hogy a másik embert ne csak a saját szemünkkel nézzük, hanem az Ő szemével is, Jézus tekintetével.

Amikor megnyílunk a másik felé, elébe megyünk, készségesen fordulunk felé, akkor Isten felé is kinyílunk, megérezzük jóságát: „Isten szeretete és a felebarát szeretete elválaszthatatlan egymástól, kölcsönösségi viszonyban vannak egymással” – tanította XVI. Benedek. Hozzátette: „az Eucharisztiában Jézus ajándékul adja nekünk ezt a kettős szeretetet, amikor önmagát adja, hogy ezzel a kenyérrel táplálkozva úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket.”
A pápa arra hívott minden keresztényt, hogy a felebarát iránti szeretet ragyogó tanúságtétele által legyen képes kifejezni az egyetlen, igaz Istenbe vetett hitét.

Kedves Testvérek!

A Hit Éve elején Árpád-házi Szent Erzsébet példája lelkesítsen bennünket, hogy merjük megvallani hitünket a szolgáló szeretet által is. Fedezzük fel környezetünkben a rászorulókat és tegyünk velük jót, hiszen lelkiismeretünk is erre indít.. A Katolikus Karitász plébániai csoportjainak önkénteseként még hatékonyabban és közösségben tehetjük a jót. Bíztatjuk a fiatalokat és a családosokat is, őket is szeretettel várják a karitászcsoportok. Fiatalos lelkesedésükre, kreativitásukra és erejükre nagy szüksége van az Egyháznak a szeretetszolgálat teendőikor, ezért is bátran jelentkezzenek karitász önkéntesnek.

Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva Egyházunk külön is háláját fejezi ki a Katolikus Karitász minden munkatársának, önkéntesének és támogatójának.

Szeretetettel kérjük híveinket, hogy november 25-én, vasárnap perselyadományaikkal is támogassák Egyházunk karitatív szolgálatát és munkáját. Ezekből az adományokból tudjuk a nyolcvanéves Caritas Hungarica – Magyar Katolikus Karitász által támogatni a rászoruló magyar családokat, akik egyre nagyobb terheket hordoznak.

A Hit Évében a Szentatya különösen is buzdít minket a karitász, a keresztény szeretet gyakorlására a rászorultak felé: „A hitnek és a szeretetnek szüksége van egymásra.” Nagylelkű adományozásunk és felajánlott segítségünk kifejezi élő hitünket, amely által felismerhetjük „a föltámadott Úr arcát azokban, akik szeretetünket várják.”

Budapest, 2012. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

B év Évközi 32. hetének hirdetései

B év Évközi 32. hetének hirdetései:

 

 

Ezen a héten várhatóan nem lesz szentmise az apát úr betegsége miatt.

 

Kedd

15 órakor elhunyt Dr. Lehel Péterné temetési gyászszertartás lesz a bátai köztemetőben.

 

 Szerda

 

16 órakor  évfordulós gyászmise lesz, amennyiben Herendi János apát úr egészségi állapota megengedi.

 

 

Vasárnap

  10 órakor a Szent Vér Kegytemplomban évközi 33. vasárnapi igeliturgia lesz.