Advent 3. hete hétfő

Advent 3. hete hétfő

Szám 24,2-7. 15-17a; Mt 21,23-27

„Milyen hatalommal teszed mindezt?”

Amikor Jézus ostorral kiűzte a zsidó templomból a kereskedőket, bement a templombelső terébe és ott tanította a népet. Odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei, hogy számon kérjék tőle, milyen hatalommal rendezkedik a templom területén? Úgy látták ugyanis, hogy erre nincs hatalma tőlük, akik a vallásos dolgokban, pl. a templom ügyeiben egyedül intézkedhettek. Ők nem adtak hatalmat Jézusnak semmire. Kaphatott hatalmat Jézus Istentől, mint a régi próféták. Ezt akarták tisztázni. Jézus nem utasítja el a számonkérést, nem vitatja, hogy ez a főtanács vallási ügyekben illetékes intézkedni. Ezért mondja Jézus tanítványainak más alkalommal: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik” (Mt 23,1-2) Jézus tehát csupán azt akarja értésükre adni, hogy következetesnek kellene lenniük a rájuk bízott ügyek kezelésében. Felteszi a kérdést: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot: Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből, vagy az emberektől?” (Mt 21,24-25) a főtanács elvonult. Meg kellett tanakodniuk, mit válaszoljanak. Az igazságot ők is jól ismerték, hogy Jánost nem a nép küldte a Jordán partjára, hogy bűnbánatot hirdessen, és ennek jeléül megkeresztelkedjenek. Nem is feltűnési viszketegség ösztönözte, mint a homályból felemelkedni vágyó politikusokat, írókat, sztár-jelölteket. . Egyéni erkölcsi szentsége, önzetlensége, tiszta jelleme ezt kizárja. Következtetni kellene: ha nem a néptől kapta küldetését, akkor Istentől? Igen ám, de mi nem hittünk neki, és ezt meg kellene magyaráznunk, miért nem fogadtuk el küldetését? Végül abban állapodtak meg, hogy azt válaszolják Jézus kérdésére: „Nem tudjuk”. (27) Jézus válasza ez volt: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt”. (27) Szerintetek, Testvéreim, mit kellett volna Jézusnak mondania? Úgy-e, az igazságot. És mi volt a teljes igazság? Az, hogy Ő Isten Fia, aki megváltani jött a világot. a Messiás. Ezt elfogadták volna? Nyilván nem. Néhány lépéssel odébb ugyanis perbe fogták Jézust, ott erre a tényre rákérdezett a főtanács feje, Kaifás főpap. Ott Jézus egyenesen válaszolt, mert a főpapnak ezt a kérdést fel kellett tennie: „Te mondtad”, azaz: „Igen” (Mt 26,64) Akkor Jézust káromkodással vádolva, a főpap kérdésére: „íme, most hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra!” (65-66)Ha pedig Jézus azt felelte volna, hogy ő is csak próféta, vagyis egyszerű ember, akit Isten megbízott, hogy mondja el az embereknek küldött üzeneteit, ezt elfogadták volna. Ilyen próféta volt már régen is. Ez viszont nem lett volna igaz válasz, csak kibúvó. Hazugság. Kedveseim! Az Egyház az újabb kori advent első felében arra tanít bennünket, hogy Jézus Krisztus, akit karácsonykor, mint Isten nagy ajándékát várunk és ünneplünk, az Isten igaz követe. 

Advent 3. vasárnap

Advent 3. vasárnap

Szof 3,14-18a Fil 4,4-7 Lk 3,10-18

„Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus?"

Szent Lukács evangéliumából nagyon jól tudjuk, hogy Keresztelő János hat hónappal volt idősebb, mint Jézus. Mindkettőjük születését Gábriel főangyal jelezte előre: Jánosét apjának, a templomban szolgálatot teljesítő idős zsidó papnak mondta meg előre, Máriát pedig názáreti otthonában kereste fel hat hónap múlva. így illett: az angyal Istent teremtetése óta szolgálta mély alázattal, és felette állva földi szolgatársának, Zakariás papnak, szolgálati helyén adta tudtára, hogy végre fia születik, János lesz a neve, és ő készíti elő a Megváltó útját népéhez, Izraelhez. Öt-hatszáz évvel korábban Gábriel már járt a földön. Akkor Dániel prófétának jelentette a Messiás eljövetelének időpontját a hetek jövendölésében (Dán 9,24-27) Dániel nagy birodalmak királyainak megbecsült tanácsadója volt, de a fenséges égi lény előtt összeesett, félelmében. A vén zsidó pap viszont az első ijedelmen túl nem vette komolyan az angyal szavát, nem hitte el, hogy ő és felesége gyermeknek adhatnak életet. Ezért az angyal kilenc hónapos némasággal büntette őt. Hat hónap múlva ugyancsak Gábrielt küldte az Ur, hogy Szűz Máriát köszöntse igen nagy tisztelettel názáreti otthonában, és jelezze neki, hogy Isten neki, a minden kegyelemmel teljesnek ajánlja fel, hogy foganja a Szentlélektől, és szülje meg a világra Isten megtestesült Fiát, Jézust. Amikor pedig Mária kimondja a várva-várt választ: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38), az angyal tudja, hogy ebben a pillanatban a Magasságbeli ereje Mária méhében megalkotta a Fiúisten emberi testét, rögtön utána emberi lelkét, és odacsatolta istenségéhez elválaszthatatlanul örökre, odaajándékozva azt a Második Isteni Személynek. Gábriel most még nagyobb tisztelettel meghajolva búcsúzik, hiszen jövendő koronás királynéja előtt hódol. Amikor a mai evangéliumból felidézzük a harminc év múlva történteket, és olvassuk az emberek töprengését: „Vajon nem János-e a Krisztus?" - nem csodálkozunk, hiszen nem tudhatták, amiről nekünk pontos értesülésünk van. Viszont teljes tisztelettel hajtunk fejet János előtt, aki nem élt vissza jó híre fényével, hanem alázattal és pontos hitvallással informálta kortársait: „Ezért János így szólt hozzájuk: Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. O majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse".(16- 17) Mi, katolikusok mindent pontosan tudhatunk, ami üdvösségünk kezdeteihez tartozik. Sokfájdalmú szociális és nemzeti bajunkat ismerve tudomásul vesszük, hogyan kell segítenünk a bajbajutottakon. De megjegyezzük azt is, hogyan kell Jézushoz és hogyan környezetéhez igazodnunk szóban és tettekben egyaránt. Krisztus a mi királyunk, törvényhozónk, mert O a „királyok Királya és uralkodók Ura" (Jel 19,16) Feljebbvalónak pedig csak azokat tiszteljük, akik teljes imádattal fogadják el Jézus Krisztust Uruknak, Istenüknek. és nem próbálják meg hazudozással és szívbéli gyűlölettel kiszorítani Őt életünkből.

Advent. 2. hete szombat

Advent. 2. hete szombat

Sir 48,1-4.9-11 Mt 17,10-13

Illést az ószövetségi próféták között előkelő helyen tartjuk számon. Neve alatt ugyan nem maradt ránk szent könyv, de a 1 Kir 17-2Kir 2,12-ig nagyon sokat olvashatunk beszédeiről és tetteiről. A megszokott elnevezés: „nagy próféta" rá is vonatkozhatnék, de az csak a hosszabb könyveket író próféták kategóriájában használatos. Jelentősége igen nagy volt életében, de nem ért véget a története, mert földi élete nem halállal zárult, hanem Isten tüzes szekéren elragadta a földről tanítványa és a prófétaságban utódja, Elizeus szeme láttára. A világ vége előtt, amikor majd újra elszakadnak sokan Isten országától, a hasonló sorsú Hénokkal (Ter 5,21-24) közösen jönnek el túlvilágról tanúságot tenni Isten, túlvilági lét és örök élet mellett. Prédikálnak, majd megölik őket, temetetlenül hever a holttestük egy város főterén, aztán feltámadnak és ünnepélyesen az égbe szállnak (Jel 11) Illésnek a zsidó nép nagy istentagadása idején kellett működnie Izraelben. Ácháb király gonosz, bálványimádó feleséget vett maga mellé, aki Illés több száz tanítványát megölette. Ezért Illés Isten erejével három és fél évre szárazsággal sújtotta az országot. A Baál nevű bálványról azt tartották, hogy ő adja a termékenységet mindennek és mindenkinek. Illés megmutatta, hogy ez a szobor senki és semmi. Nem tud esőt adni, prófétái hiába sürgetik. Illés a Karmel-hegyre összegyűjtött hatalmas tömeg előtt az ősatyák Istenéhez küldött rövid imával percek alatt hatalmas esőt kért és kapott. így tanulta meg a hitehagyott zsidóság, hogy Jahveh a világ Teremtője és Ura (1Kir 18) a kicsit később élt Izajás ezért tudta olyan őszinte hittel és szeretettel hirdetni: „Harmatozzatok, egek felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr teremtettem azt” (Iz 45,8) Ezt az imát küldjük ma is sürgetően az égre a Messiást váró advent idején. (Hozsanna! 2) Amikor még irgalmatlan éhség gyötörte a népet Jezabel bűne miatt, Illés próféta Isten parancsára a Kárith-patak mellett rejtőzött, amíg abban víz folydogált. Ebben az időben holló vitt Illésnek ennivalót. Ez után Isten Száreftába küldte prófétáját, hogy ott majd egy szegény özvegyasszony táplálja. Kicsi lisztjéből, pár csöpp olajából utolsó pogácsáját készült megsütni fiának és magának, mielőtt éhen halnak. A próféta látszólag kegyeltemül azt kérte, hogy előbb neki süssön ennivalót, utána fiának és magának. Pedig ez a látszólagos kegyetlenség nem durva önzést takart, hanem hitet kívánt: Isten és az Ő embere kerüljön előre, az Úr pedig a szárazság megszűntéig szaporítja a kevéske lisztet és olajat. A bizalom, a hit jutalma volt ez az állandósult csoda.„Ilyen dicső volt Illés csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából, az Úristen igéje által, aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, aki királyokat kentél föl megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit. Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekedhetnek" (Sir 48,4-11)

Advent 2. hete péntek

Advent 2. hete péntek

Iz 48, 17-19 Mt 11, 16-19

Amikor Isten kihirdette a tízparancsolatot, hivatkozott abszolút létére: „Én, az Úr (=Jahveh), vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából". (Kiv 20,2) Izajás próféta könyvének mai részletében ugyanerre az isteni tekintélyre hivatkozik az Úr:„így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék; aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell". (Iz 48,17) Isten, a mindentudó, mindent helyesen ismerő tanító közölni akarja népével azokat az igazságokat, amelyek ismeretében jól tud dönteni tennivalóiról. Meg akarja mutatni nekik az utat, amely az üdvösségre visz. Az ember, a választott nép tagja, azonban nem volt elég okos történelme során. Ennek káros következményeivel szembesül a prófécia idején, hogy változtatni tudjon az életvitelén. „Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan lenne békességed, mint a folyam". A folyam nagyon bő vizű folyó. A nyári szárazság nem sújtja vízhozamát, az esős idők csapadéktöbblete is elfér benne. Lehet rá számítani. Ilyen biztonságos béke minden nép életében igen nagy áldásnak bizonyul. Ugyanígy csodálatos lett volna békességed a közelmúltban, mint volt Dávid király és utódai idejében négy évszázadon át Jeruzsálem pusztulásáig. Akadtak kisebb viharok akkor is, de ezek nem veszélyeztették Izrael létét. Kényes kérdés minden nép életében a népszaporulat. Az az erős nemzet, amelyben a családok elfogadják a sok gyermeket, ahol a családi asztalt úgy ülik körül, mint az olajfa-sarjak: „Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad udvarán, fiaid, mint az olajfa¬csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri az embert, aki féli az Urat". (Zsolt 128, 3-4) „Ivadékod annyi volna, mint a föveny és méhed sarja annyi, mint homok szemei". (Iz 48,19) így ígérte Isten már Ábrahámnak is akkor, amikor még egyetlen fiát, Izsákot is hajlandó lett volna feláldozni Istennek, (vö. Ter 22,15-18) Megváltónk rövid példázatát állítja elénk a liturgia magyarázatul, miért alakult a zsidók sorsa, de a modern embereké is egészen másként, mint kívánatos lett volna: A piactéren játszadozó gyerekek egy része hol vidám, hol meg szomorú játékra ösztönzi társait. Azok, pedig nem lelkesednek egyikért sem, így meghiúsul a közös játszadozás lehetősége. (Mt 11, 16-17) Jézus záró mondata szolgáljon tanulságul: „a bölcsesség igazolást nyer a tettei által". (19) Nagy kérdés nemzetünk számára is: Elismerjük-e Istent Urunknak, tanítónknak, vezetőnknek? Ha ezeket igennel válaszoljuk meg, akkor jóra fordul sorsunk.

Advent 2. hete csütörtök

Advent 2. hete csütörtök

Iz 41,13-20 Mt 11,11-15

„Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál”

Keresztelő János születését hosszú várakozás előzte meg. Mint minden zsidó család, Zakariás és felesége Erzsébet is igen nehezen élte meg, hogy nem született gyermekük. A szomszédok, ismerősök, de a rokonok is sajnálták őket, de végül is elfogadták, hogy Isten zárta be Erzsébet méhét, magtalan, utód nélkül fognak meghalni. Ebbe már annyira beletörődtek, hogy amikor Gábor főangyal a templomban felkereste Zakariást esti papi tevékenysége közben, é ott a szent helyen közölt vele az Úr akaratát, hogy fia születik, aki majd a Messiás előfutára lesz, az idős pap elámult, aztán felocsúdva meglepetéséből, kétségbe vonta az angyal szavainak hitelességét. Ezért viszont kilenc hónapos némasággal sújtotta őt az angyal. Amikor lejárt a szolgálata és hazamehetett, mindenki csodálkozott némaságán, de végül is beletörődtek ebbe is. A visszatérés után Erzsébet fogant, de nem merte megmondani senkinek, mert félt, hogy téved, és ennek a szégyenét már nem merte vállalni. De amint előre haladt az idő, a kis magzat egyre jobban meglátszott alkatán, majd a hatodik hónapban váratlanul megjelent Mária és a szíve alatt hordott Messiás, akkor már sejteni kezdték, hogy Istennek magasabb céljai vannak Zakariás és Erzsébet kisgyermekével. Az édesanya a szíve alatt táncra perdült magzata viselkedéséből következtetett arra, hogy valami rendkívüli történt vele. Aztán Szentlélektől megtudta, hogy „Urának anyja jött el hozzá" (Lk 1,43), nagyon boldog lett. Akkor értette meg, hogy rengeteg imája és megaláztatása termette meg gyümölcsét. A nyolc napos kisded körülmetélésekor viszont a névadást Zakariás írása döntötte el: „János az ő neve" (63). Mintegy azt fejezte ki megnyilatkozásával: A nevét nem én adom. Istentől kapta. Ezzel viszont letelt a büntetése, megszólalt, és elmondta, fiának születése is csodálatos ajándék, de sokkal jelentősebb titkokat fed föl ez az esemény: Isten beteljesíti az Ábrahámnak tett esküjét: Dávid Fia, a Messiás is megszületik. Ennek a kisfiúnak pedig az lesz dicső küldetése, hogy ő fogja előkészíteni útját. (Lk 1,57-65) Ekkor hangzott el a jelenlévők közül valakinek az ajkáról ez a kérdés:"Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: Mi lesz ebből a gyermekből? Mert az Ur keze volt vele": (66) Harminc év múlva válaszolt erre a kérdésre Jézus: „Bizony, mondom nektek, asszonyok szülötti között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál." (Mt 11,11) Óriási dicséret! Ott volt az egész Ószövetség: Ábrahám, Mózes, Dávid. Jézus ítélete viszont megfellebbezhetetlen. És jön a másik meglepetés: „De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála" (11) Minden keresztény, ma is, ennél az utolsó ószövetségi prófétánál, a Messiást mindenkinek bemutató Jánosnál, nagyobb. Nagyobb, mert az Újszövetségnek vagyunk kitüntetett tagjai. Elgondolkodunk: ha mi ennyire nevesek vagyunk Istenünk rendjében, akkor miért félünk? És igen nagy kérdés: Többen is akadnak az újkori szektások között, akik dicsekszenek, hogy ők visszataláltak Isten igazi szövetségéhez. Oda, ahol a legnagyobb Keresztelő János, de ahol mi vagyunk, és hitehagyott keresztény testvéreink voltak, mindenki nagyobb még Jánosnál is.

Advent 2. hete szerda

Advent 2. hete szerda

Iz 40,25-31; Mt 11,28-30

„Nézzétek, ki teremtette ezeket?”

Istennek fájó magatartás Izrael népének vélekedése: „Rejtve van utam az Úr előtt” (27) Fáj az Úrnak, hogy az Ő örökkévalóságát, mindent teremtő tudását és erejét elfeledték. Odáig süllyedt a választott nép, hogy a mindenható Istent a bálványok síkjára degradálta, akik faragott szemükkel nem láttak semmit, fülutánzatukkal hangokat nem hallottak. A nagyvilágban nincsen Istenhez hasonló: „Kihez hasonlíthatnátok engem, hogy egyenlő volnék vele? – mondja a Szent,”(25) vagyis, aki egészen más, mint a teremtett személyek és dolgok. Hivatkozik a mindenki által ismert dolgokra: akkor, de még ma is ismeretlen, mérhetetlen a csillagvilág. Az ember sosem tudja felfogni, hogy a mi saját tejútrendszerünkben hány csillag van! Az is ismeretlen, hogy összesen hány tejútrendszer van a csillagvilágban. Mindkettőre ez a sommás válasz: „lehet úgy milliárd.” Isten pedig név szerint ismeri az összes csillagot, és nem esik ki Isten ismeretéből egyetlen egy sem.(26) Isten örökkévaló, nem fárad el, nem lankad el, Ő mozgat mindent. Hogyne tudná, mit mikor és hogyan kell mozgatni?(28) Lám, az ember büszke, hogy feljut 300-400 km magasba, sőt 200-300 000 km-re keringő holdra, és talán más bolygókra is. Nekünk ez is nagy eredmény, de a fényévek mérhetetlen távolságához mérten semmiség. Ezek ismeretében ostobaság Isten szembe szegülni.

Advent 2. hete Kedd

Advent 2. hete Kedd

Iz 40,1-11; Mt 18,12-14

„Íme, az Úristen hatalommal jön és karja uralkodik”

Jóleső érzéssel olvastuk, hallgattuk Izajás vigasztaló felszólítását: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet”(40,1) Érződik a lelkesült öröm a prófétaujjongó szavaiból, hogy olyan sok kárpáló üzenet után eljött a vigasztalás ideje, hiszen „a népnek letelt szolgasága ideje, letörlesztette bűnét, kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért.” (40,2) A nép pedig nyugodtan közeledhet hazája romjai felé: nem kell félnie újabb ellenségtől, ne ijedjen meg a főváros és a többi város rommezejétől: „az Úristen hatalommal jön és karja uralkodik.”(40,10) Igen, a romok félelmetes látványt tudnak nyújtani. Ki tudja a rengeteg követ szétválogatni, és új, gyönyörű várost építeni belőlük? Isten hatalmas keze velük lesz! A szomszéd népek megszállták már a zsidó hazát. Munkájukat nehezíti majd, hogy egy kézzel tudnak dolgozni, a másik kezük a kardot markolja, hogy a megújuló rohamokat vissza tudják verni. De Isten karja védelmezi őket.„íme, a fizetsége vele van: és szerzeménye a színe előtt” (40,10b) Ő fizeti munkátokat azzal az örömmel, hogy őseitek portáján felépül az unokák háza, és abban lakhat boldogan a család. Vigasztalódtunk hasonló módon tatár, török dúlása után mi is. Elkopott, lelakott Budapest és vidék így örül majd, ha Istenhez visszatér, és Isten is visszafordul hozzánk!