Advent. 2. hete szombat
Sir 48,1-4.9-11 Mt 17,10-13
Illést az ószövetségi próféták között előkelő helyen tartjuk számon. Neve alatt ugyan nem maradt ránk szent könyv, de a 1 Kir 17-2Kir 2,12-ig nagyon sokat olvashatunk beszédeiről és tetteiről. A megszokott elnevezés: „nagy próféta" rá is vonatkozhatnék, de az csak a hosszabb könyveket író próféták kategóriájában használatos. Jelentősége igen nagy volt életében, de nem ért véget a története, mert földi élete nem halállal zárult, hanem Isten tüzes szekéren elragadta a földről tanítványa és a prófétaságban utódja, Elizeus szeme láttára. A világ vége előtt, amikor majd újra elszakadnak sokan Isten országától, a hasonló sorsú Hénokkal (Ter 5,21-24) közösen jönnek el túlvilágról tanúságot tenni Isten, túlvilági lét és örök élet mellett. Prédikálnak, majd megölik őket, temetetlenül hever a holttestük egy város főterén, aztán feltámadnak és ünnepélyesen az égbe szállnak (Jel 11) Illésnek a zsidó nép nagy istentagadása idején kellett működnie Izraelben. Ácháb király gonosz, bálványimádó feleséget vett maga mellé, aki Illés több száz tanítványát megölette. Ezért Illés Isten erejével három és fél évre szárazsággal sújtotta az országot. A Baál nevű bálványról azt tartották, hogy ő adja a termékenységet mindennek és mindenkinek. Illés megmutatta, hogy ez a szobor senki és semmi. Nem tud esőt adni, prófétái hiába sürgetik. Illés a Karmel-hegyre összegyűjtött hatalmas tömeg előtt az ősatyák Istenéhez küldött rövid imával percek alatt hatalmas esőt kért és kapott. így tanulta meg a hitehagyott zsidóság, hogy Jahveh a világ Teremtője és Ura (1Kir 18) a kicsit később élt Izajás ezért tudta olyan őszinte hittel és szeretettel hirdetni: „Harmatozzatok, egek felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr teremtettem azt” (Iz 45,8) Ezt az imát küldjük ma is sürgetően az égre a Messiást váró advent idején. (Hozsanna! 2) Amikor még irgalmatlan éhség gyötörte a népet Jezabel bűne miatt, Illés próféta Isten parancsára a Kárith-patak mellett rejtőzött, amíg abban víz folydogált. Ebben az időben holló vitt Illésnek ennivalót. Ez után Isten Száreftába küldte prófétáját, hogy ott majd egy szegény özvegyasszony táplálja. Kicsi lisztjéből, pár csöpp olajából utolsó pogácsáját készült megsütni fiának és magának, mielőtt éhen halnak. A próféta látszólag kegyeltemül azt kérte, hogy előbb neki süssön ennivalót, utána fiának és magának. Pedig ez a látszólagos kegyetlenség nem durva önzést takart, hanem hitet kívánt: Isten és az Ő embere kerüljön előre, az Úr pedig a szárazság megszűntéig szaporítja a kevéske lisztet és olajat. A bizalom, a hit jutalma volt ez az állandósult csoda.„Ilyen dicső volt Illés csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából, az Úristen igéje által, aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, aki királyokat kentél föl megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit. Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekedhetnek" (Sir 48,4-11)
Sir 48,1-4.9-11 Mt 17,10-13
Illést az ószövetségi próféták között előkelő helyen tartjuk számon. Neve alatt ugyan nem maradt ránk szent könyv, de a 1 Kir 17-2Kir 2,12-ig nagyon sokat olvashatunk beszédeiről és tetteiről. A megszokott elnevezés: „nagy próféta" rá is vonatkozhatnék, de az csak a hosszabb könyveket író próféták kategóriájában használatos. Jelentősége igen nagy volt életében, de nem ért véget a története, mert földi élete nem halállal zárult, hanem Isten tüzes szekéren elragadta a földről tanítványa és a prófétaságban utódja, Elizeus szeme láttára. A világ vége előtt, amikor majd újra elszakadnak sokan Isten országától, a hasonló sorsú Hénokkal (Ter 5,21-24) közösen jönnek el túlvilágról tanúságot tenni Isten, túlvilági lét és örök élet mellett. Prédikálnak, majd megölik őket, temetetlenül hever a holttestük egy város főterén, aztán feltámadnak és ünnepélyesen az égbe szállnak (Jel 11) Illésnek a zsidó nép nagy istentagadása idején kellett működnie Izraelben. Ácháb király gonosz, bálványimádó feleséget vett maga mellé, aki Illés több száz tanítványát megölette. Ezért Illés Isten erejével három és fél évre szárazsággal sújtotta az országot. A Baál nevű bálványról azt tartották, hogy ő adja a termékenységet mindennek és mindenkinek. Illés megmutatta, hogy ez a szobor senki és semmi. Nem tud esőt adni, prófétái hiába sürgetik. Illés a Karmel-hegyre összegyűjtött hatalmas tömeg előtt az ősatyák Istenéhez küldött rövid imával percek alatt hatalmas esőt kért és kapott. így tanulta meg a hitehagyott zsidóság, hogy Jahveh a világ Teremtője és Ura (1Kir 18) a kicsit később élt Izajás ezért tudta olyan őszinte hittel és szeretettel hirdetni: „Harmatozzatok, egek felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr teremtettem azt” (Iz 45,8) Ezt az imát küldjük ma is sürgetően az égre a Messiást váró advent idején. (Hozsanna! 2) Amikor még irgalmatlan éhség gyötörte a népet Jezabel bűne miatt, Illés próféta Isten parancsára a Kárith-patak mellett rejtőzött, amíg abban víz folydogált. Ebben az időben holló vitt Illésnek ennivalót. Ez után Isten Száreftába küldte prófétáját, hogy ott majd egy szegény özvegyasszony táplálja. Kicsi lisztjéből, pár csöpp olajából utolsó pogácsáját készült megsütni fiának és magának, mielőtt éhen halnak. A próféta látszólag kegyeltemül azt kérte, hogy előbb neki süssön ennivalót, utána fiának és magának. Pedig ez a látszólagos kegyetlenség nem durva önzést takart, hanem hitet kívánt: Isten és az Ő embere kerüljön előre, az Úr pedig a szárazság megszűntéig szaporítja a kevéske lisztet és olajat. A bizalom, a hit jutalma volt ez az állandósult csoda.„Ilyen dicső volt Illés csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából, az Úristen igéje által, aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, aki királyokat kentél föl megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit. Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekedhetnek" (Sir 48,4-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése