Szentolvasó Királynéja, könyörögj érettünk!

Szentolvasó Királynéja, könyörögj érettünk!

A XIII. században újfajta szerzetesrendek keletkeztek. Az új rendeknek új szerzetesi eszményei voltak, a korszellem is megváltozott, komoly veszedelmet jelentett a Szentföld felszabadításáért szervezett keresztes háborúk néhány fejleménye, a rendalapítók ezért új kihívásokra új lelki gyógyszereket kerestek. A régebbi hatalmas monostorok helyett nemcsak kisebb lakóhelyeket létesítettek, hanem a mi rendünk,a ferences rend, minden kényelmet kizáró szállásokat készített. A szent szegénység minden állandó anyagi támaszt kizárt. A munkát keményen előírta a rendalapítónk, Assisi Szent Ferenc, de csak a napi élelem, esetleg kisebb ruhacsere jöhetett szóba. Az imádságot viszont komolyan vették. Az Egyház zsolozsmáját rendalapítónk nem szervezte közös kórusimává. A Római Kúria a bencés zsolozsmát az egyházmegyés papok használatára alakította rövidebbre. Ezt Rómából a Kisebb Testvérek Rendje, közismertebb nevünkön a ferencesek, elvitték szállásaikra, remeteségeikbe, és a vidéki papság között is elterjesztették. Viszont közkedvelt imaforma keletkezett a Szűzanya tiszteletére: Előbb az „Üdvözlégy Mária” imádság első felét kezdték imádkozni a domonkosok „a te méhednek gyümölcse, Jézus” fohászig. Ehhez az újszövetségi mondatokból összeállított részhez fogalmazták hozzá a ferencesek a most is imádkozott fohászt: „Szent Mária, Istennek Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen”. Majd a 150 zsoltár mintájára 150 „Üdvözlégy Mária” imát mondtak naponta és tízedenként egy-egy rövid elmélkedést sóhajtottak a Szűzanya örömeiből, fájdalmaiból, dicsőséges életéből. Ez volt Mennyei Édesanyánk szegény földi gyermekeitől kapott királynői koronája.

Csütörtök húsvét 6. hetében

Csütörtök húsvét 6. hetében

ApCsel 18,1-8 Jn 16,16-20

„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem"

Jézus arról beszél, hogy el kell mennie a földről, mert bevégezte a megváltás művét, és vissza kell térnie az Atyához. Ehhez az elváláshoz kapcsolódik a mai gondolatsor: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem. Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem, és: Az Atyához megyek? Aztán megjegyezték: Mi az, amit mond: Egy kis idő? Nem értjük, mit beszél!" (16-18) Mi is csodálkozva kérdezhetjük: Jézus most a sok közlésből, amit búcsúzóul mondott övéinek, vajon mire gondolt? A vacsora után eltűnik közülük? Vagy eszükbe jutott, hogy háromszor is megjövendölte, hogy a főpapok és írástudók kezébe kerül, halálra ítélik, majd átadják a pogányoknak és azokkal keresztre feszíttetik az Urat? Ekkor elvesztik a szemük elől. Vajon erről van szó? De utána hogyan látják meg, ha egyszer meghal és eltemetik? Vagy van más fajta eltűnési lehetősége? Úgy, hogy halála után fölmegy a lelke az Atyához? Onnan hogyan jöhet vissza? Belátjuk a töprengés végső elbizonytalanodását. Nézzük sorban az eseményeket. Mi megtehetjük, mert már tudjuk a valós történetet: „Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: Arról tanakodok egymás között, hogy azt mondtam: Egy kis idő és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem?" Az első kis idő, amikor nem láthattok, azt jelenti, hogy engem, Jézust, elfognak a zsidó főtanács emberei, amikor majd a vacsora után kimegyünk az Olajfák hegyére. A per, amíg zajlik, zárt helyen lesz, tehát nem láthattok, majd halálra ítélten kísérnek át a római helytartóságra. Akkor nyilvános lesz a tárgyalásom. Nem folyamatosan, de láthattok, ostorozás előtt és után, amikor Pilátus kivezettet a nép elé. Sőt, a helytartó egy gyilkossal együtt állít elétek, hogy válasszatok kettőnk között, kit bocsásson el. Látható leszek keresztet cipelve, keresztre feszítetten három órán át. Utána gyorsan eltemetnek. Mindezt tudnotok kell, mert már háromszor előre elmondtam nektek, s mindannyiszor hozzá fűztem, hogy harmadnapra feltámadok, és akkor újra megláttok engem. Kis ideig itt tartózkodom a földön, bár nem leszek állandóan veletek, de időközben meg-megjelenek köztetek. Mi már tudjuk, hogy ez negyven napot jelent. Utána következik a búcsúm, és visszamegyek az Atyához abba a másik világba, amely az örök élet helye és állapota. Jézus még hozzáfűzte: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságtok örömre fordul" (20) 

Béke Királynéja, könyörögj érettünk!

Béke Királynéja, könyörögj érettünk!

Most is vannak kemény hadviselések, háborúk országok, vidékek, nemzetek, hódítók között. Ahogy fejlődnek, modernizálódnak a békés munkaeszközök, többszörös erővel és költséggel fegyverkeznek hol védelmi kényszerből, hol hódító, zsákmányszerző célzattal a háborúk hiénái. A szenvedések, sebek, fogságok, fogoly- és munkatáborok szörnyű szenvedései megdöbbentő hatást gyakorolnak ránk. Talán pár éve, kezembe került a világ hadiiparának költségkimutatása. Nem voltam rest, hevenyészett számadást végeztem. Kiderült, hogy egy nagyobb fegyverkező állam egyedül annyit költ öldöklő eszközökre, hogy ha kiosztanák annak árát, a világ összes munkásának, mindenki kaphatna legalább egyszer egy évben százezer forint segélyt. Amikor a világ Királyát keresztre feszítve gyalázták, gúnyolták, lábánál ott állt és Fiával együtt vezekelt bocsánatot kérve a megbolondult emberiségre Mária, a Béke Királynője. Legyen áldott érte!
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
A menynek Királyné Asszonya több mint ezer éve felkereste nemzetünk fejedelmét, Gézát. Felajánlotta neki mennyei udvara kíséretében, hogy születendő fia érdemeiért hazánknak, népünknek mindig kiváló Pátrónája lesz. A honlapon olvasható Magyarok Nagyasszonya című könyvem zengi dicséretét. 

PAREDESI SZENT MÁRIA ANNA

PAREDESI SZENT MÁRIA ANNA

 szűz, III. r.

 (1618-1645)

Teljes neve: Jézusról nevezett Paredesi Mária Anna. Marianna néven is szerepel. Szüzessége miatt „Quito lilioma”-ként emlegették. Ecuador fővárosában, Quitoban született, s korán árvaságra jutott. Gyermekkorától kezdve imádságos lelkületű, önmegtagadó életet élt, keményen böjtölt, igen tisztelte a Szeplőtelen Szűz Máriát. Assisi Szent Ferenc buzgó követője volt, a quitoi ferenceseknél felvette Szent Ferenc bűnbánó III. rendjének ruháját. A kísértések legyőzése miatt nem riadt vissza vezeklőöv viselésétől, önostorozástól sem. Fején a fátyol alatt töviskoszorút hordott. Amikor hallott a Japánban vértanúságot szenvedett három jezsuitáról, nagy erővel kelt fel benne a vértanúság vágya. Elhatározta, hogy útnak indul, hogy a pogány népeknek hirdesse Isten dicsőségét. Hamarosan belátta azonban, hogy tervét nem tudja keresztülvinni, nem ez az Isten akarata. Az o feladata: felkarolni a városban az indiánokat, négereket. Felkereste tehát a rászorulókat, a betegeket, bajbajutottakat, a földrengés áldozatait, és ahogy tudott, segített rajtuk. Csak akkor hagyta el házát, amikor az istentisztelet vagy a felebaráti szeretet követelte. Amikor pestisjárvány tört ki a vidéken, hősiesen életét ajánlotta fel Istennek embertársai megmentéséért. Isten elfogadta áldozatát. Megkapta a pestist és mint a szeretet vértanúja fejezte be életét 28 éves korában. XII. Piusz pápa 1950-ben avatta szentté. Ecuador állam védőszentjeként tiszteli.

Részlet XII. Piusz pápa beszédéből:

Megvan a szent bűnbánatnak és az önként vállalt vezeklésnek az a mennyei édessége, amelyet az ideigtartó és mulandó javak nem tudnak nyújtani. Ezt Mária Anna gyakran tapasztalta, és miközben Isten iránti szeretete és az emberek iránti jósága szigorú vezeklésre ösztönözte, ügyelt, hogy a többiek hibáiért engesztelést nyújtson… Így iparkodott nemcsak a saját, hanem mások üdvösségét is előmozdítani.

Imádság:

Istenünk, te megadtad a kegyelmet Szent Mária Annának, hogy a világ csábításai között szűzi tisztaságban és állandó böjtölésben úgy virágozzék, mint a liliom a tövisek között. Érdemeiért és közbenjárására segíts minket is, hogy a bűnöktől tartózkodjunk és a tökéletesebbet kövessük. Krisztus, a mi Urunk által.

Húsvét 6. hete szerda

Húsvét 6. hete szerda

ApCsel 17,15-22; Jn 16,12-15

„Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra”

Jézus a következőket mondja: „Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett” (Jn 16,8-11) A Szentháromság harmadik Személye Jézus történetében először úgy jelenik meg, hogy a megtestesülést, a Szentháromság közös művét, az angyal a Szentléleknek tulajdonítja.(Lk 1,35) Jézusról nyilvános működése kezdetén így szól Szent Márk: „Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte Őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá” (Mk 1,9-10) Amikor tehát majd eljön a Szentlélek, leíratja az evangélistákkal, hogy a Szentlélek tanúként mellette állt. Az apostolok pedig számtalanszor hivatkoznak arra, hogy ők a Szentlélekkel együtt működnek, mint Jézus tanúságtevői. Jézus kijelenti: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek”. (Jn 16,13). Jézus többször hivatkozik arra, hogy az Atya beszél belőle. Ő azt mondja el, amit az Atyától hall, aminek a közlésével az Atya meg bízza Őt. A Szentlélek is isteni Személy. Az Atyától és a Fiútól csorbítatlanul kapja az egész isteni természetet. Az isteni természet mindentudó és mindenható. Ő is birtokosa ennek. Ezért tanítja az Egyház, hogy a bérmálás ajándékaként személyesen bennünk lakik a Szentlélek, hiszen „a bérmálás az a szentség, amelyben a Szentlélek lelkünkbe száll, megvilágosítja elménket, megerősíti akaratunkat, hogy hitünket állhatatosan valljuk, és a hitünk szerint éljünk”. (Katekizmus) Tud és akar is irányítani minden embert. Ez a lelkünk fejélődése szempontjából roppant fontos! Istenatyánk ugyanis mindegyikünket gyönyörű egyénnek tervezett. Ezt az remek élettervet mások boldogítására hozta létre, de mi ezt nem ismerjük, ezért a teljesítését csak akkor vállalhatjuk teljes biztonsággal, ha a bennünk lakó Szentlelket állandóan kérjük, és Ő mindenben eligazít minket. Természetesen végtelenül többet tud az angyaloknál is. Jézus ezt foglalja össze: „Ő megdicsőít majd engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondom, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek”. (Jn 16,14-15)

CANTERBURY SZENT ÁGOSTON

CANTERBURY SZENT ÁGOSTON
+604(?) május 26. 

Nagy Szent Gergely pápa 596-ban a római szerzetest, Ágostont küldte el negyven társával, hogy hirdessék az evangéliumot Délkelet-Angliában a kenti népnek. Kent királyságát abban az időben Ethelbert kormányozta, akit Dél-Anglia többi királya elismert fölöttesének. Ethelbert néhány évvel korábban feleségül vette Berta frank hercegnőt, Párizsi Charibert király leányát. Berta magával hozott Kentbe egy Liudhard nevű frank püspököt, aki Canterburyn kívül egy római templomot magánkápolnaként használt. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy akár a püspök, akár a királyné megkísérelte volna Ethelbertnek vagy népének megtérítését.

Róma angliai missziójának kezdetei homályba vesznek. Béda Anglia egyháztörténete című műve az egyetlen forrásunk. Ebben elbeszéli, hogy Gergely Rómában angol rabszolgákat látott, és ettől fogva dédelgette azt a vágyat, hogy Angliában is hirdessék az evangéliumot. De semmi sem történt ebben az irányban mindaddig, amíg 590-ben ő maga nem lett a pápa. Világos, hogy a kezdeményezés Gergelytől eredt, és a vezető, akit ehhez a vállalkozáshoz kiválasztott, saját kolostorának a priorja volt.

596 tavaszán Ágoston társaival tengeri úton indult Galliába. Mivel a vállalkozást túl veszélyesnek látták, a partraszállás után társai vissza akartak fordulni, s erről levelet is küldtek a pápának. Gergely azonban nem engedett kérésüknek. Buzdította őket, hogy az egyszer már megkezdett vállalkozást ne adják föl, és megparancsolta nekik, hogy engedelmeskedjenek Ágostonnak, akit apátjukká tett. Ezenkívül levelet írt Gallia püspökeinek, Austrasia és Burgundia uralkodóinak, és kérte őket, hogy legyenek a misszionáriusok segítségére, adjanak melléjük papokat tolmácsul. Ágoston erősen kézben tartotta a vezetést. Még franciaországi útjuk közben püspökké szentelték. 597 kezdetén társaival partra szállt Thanet szigetén, Kent keleti partja előtt.

Ethelbert Thanet szigetén fogadta a misszionáriusokat. Az első találkozás kedvezően sikerült. Ágoston beszéde jó benyomást tett a királyra: engedélyt adott a térítőknek, hogy tanítsanak. Canterburyben maga jelölt ki számukra szállást, és megígérte, hogy gondoskodik ellátásukról. Hamarosan megtörténtek az első megtérések. Még 597 pünkösdje előtt maga a király is megkeresztelkedett, de nem akarta, amint Béda mondja, alattvalóit kényszeríteni, hogy példáját kövessék, mert megtanulta, hogy a keresztény hitet szabadon kell elfogadni. Megtérése és Ágoston apát meggyőző ereje mégis elérte, hogy karácsonykor tízezer megtérőt keresztelhettek meg.

Ágoston két társát, Lőrincet és Pétert Rómába küldte, hogy tájékoztassák a pápát a misszió sikeréről, egyben tanácsot kért különféle problémákkal kapcsolatban.

A követek csak 601-ben tértek vissza, egy csapat újabb misszionárius kíséretében, s meghozták Ágoston számára az érseki palliumot.

Hoztak ezenkívül istentiszteleti edényeket, eszközöket és ruhákat, templomfelszereléshez szükséges egyéb tárgyakat, apostol- és vértanú- ereklyéket és számos könyvet. És alapos választ hoztak Ágoston kérdéseire, aki azt a megbízatást kapta, hogy papjaival és klerikusaival éljen közös életet, szerzetesei számára azonban alapítson külön kolostort. Továbbá a gall és a római egyház szokásai alapján saját liturgiát kellett összeállítania, úgy, ahogyan a legcélszerűbbnek látja. Azzal is megbízta a pápa, hogy szükség szerint még tizenkét püspököt szenteljen, egy püspököt pedig küldjön Yorkba, a Northumbria-királyságba, aki engedélyt kapott, hogy a maga részéről is további tizenkét püspököt szenteljen.

A pápának ezek az átfogó tervei természetesen teljesen távol jártak a realitástól. Azt mutatják, hogy a pápának nem volt áttekintése az angliai helyzetről. Az első misszionáriusok csak egy generációval Ágoston halála után léphettek Northumbria földjére. A következő évek folyamán Ágoston Rochesterben állított föl püspökséget és Justust tette püspökévé, aztán egy harmadikat Londonban, ennek Mellitus lett a püspöke. Számára Ethelbert király templomot építtetett Szent Pál apostol tiszteletére. Canterbury mellett emeltetett Ágoston egy Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt kolostort. A városban saját székesegyháza mellett iskolát alapított jövendő papságának kiképzésére.

Ezekben az években szenvedte el egyetlen súlyos kudarcát. A pápa egész Angliára kiterjesztette Ágoston joghatóságát, ugyanakkor megbízta, hogy ennek megfelelően vegye gondjaiba a római időkből maradt brit keresztényeket. Ezek az angolok, szászok és jütök inváziója óta az egyház többi részétől elkülönülve éltek a nyugati országrészekben. Ágoston őket is meg akarta nyerni a missziós munkára. Ethelbert király segítségével konferenciát szervezett a brit püspökök és tanult emberek egy csoportjával, és előadta nekik elgondolásait. Gondolkodási időt kértek. A legközelebbi összejövetel alkalmával azonban nem fogadták el Ágoston indítványát, hogy vegyék át a húsvét idejének római számításmódját és a keresztelésnek az egész egyházban használatos rítusát. Azt is visszautasították, hogy bármi módon részt vegyenek Anglia misszionálásában. Ezzel kitűnő alkalom maradt kihasználatlanul. A brit egyház tovább élt a maga elszigeteltségében. Ennek oka nyilvánvalóan a büszkeségük volt. Emellett a brit keresztények bizalmatlanok is voltak Ágostonnal szemben, hiszen ellenségeik, hódítóik között tevékenykedett.

Ez az eset, amelyet Béda közléséből ismerünk, számos angol történész ítéletalkotását meghatározta. Kevés kivétellel csak jelentéktelen érdemet tulajdonítanak Ágostonnak Anglia megtérítésében. Pedig, ha közelebbről megvizsgáljuk, figyelemre méltó teljesítmény volt, amit végbevitt. Mire meghalt -- valószínűleg 604-ben --, megtérítette Kent királyát és népéből több ezer embert, alapított három püspökséget és legalább egy kolostort. Létesített egy iskolát, amely néhány éven belül bennszülött püspököket és papokat képzett az új egyháznak. Természetesen helyes az az állítás, hogy Ágoston nem térítette meg Angliát. Ahhoz ugyanis legalább egy évszázad munkája kellett. Az ő missziója Kent udvarára és királyságára terjedt ki, ahol tartós sikereket mondhat magáénak. Béda egyháztörténetében van egy jellemző hely, amelyben arról tudósít, hogy milyen volt az egyház helyzete Canterburyben az Ágoston halálát követő években. Béda leírja, hogy Lőrinc, Ágoston utóda, amikor Canterburybe jött, látta, hogy ennek az egyháznak az alapjai a legjobb állapotban vannak''. Pál apostolhoz hasonlóan Ágoston ültetett ott, ahol másoknak kellett aratniok. Az ő feladata az volt, hogy lerakja az Egyház alapjait Angliában. Béda szavai tanúsítják: valóban méltó arra, hogy az angol nép apostolának nevezzük.

8. századi kéziratok tanúsága szerint 604. vagy 605. május 26-án temették el. Ünnepét 1882-ben vették föl a római naptárba, május 28- ra, 1969-ben áthelyezték május 27-re.


--------------------------------------------------------------------------------

Béda elmondja, milyen esemény adta az alkalmat a római bencések missziójának elindulásához:

Gergely, még mielőtt pápa lett, a római piacon szőke, kék szemű rabszolgákat látott. Kérdésére megtudta, hogy angolok. Erre, a nevükre célozva, kijelentette: ,,Igazán? Angyalokká kell lenniük!''

Amikor Ágoston kísérőivel Kent földjére lépett, találkozót kért a királlyal és a törzsfőnökökkel. Attól félve, hogy az idegenek varázslattal elbűvölhetik őket, Ethelbert nyílt erdei tisztást jelölt ki találkozóhelyül. Kísérete tagjai között állva fogadta a szerzeteseket, akik körmenetben, litániát énekelve foglalták el helyüket. Ágoston megtartotta első beszédét, és annak hatása nem maradt el.

Később is, amikor Ágoston már érseke volt az óriási, csak félig- meddig megtért egyházmegyének, egész természetességgel magára vállalta a misszionáriusok fáradozásait. Gyalog vándorolt vidékről vidékre, minden nap más hallgatóságot gyűjtve maga mellé. Éjszakánként gyakran csak az erdők fái alatt talált menedéket. Beszédével nem mindig volt képes a kardhoz szokott férfiakat Krisztus követésére megnyerni.

Nagy reményekkel várta azt a napot, amikor papok s püspökök jöttek Walesből. A brit törzsektől jöttek, amelyek már évszázadok óta keresztények voltak, a bevándorolt angolszászok azonban legyőzték és visszaszorították őket. Ágoston szerette volna megnyerni őket. Egy hatalmas tölgy alatt gyűltek össze, amelyet még sokkal később is Ágoston tölgyének hívtak. Nyomatékosan kérte hittestvéreit, hagyjanak föl különleges szokásaikkal és lépjenek vele szövetségre az evangélium hirdetésére. De ők bizalmatlanok maradtak, és elutasították az ajánlatot. Még amikor Ágoston csodát tett előttük -- egy vaknak visszaadta látását --, abban sem ismerték föl Isten hívását. Az angolszászok elleni gyűlöletük erősebbnek bizonyult, mint a hitük.


--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki Szent Ágoston püspököd igehirdetése révén vezetted Britannia népét az evangélium világosságára, kérünk, add, hogy apostoli munkájának gyümölcsei maradandók legyenek Egyházadban! 

Hitvallók királynéja, könyörögj érettünk!

Hitvallók királynéja, könyörögj érettünk!

Hitvallóknak nevezzük azokat a szent férfiakat, akik az Egyház történetében erkölcsi tökéletességükkel, fontos szerepükkel ékeskedtek, és nem voltak vértanúk. Civil vagy egyházi személyek földművestől királyig, püspökök, papok, szerzetesek. Olyan kiváló egyének, akik a hitüket megvallották szóval és tettel, és legalább egy erényt hősies fokban gyakoroltak földi életükben. Az életszentség hírében elhunyt hitvallókat kemény vizsgálásnak vetik alá, és ha legalább egy csodát művel a Gondviselés az ő közbenjárására, a kánoni eljárás után a pápa dönt boldoggá, majd újabb még tüzetesebb eljárás után a szentté avatásáról. Nekik is királynéjuk a Szűzanya, hiszen a Mária-tiszteletük közismert volt, a mennyországban pedig méltó hódolattal veszik Őt körül.

Szüzek királynéja, könyörögj érettünk!

A női szentek közül csak a szüzeket említi a litánia szövege, mint akiknek királynéja Mária. Ez abból a megfontolásból eredhet, hogy Mária is szűz volt, aki édesanya is egyben, de szűzen fogant, szűz maradt a szülésben és utána is egész életében. Az összes szent szűz között a legkiválóbb, legdicsőbb szűz: igazi szűz-királynő.

Minden szentek királynéja, könyörögj érettünk!

A litánia szerkesztője ezzel az invokációval a név szerint nem említetteket is megszólítja, őket is belekapcsolja Mária dicső udvartartásába.