Csütörtök húsvét 6. hetében
ApCsel 18,1-8 Jn 16,16-20
„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem"
Jézus arról beszél, hogy el kell mennie a földről, mert bevégezte a megváltás művét, és vissza kell térnie az Atyához. Ehhez az elváláshoz kapcsolódik a mai gondolatsor: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem. Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem, és: Az Atyához megyek? Aztán megjegyezték: Mi az, amit mond: Egy kis idő? Nem értjük, mit beszél!" (16-18) Mi is csodálkozva kérdezhetjük: Jézus most a sok közlésből, amit búcsúzóul mondott övéinek, vajon mire gondolt? A vacsora után eltűnik közülük? Vagy eszükbe jutott, hogy háromszor is megjövendölte, hogy a főpapok és írástudók kezébe kerül, halálra ítélik, majd átadják a pogányoknak és azokkal keresztre feszíttetik az Urat? Ekkor elvesztik a szemük elől. Vajon erről van szó? De utána hogyan látják meg, ha egyszer meghal és eltemetik? Vagy van más fajta eltűnési lehetősége? Úgy, hogy halála után fölmegy a lelke az Atyához? Onnan hogyan jöhet vissza? Belátjuk a töprengés végső elbizonytalanodását. Nézzük sorban az eseményeket. Mi megtehetjük, mert már tudjuk a valós történetet: „Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: Arról tanakodok egymás között, hogy azt mondtam: Egy kis idő és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem?" Az első kis idő, amikor nem láthattok, azt jelenti, hogy engem, Jézust, elfognak a zsidó főtanács emberei, amikor majd a vacsora után kimegyünk az Olajfák hegyére. A per, amíg zajlik, zárt helyen lesz, tehát nem láthattok, majd halálra ítélten kísérnek át a római helytartóságra. Akkor nyilvános lesz a tárgyalásom. Nem folyamatosan, de láthattok, ostorozás előtt és után, amikor Pilátus kivezettet a nép elé. Sőt, a helytartó egy gyilkossal együtt állít elétek, hogy válasszatok kettőnk között, kit bocsásson el. Látható leszek keresztet cipelve, keresztre feszítetten három órán át. Utána gyorsan eltemetnek. Mindezt tudnotok kell, mert már háromszor előre elmondtam nektek, s mindannyiszor hozzá fűztem, hogy harmadnapra feltámadok, és akkor újra megláttok engem. Kis ideig itt tartózkodom a földön, bár nem leszek állandóan veletek, de időközben meg-megjelenek köztetek. Mi már tudjuk, hogy ez negyven napot jelent. Utána következik a búcsúm, és visszamegyek az Atyához abba a másik világba, amely az örök élet helye és állapota. Jézus még hozzáfűzte: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságtok örömre fordul" (20)
ApCsel 18,1-8 Jn 16,16-20
„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem"
Jézus arról beszél, hogy el kell mennie a földről, mert bevégezte a megváltás művét, és vissza kell térnie az Atyához. Ehhez az elváláshoz kapcsolódik a mai gondolatsor: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem. Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem, és: Az Atyához megyek? Aztán megjegyezték: Mi az, amit mond: Egy kis idő? Nem értjük, mit beszél!" (16-18) Mi is csodálkozva kérdezhetjük: Jézus most a sok közlésből, amit búcsúzóul mondott övéinek, vajon mire gondolt? A vacsora után eltűnik közülük? Vagy eszükbe jutott, hogy háromszor is megjövendölte, hogy a főpapok és írástudók kezébe kerül, halálra ítélik, majd átadják a pogányoknak és azokkal keresztre feszíttetik az Urat? Ekkor elvesztik a szemük elől. Vajon erről van szó? De utána hogyan látják meg, ha egyszer meghal és eltemetik? Vagy van más fajta eltűnési lehetősége? Úgy, hogy halála után fölmegy a lelke az Atyához? Onnan hogyan jöhet vissza? Belátjuk a töprengés végső elbizonytalanodását. Nézzük sorban az eseményeket. Mi megtehetjük, mert már tudjuk a valós történetet: „Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: Arról tanakodok egymás között, hogy azt mondtam: Egy kis idő és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem?" Az első kis idő, amikor nem láthattok, azt jelenti, hogy engem, Jézust, elfognak a zsidó főtanács emberei, amikor majd a vacsora után kimegyünk az Olajfák hegyére. A per, amíg zajlik, zárt helyen lesz, tehát nem láthattok, majd halálra ítélten kísérnek át a római helytartóságra. Akkor nyilvános lesz a tárgyalásom. Nem folyamatosan, de láthattok, ostorozás előtt és után, amikor Pilátus kivezettet a nép elé. Sőt, a helytartó egy gyilkossal együtt állít elétek, hogy válasszatok kettőnk között, kit bocsásson el. Látható leszek keresztet cipelve, keresztre feszítetten három órán át. Utána gyorsan eltemetnek. Mindezt tudnotok kell, mert már háromszor előre elmondtam nektek, s mindannyiszor hozzá fűztem, hogy harmadnapra feltámadok, és akkor újra megláttok engem. Kis ideig itt tartózkodom a földön, bár nem leszek állandóan veletek, de időközben meg-megjelenek köztetek. Mi már tudjuk, hogy ez negyven napot jelent. Utána következik a búcsúm, és visszamegyek az Atyához abba a másik világba, amely az örök élet helye és állapota. Jézus még hozzáfűzte: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságtok örömre fordul" (20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése