Péntek húsvét 6. hetében
ApCsel 18, 9-18; Jn 16, 20-23a
„Azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem”
Zűrzavarosnak tartották az apostolok Jézus búcsúbeszédében a közeljövőről szóló sejtetéseket. Megpróbáltunk tisztán látni ebben a kérdésben. A tegnapi evangéliumi szakasz, amivel a mai rész elkezdődik, nagyon fontos üzenet nekünk is:„Bizony, bizony mondom nektek: hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ, pedig örvendeni fog, Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul”- (Jn 16,20) Amikor Jézus sejteti apostolaival a közeljövő fontos történéseit, kihangsúlyozza az eseményeknek rájuk gyakorolt hatását is. Jézussal történnek a bajok, viseli az irtózatos szenvedéseket, a megalázó körülményeket, és előre tudja, hogy mindezt egyedül kell elviselnie. Mégis azokat sajnálja, akik szomorúak miatta. Azt is tudja, hogy nemcsak az fáj nekik, hogy Mesterüket látják gyötrelmekben, hanem a maguk tehetetlenségét is ismerik, szégyellik. Csalódtak is benne. Jézusnak fáj ez a csalódottság, mert a hitüket vesztették el a tanítványai. Amikor Őt megismerték, érezték, majd meg is értették, hogy Jézus a Messiás. Ha elsősorban földi uralkodót láttak is benne, de azért megtanulták azt is, hogy hinni kell benne: „Jézus azt mondta (Mártának): Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él, és hisz bennem, nem hal meg soha ”(Jn 11, 25-26) Jézus sajnálja szomorkodó tanítványait, és ezért igyekszik biztosítani őket, hogy ez a szomorúság hamarosan örömre fordul. Ezt közismert példával igazolja:„Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy emberszületett a világra” (21) Jézus ezzel a szülésről vett példával vigasztalja tanítványait: ahhoz, hogy gyermek szülessék, feltétlenül kell az édesanya áldozatot vállaló szeretete; ahhoz, hogy az emberek az örök életre újjá szülessenek, ugyanígy szükséges az Ő szenvedése. Mindenki, aki együtt szenved vele, a maga módján boldog lesz.„Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el senki. S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem”. (23) Jézus ezzel a záradékkal nemcsak feloldja a szenvedés előtti szomorúságot, hanem az egész kereszténység győzelmes hitét akarja bemutatni. Érdemes vállalni minden nehézséget Jézussal, Jézusért, egymásért mert ennek biztos mennyei boldogság a végső akkordja.
ApCsel 18, 9-18; Jn 16, 20-23a
„Azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem”
Zűrzavarosnak tartották az apostolok Jézus búcsúbeszédében a közeljövőről szóló sejtetéseket. Megpróbáltunk tisztán látni ebben a kérdésben. A tegnapi evangéliumi szakasz, amivel a mai rész elkezdődik, nagyon fontos üzenet nekünk is:„Bizony, bizony mondom nektek: hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ, pedig örvendeni fog, Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul”- (Jn 16,20) Amikor Jézus sejteti apostolaival a közeljövő fontos történéseit, kihangsúlyozza az eseményeknek rájuk gyakorolt hatását is. Jézussal történnek a bajok, viseli az irtózatos szenvedéseket, a megalázó körülményeket, és előre tudja, hogy mindezt egyedül kell elviselnie. Mégis azokat sajnálja, akik szomorúak miatta. Azt is tudja, hogy nemcsak az fáj nekik, hogy Mesterüket látják gyötrelmekben, hanem a maguk tehetetlenségét is ismerik, szégyellik. Csalódtak is benne. Jézusnak fáj ez a csalódottság, mert a hitüket vesztették el a tanítványai. Amikor Őt megismerték, érezték, majd meg is értették, hogy Jézus a Messiás. Ha elsősorban földi uralkodót láttak is benne, de azért megtanulták azt is, hogy hinni kell benne: „Jézus azt mondta (Mártának): Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él, és hisz bennem, nem hal meg soha ”(Jn 11, 25-26) Jézus sajnálja szomorkodó tanítványait, és ezért igyekszik biztosítani őket, hogy ez a szomorúság hamarosan örömre fordul. Ezt közismert példával igazolja:„Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy emberszületett a világra” (21) Jézus ezzel a szülésről vett példával vigasztalja tanítványait: ahhoz, hogy gyermek szülessék, feltétlenül kell az édesanya áldozatot vállaló szeretete; ahhoz, hogy az emberek az örök életre újjá szülessenek, ugyanígy szükséges az Ő szenvedése. Mindenki, aki együtt szenved vele, a maga módján boldog lesz.„Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el senki. S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem”. (23) Jézus ezzel a záradékkal nemcsak feloldja a szenvedés előtti szomorúságot, hanem az egész kereszténység győzelmes hitét akarja bemutatni. Érdemes vállalni minden nehézséget Jézussal, Jézusért, egymásért mert ennek biztos mennyei boldogság a végső akkordja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése