Pátriárkák királynéja, könyörögj érettünk!
Ábrahám, Izsák, Jákob voltak azok a nagyon fontos ősök, akiket a zsidó nép ősatyái néven szoktak emlegetni. (Pater arché=pátriárka) Ábrahám kapta az Élő Isten hívását, hogy hagyjon fel a bálványimádással, mert a bálványok tehetetlen, holt bábuk, bennük az ördög imádtatja magát, és imádja, vagyis legfőbb urának ismerje el a világ teremtőjét és gondviselőjét, aki örökkön örökké él. A sátán rabságában sínylődő emberiséget kiváltja rabságából Isten a Megváltó által. Ő Ábrahám leszármazottja lesz. Ezt az áldást örökölte egyetlen ígéret szerinti fia, Izsák. Neki két ikerfia született, és a másodszülött nyerte el a nagy áldást. Jákobnak tizenkét fia közül a negyedik, Júda lett erre méltó. Az ő népes családja személy szerint márnem kapott ilyen áldást. Csak Jézus, a Megváltó családfájából (Mt 1,1-17); Lk 3,23-38) tudjuk meg, hogy sorban, ismeretlenül kikre szállt az áldás ezer éven át. Ezért az első három külön élvezi a választottság dicsőségét: pátriárkák. A Jézus Szent Nevének litániájában így szerepelnek: Jézus, a pátriárkák királya. Rajta keresztül pedig a Szűzanya is a Pátriárkák királynéja.
Próféták királynéja, könyörögj érettünk!
Az Ószövetségben Isten saját különleges jogú népévé választotta Izrael fiait. Királysága lettek, mert elismerték, elfogadták Uruknak, Királyuknak. Isten időről-időre küldött népéhez választott közvetítőket, akik látomásokban érintkeztek a láthatatlan Istennel, meghallgatták üzenetét, és továbbították Izrael fiai felé. Ezeket eredetileg látó embereknek (roéh) nevezték, később görögül prophétés-nek, Isten helyett beszélőnek hívták. A Szentlélek általuk szólt az emberekhez. Érthető, hogy a Máriát köszöntő főangyal így magyarázza a kis Jézus fogantatását: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”. (Lk 1,35) A prófétákban felcsendült az Isten szava, Máriában testet öltött Isten tökéletes Képmása, akit ki is mondott: a Szó, az Ige, a Fiú. A próféták időnként kaptak jelenést, adtak át üzenetet. „Sokszor és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig a Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1-2) Mivel Mária szíve alatt hordta kilenc hónapig, szülte, szoptatta, ölében dajkálta, beszélni tanította, nevelte a megtestesült Igét, méltán nevezzük próféták királynéjának.
Ábrahám, Izsák, Jákob voltak azok a nagyon fontos ősök, akiket a zsidó nép ősatyái néven szoktak emlegetni. (Pater arché=pátriárka) Ábrahám kapta az Élő Isten hívását, hogy hagyjon fel a bálványimádással, mert a bálványok tehetetlen, holt bábuk, bennük az ördög imádtatja magát, és imádja, vagyis legfőbb urának ismerje el a világ teremtőjét és gondviselőjét, aki örökkön örökké él. A sátán rabságában sínylődő emberiséget kiváltja rabságából Isten a Megváltó által. Ő Ábrahám leszármazottja lesz. Ezt az áldást örökölte egyetlen ígéret szerinti fia, Izsák. Neki két ikerfia született, és a másodszülött nyerte el a nagy áldást. Jákobnak tizenkét fia közül a negyedik, Júda lett erre méltó. Az ő népes családja személy szerint márnem kapott ilyen áldást. Csak Jézus, a Megváltó családfájából (Mt 1,1-17); Lk 3,23-38) tudjuk meg, hogy sorban, ismeretlenül kikre szállt az áldás ezer éven át. Ezért az első három külön élvezi a választottság dicsőségét: pátriárkák. A Jézus Szent Nevének litániájában így szerepelnek: Jézus, a pátriárkák királya. Rajta keresztül pedig a Szűzanya is a Pátriárkák királynéja.
Próféták királynéja, könyörögj érettünk!
Az Ószövetségben Isten saját különleges jogú népévé választotta Izrael fiait. Királysága lettek, mert elismerték, elfogadták Uruknak, Királyuknak. Isten időről-időre küldött népéhez választott közvetítőket, akik látomásokban érintkeztek a láthatatlan Istennel, meghallgatták üzenetét, és továbbították Izrael fiai felé. Ezeket eredetileg látó embereknek (roéh) nevezték, később görögül prophétés-nek, Isten helyett beszélőnek hívták. A Szentlélek általuk szólt az emberekhez. Érthető, hogy a Máriát köszöntő főangyal így magyarázza a kis Jézus fogantatását: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”. (Lk 1,35) A prófétákban felcsendült az Isten szava, Máriában testet öltött Isten tökéletes Képmása, akit ki is mondott: a Szó, az Ige, a Fiú. A próféták időnként kaptak jelenést, adtak át üzenetet. „Sokszor és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig a Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1-2) Mivel Mária szíve alatt hordta kilenc hónapig, szülte, szoptatta, ölében dajkálta, beszélni tanította, nevelte a megtestesült Igét, méltán nevezzük próféták királynéjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése