Szentolvasó Királynéja, könyörögj érettünk!
A XIII. században újfajta szerzetesrendek keletkeztek. Az új rendeknek új szerzetesi eszményei voltak, a korszellem is megváltozott, komoly veszedelmet jelentett a Szentföld felszabadításáért szervezett keresztes háborúk néhány fejleménye, a rendalapítók ezért új kihívásokra új lelki gyógyszereket kerestek. A régebbi hatalmas monostorok helyett nemcsak kisebb lakóhelyeket létesítettek, hanem a mi rendünk,a ferences rend, minden kényelmet kizáró szállásokat készített. A szent szegénység minden állandó anyagi támaszt kizárt. A munkát keményen előírta a rendalapítónk, Assisi Szent Ferenc, de csak a napi élelem, esetleg kisebb ruhacsere jöhetett szóba. Az imádságot viszont komolyan vették. Az Egyház zsolozsmáját rendalapítónk nem szervezte közös kórusimává. A Római Kúria a bencés zsolozsmát az egyházmegyés papok használatára alakította rövidebbre. Ezt Rómából a Kisebb Testvérek Rendje, közismertebb nevünkön a ferencesek, elvitték szállásaikra, remeteségeikbe, és a vidéki papság között is elterjesztették. Viszont közkedvelt imaforma keletkezett a Szűzanya tiszteletére: Előbb az „Üdvözlégy Mária” imádság első felét kezdték imádkozni a domonkosok „a te méhednek gyümölcse, Jézus” fohászig. Ehhez az újszövetségi mondatokból összeállított részhez fogalmazták hozzá a ferencesek a most is imádkozott fohászt: „Szent Mária, Istennek Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen”. Majd a 150 zsoltár mintájára 150 „Üdvözlégy Mária” imát mondtak naponta és tízedenként egy-egy rövid elmélkedést sóhajtottak a Szűzanya örömeiből, fájdalmaiból, dicsőséges életéből. Ez volt Mennyei Édesanyánk szegény földi gyermekeitől kapott királynői koronája.
A XIII. században újfajta szerzetesrendek keletkeztek. Az új rendeknek új szerzetesi eszményei voltak, a korszellem is megváltozott, komoly veszedelmet jelentett a Szentföld felszabadításáért szervezett keresztes háborúk néhány fejleménye, a rendalapítók ezért új kihívásokra új lelki gyógyszereket kerestek. A régebbi hatalmas monostorok helyett nemcsak kisebb lakóhelyeket létesítettek, hanem a mi rendünk,a ferences rend, minden kényelmet kizáró szállásokat készített. A szent szegénység minden állandó anyagi támaszt kizárt. A munkát keményen előírta a rendalapítónk, Assisi Szent Ferenc, de csak a napi élelem, esetleg kisebb ruhacsere jöhetett szóba. Az imádságot viszont komolyan vették. Az Egyház zsolozsmáját rendalapítónk nem szervezte közös kórusimává. A Római Kúria a bencés zsolozsmát az egyházmegyés papok használatára alakította rövidebbre. Ezt Rómából a Kisebb Testvérek Rendje, közismertebb nevünkön a ferencesek, elvitték szállásaikra, remeteségeikbe, és a vidéki papság között is elterjesztették. Viszont közkedvelt imaforma keletkezett a Szűzanya tiszteletére: Előbb az „Üdvözlégy Mária” imádság első felét kezdték imádkozni a domonkosok „a te méhednek gyümölcse, Jézus” fohászig. Ehhez az újszövetségi mondatokból összeállított részhez fogalmazták hozzá a ferencesek a most is imádkozott fohászt: „Szent Mária, Istennek Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen”. Majd a 150 zsoltár mintájára 150 „Üdvözlégy Mária” imát mondtak naponta és tízedenként egy-egy rövid elmélkedést sóhajtottak a Szűzanya örömeiből, fájdalmaiból, dicsőséges életéből. Ez volt Mennyei Édesanyánk szegény földi gyermekeitől kapott királynői koronája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése