Húsvét 6. vasárnap
ApCsel 8,5-8.14-17;1Pét 3,15-18;Jn 14,15-21
„Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét”
Jézus háromszor megjövendölte tanítványainak, hogy saját népe vezetői halálra ítélik, átadják a pogányoknak, hogy a római rabszolgák módján feszítsék keresztre. A döbbenetes közlés után mindháromszor hozzáfűzte azt is, hogy harmadnapra dicsőségesen feltámad, mégsem voltak nyugodtak. Láttak ugyan már három feltámasztást, amit Jézus, mint az élet és halál Ura vitt végbe, de hogy ő legyen a halott, és feltámadjon: ezt nem tudták sem megérteni, sem elfogadni. Most pedig búcsúzik tőlük: „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?“(Jn 14,1-2) Szavai kedvesek és biztatók: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek, az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik”(15-17) Jézus tehát önmagához hasonló küldetésű Vigasztalót ígér övéinek. Kezdi is megismertetni Őt: az Atya ajándéka lesz. A már ismert nagy Ajándék, a Második Isteni Személy, az Atya Fia és képmása megsejteti a másik Vigasztaló személyét: ugyanúgy az Atyától származik, mint Jézus, de magától Jézustól is. Azt az isteni természetet örökli, amelyet a Fiú csorbítatlanul kapott Atyjától ajándékba, és amelyet Ő azonnal vissza is ajándékoz Atyjának, aztán, mint már közös tulajdont ajándékoznak a mindkettőjüktől származó Szentléleknek. Jézus, amit ígért apostolainak az utolsó vacsorán, a Vigasztaló Szentlelket elküldte az első keresztény pünkösd ünnepe alkalmával. Az ünnepélyes Lélek-áradás kétféle hatást gyakorolt az ott lévőkre: az apostolok megkapták a Szentlelket, hogy egyéni életük állandó irányítója legyen. Ugyanezt kapták az egyszerű hívek is. Az apostolok pedig megkapták a hatalmat arra, hogy ők is ki tudják árasztani a Szentlelket a megkereszteltekre,kiszolgáltathatták a bérmálás szentségét. Ezért olvastuk a mai olvasmányban, hogy Fülöp diakonus Szentlélekkel telve milyen csodálatos eredményeket ért el szavával és csodatetteivel a félzsidó, félpogány szamaritánusok között. Mivel diakonus volt, a bérmálkozásban elnyerte a Szentlelket, de nem bérmálhatta hallgatóit, csak megkeresztelhette őket.
ApCsel 8,5-8.14-17;1Pét 3,15-18;Jn 14,15-21
„Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét”
Jézus háromszor megjövendölte tanítványainak, hogy saját népe vezetői halálra ítélik, átadják a pogányoknak, hogy a római rabszolgák módján feszítsék keresztre. A döbbenetes közlés után mindháromszor hozzáfűzte azt is, hogy harmadnapra dicsőségesen feltámad, mégsem voltak nyugodtak. Láttak ugyan már három feltámasztást, amit Jézus, mint az élet és halál Ura vitt végbe, de hogy ő legyen a halott, és feltámadjon: ezt nem tudták sem megérteni, sem elfogadni. Most pedig búcsúzik tőlük: „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?“(Jn 14,1-2) Szavai kedvesek és biztatók: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek, az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik”(15-17) Jézus tehát önmagához hasonló küldetésű Vigasztalót ígér övéinek. Kezdi is megismertetni Őt: az Atya ajándéka lesz. A már ismert nagy Ajándék, a Második Isteni Személy, az Atya Fia és képmása megsejteti a másik Vigasztaló személyét: ugyanúgy az Atyától származik, mint Jézus, de magától Jézustól is. Azt az isteni természetet örökli, amelyet a Fiú csorbítatlanul kapott Atyjától ajándékba, és amelyet Ő azonnal vissza is ajándékoz Atyjának, aztán, mint már közös tulajdont ajándékoznak a mindkettőjüktől származó Szentléleknek. Jézus, amit ígért apostolainak az utolsó vacsorán, a Vigasztaló Szentlelket elküldte az első keresztény pünkösd ünnepe alkalmával. Az ünnepélyes Lélek-áradás kétféle hatást gyakorolt az ott lévőkre: az apostolok megkapták a Szentlelket, hogy egyéni életük állandó irányítója legyen. Ugyanezt kapták az egyszerű hívek is. Az apostolok pedig megkapták a hatalmat arra, hogy ők is ki tudják árasztani a Szentlelket a megkereszteltekre,kiszolgáltathatták a bérmálás szentségét. Ezért olvastuk a mai olvasmányban, hogy Fülöp diakonus Szentlélekkel telve milyen csodálatos eredményeket ért el szavával és csodatetteivel a félzsidó, félpogány szamaritánusok között. Mivel diakonus volt, a bérmálkozásban elnyerte a Szentlelket, de nem bérmálhatta hallgatóit, csak megkeresztelhette őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése