Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – Az utazóknak szállást adni

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A január 24-én Déván tartott elmélkedésében az irgalmasság testi cselekedeteinek negyedik állomásáról beszélt.

Tanuljuk meg a befogadást – buzdította a dévai gyerekeket és buzdítja a felvétel hallgatóit Csaba testvér. – Nemcsak az embereket, hanem Jézus tanítását is be kell fogadnunk: akik befogadják a tanítást, Isten gyermekei, az örök élet örökösei lesznek.

Böjte Csaba figyelmeztetett: Jézus arra biztat, hogy merjük egymást befogadni. Az evangélium elbeszéli, hogy Jézus megy hazafelé, és ifjak kiabálnak utána. Hívja őket: Andrást, Fülöpöt és másokat, nézzék meg, hol lakik. Vele mennek, nála alszanak, bizonyára nála is vacsoráznak. Csaba testvér hétköznapi jeleneteként mondja el, ahogyan Jézus befogadja a tanítványokat – ahogyan az ember vendégeket fogad a házába: talán borozgattak is, Mária készített egy tojásrántottát…

A befogadásnak sok szintje van – tanította Csaba testvér. – Szép dolog szóba állni valakivel: vidéken az emberek mindig szépen köszönnek egymásnak. Mesélt egy bácsiról, aki a hegyekben él, mindenkinek köszön, és feljelenti azt, aki nem köszön neki, hiszen – ahogyan ő gondolja – az biztos rossz ember. Rá tudok-e nézni szeretettel a másikra? – kérdezte a ferences szerzetes hallgatóitól.

Elmesélte, hogyan kezdődött a dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenysége, hogyan kezdett embereket befogadni. Gyulafehérváron 1982-ben egy vak koldussal találkozott: szakadt, piszkos cigány ember volt, két pici gyerekkel. Csaba testvér – aki akkor a teológián tanult – megkérdezte tőle, hogy van. Másnap elment meglátogatni őket. A férfi elmesélte, hogy gyerekkorában a nagyobb gyerekek borsot fújtak a szemébe, attól vakult meg. Később testvérével élt, aki fát lopott, ezért lecsukták, ő pedig ott maradt a két gyermekkel. A gyerekek nem voltak megkeresztelve, ezért szeminaristatársaival együtt elkezdték felkészíteni őket a keresztségre, több más gyerekkel együtt. Minden kispapnak lett egy-egy keresztgyereke, neki egy Berta nevű, tizenkét éves kislány jutott. Tudta, hogy ezeknek az egyszerű embereknek nincs naptáruk, elment hát érte az ünnep napján, fekete reverendában, ahogyan akkoriban járt. Berta menyasszonynak öltözött, fátyolban, szép ruhában volt: belékarolt, együtt vonultak végig az utcákon. Abban a pillanatban, amikor beléptek a székesegyházba, felhangzott az orgona – az osztálytársai fetrengtek a nevetéstől. Később elmentek a gyerekekkel kirándulni, nem szakadt meg a kapcsolat. Csaba testvér elégedetten állapította meg, hogy azóta eltelt huszonöt év, és nagy öröm forrása ma is, hogy megnyitotta a szívét és otthonát mások előtt.

Jó dolog igent mondani az életre, jó befogadni – hangsúlyozta Böjte Csaba, és elmesélt néhány szép történetet a korábban befogadott gyerekekről, akik azóta szép, okos felnőttek lettek. Nemrég Érkörtvélyesre látogatott, ahonnan sok gyereket fogadtak be, így azokat a testvéreket is, akiknek az édesapjuk bányász volt, az édesanyjuk meghalt. Elment az egyik már felnőtt lányhoz, aki a kisfiával volt otthon: hatalmas örömmel fogadta, második apukájaként mutatta be a családjának.

A Varga testvéreket Nagyváradon fogadták be, haldokló édesanyjuk kérte az alapítvány munkatársait, hogy vegyék magukhoz gyermekeit. Miután igent mondtak a kérésére, az édesanya másnap meghalt: addig nem tudott meghalni, amíg gyermekei jövőjéről nem gondoskodott. Azóta a gyerekek elvégezték az iskolákat, felnőttek, az édesanya testvérénél laknak. Csaba testvér érkezésére összegyűlt a család, ő pedig megállapította: jó volt látni ezeket a fiúkat, akik kimagaslottak a rokonok közül. Nemcsak nevelést kaptak az alapítványnál, hanem fizikailag is szépen fejlődtek. Külön öröm volt, hogy a náluk töltött tizenkét év alatt nem szakították el azt a vékony szálat, ami a családhoz kötötte őket. Erdély földje, a falu nem szegényebb, hanem gazdagabb lett a befogadás által.

A 21. század elején Európa és népünk számára is az a legnagyobb kérdés, hogy tudunk-e befogadni, integrálni. Tudjuk-e befogadni a köztünk élő szegényeket, a menekülteket. Meg tudjuk-e szólítani őket, le tudunk-e ülni velük beszélgetni, hisszük-e, hogy a Jóisten őket is vezeti? Tudunk-e leülni beszélgetni a körülöttünk élő románokkal? – vetette fel az erdélyi ferences.

Böjte Csaba elmesélt egy történetet, ami nemrég esett meg vele: nem jöttek ki érte időben az állomásra, és amíg várakozott, meghívott egy kávéra egy koldust. Elbeszélgettek, meghallgatta a történetét. Ennek a találkozásnak a példája nyomán házi feladatot adott hallgatóinak a negyedik hétre: „Hívj meg valakit egy kávéra, teára, süteményre; olyan embert, aki különbözik tőled. Merd megszólítani, merd befogadni!” Arra buzdította a fiatalokat – akik szeretnek facebookozni, és részt vesznek különféle játékokban, gyerekkori képeket tesznek ki az oldalukra –, hogy küldjenek neki hasonló történeteket a befogadásról, akár fényképekkel is. Azzal búcsúzott a gyerekektől, hogy reméli, mindenki elvégzi ezt a házi feladatot.

Az Irgalmasság Szent Éve 63.

Az Irgalmasság Szent Éve - Az egyik kiemelt vezér törzset

Isten az északi Zsidó ország egyik kiemelt vezér törzsét kénytelen volt keményen büntetni, mert ez a törzs is segített a sátánnak abban a förtelmes igyekezetben, hogy elhitessék az egyszerű néppel: az új király frissen öntött aranybálványai hozták ki Izrael fiait Egyiptomból. Tették ezt annak ellenére, hogy az gyiptomi menekülés legalább négy évszázaddal korábban történt, mint a borjúgyártás. Mégis a kemény büntetések között, amikkel sújtotta Efraim törzsét, az Úr ezzel a zsoltárral indokolja a közben gyakorolt irgalmasságát: „Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Megmenti életed a épusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod. Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat. Útjait kinyilvánítja Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak. Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragvban és gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy köonyörül az Úr azokon, akik őt félik. Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk. Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival. Azopkkal, akik hűek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek. Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek. Áldjátok az Urat angyalai mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait és lesitek a szavát. Áldjátok az Urat égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát Áldjátok az Urat, művei mind uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!” (Zsolt 103,1-22) Az irgalmas Isten a hozzá hűek után várja a tékozlók megtérését.

Évközi 4. hét hétfő

Évközi 4. hét hétfő

Dávidnak beérett a bűne. A prófétai szó, mely szerint a kard állandóan fenyegeti házát, beteljesült. És ő türelmesen viseli sorsát, nem átkozza Istent, hanem imádja, nem vonja kérdőre, hanem engedi, hogy Isten vonja kérdőre őt, próbára téve hűségét. Összeomlásában mutatkozik meg igazi nagysága. Milyen érdekes: ez a jelenet éppen az Olajfák hegyének lejtőjén játszódik, közel ahhoz a helyhez, ahol Dávid fia, Jézus magára vette a világ bűneit, vérrel verítékezett, s mintegy átkozottá lévén nem vonta kérdőre Atyját, hogy mindezt miért kell elszenvednie...

Ha hasonló esetben mi is így viselkedünk, ha nem akarunk senkin bosszút állni, nem átkozódunk, csupán arra vágyunk, amire Dávid: „Hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért”, akkor egészen bizonyos, hogy végre ráléptünk az életszentség útjára, megszabadulva a jótetteinkben való tetszelgéstől, bűntelenségünk illúziójától és a mások fölötti ítélkezés kísértésétől. Többé már nem védekezünk és nem támadunk, hanem inkább mások hibáit, bűneit mentegetjük, és egyedül Isten irgalmasságára hagyatkozunk.

Urunk Jézus, átkelve Veled a túlsó partra, életünk árnyékos oldalára találkozunk ördögtől megszállott, önző önmagunkkal, mely bűnei miatt már-már elveszett. Könyörülj, kérünk, a különféle kényszerek láncain sínylődő, a világosságod elől szégyenkezve elrejtőző, önsorsrontó énünkön, bűnbocsátó hatalmaddal szabadíts meg démonainktól, s egyszer s mindenkorra vedd át az uralmat tudatos és tudattalan világunk felett.

 

ALEXANDRIAI SZENT CIRUSZ

Szent Cirusz és János

 ingyenes orvosok

 

Cirusz Alexsndriából származott. Fiatal korában kitanulta az orvosi mesterséget. Ingyenesen gyógyította a betegeket. Egyrészt orvosi tudományát használta erre, másrészt főleg a hit erejét és az imádságot alkalmazta. így sok pogányt térített meg a keresztény hitre. Dioklécián császár üldözése idején elkerült Arábiába, ott felvette a szerzetesi rendet és folytatta gyógyító tevékenységét.

Hallva gyógyító tevékenységéről, János az edesszai katona, aki Jeruzsálemben élt, felkereste Ciruszt Arábiában és tanítványa lett. Követte az ő szent életét, gyógyította ő is a betegeket és terjesztette a keresztény vallást a pogányok között.

Abban az időben Krisztus megvallásáért elfogtak és megkötöztek egy istenszerető asszonyt Athanáziát három leányával és Kanopé városába vitték őket Alsó-Egyiptomba. A két szent gyógyító, nem törődve a rájuk leselkedő veszélyekkel, elmentek Kanopéba, hogy hitükkel megerősítsék a szent vértanúnőket a hitben és a türelemben. Elhatározásukat végrehajtották. Erről jelentést tettek a városparancsnoknak, aki elfogatta a két szent gyógyítót. Súlyos kínzások alá vetette őket a vértanúnők szeme láttára. Mindketten állhatatosak maradtak hitük megvallásában. Ekkor a kínzók a szent nőket kezdték kínozni. Mivel náluk sem értek el semmi eredményt látva állhatatosságukat, fejvesztésre ítélte mindhármójukat. Utánuk azonnal ugyanilyen vértanúi halállal adták vissza Istennek lelküket a szent ingyenesek. Ez 311-ben történt.

Magyarország rendezi meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2020-ban

Az alábbiakban közreadjuk a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Titkárságának közleményét.

2016. január 24. és 31. között tartották a Fülöp-szigeteki Cebuban az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelyen 200 bíboros és püspök, valamint a világ 72 országából érkezett 12 ezer küldött vett részt. A 10 fős magyar küldöttséget Erdő Péter bíboros, prímás, érsek vezette.

Az esemény záró szentmiséjét (Statio Orbis) Charles Maung Bo rangooni bíboros érsek, a pápa legátusa mutatta be a városon kívül, több mint egymillió hívő előtt. A szertartás végén Piero Marini érsek, a kongresszusok szervezéséért felelős pápai bizottság elnöke átnyújtotta a pápa videoüzenetét, amelyet helyben lejátszottak.


Ferenc pápa üzenetében bejelentette az 52., 2020-ban esedékes Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus helyszínét: Budapest láthatja majd vendégül a kivételes eseményt s az arra érkező látogatókat.

Az 50. kongresszus Dublinban volt, ott 50 ezer regisztrált küldött vett részt a találkozón.

Történeti érdekesség, hogy az 1938-as budapesti kongresszust ugyancsak a Fülöp-szigeteken, akkor Manilában jelentették be – ez a város adott ugyanis otthont az 1937-es kongresszusnak.

Az Irgalmasság Szent Éve 62.

Az Irgalmasság Szent Éve - Az igazságosság dicsérete

A Szentírásból az igazságosság dicsérete világlik ki, mint erény: Az Isten a jónak és igaznak megfizet, amint megérdemli, az igazságtalanságot pedig elítéli és bünteti ugyancsak érdeme szerint. Salamon király idejében történt, hogy két nő között vita támadt. Mindketten szajhák voltak. Egy házban éltek, és mindketten egy időben szültek egy-egy kisfiút. Egyik reggelre virradóan meghalt. Az édesanyja elsiratta, amikor felkelt, mert úgy gondolta, hogy a fiúcska az ő szülötte.Amikor a hajnali fényben jobban megvizsgálta, felismerte az igazságot, hogy ez nem az ő fia. Felkeltette a másik asszonyt, aki keblén szorongatta a másik kisfiút, és visszakövetelte tőle, mert az volt az kisfia. Mivel igazolni nem tudta egyik sem a maga igazát, úgy döntöttek hogy a király adjon igazságos ítéletet, kit illet az élő kisfiú. Mivel mindegyik asszony magáénak vallotta az élő kisfiút, a király előbb töprengett, aztán kimondta az ítéletet: „Hozzatok ide egy kardot! Odavittek hát a királynak egy kardot. S a király így szólt:Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak. Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt, mivel felébredt benne a fia iránti szeretet--, azt mondta a királynak:Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!A másik ellenben így kiabált: Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté! Most a király vette át a szót, s azt mondta: Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg, mert az az anyja!” Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt király iránt, mert látták: Isteni bölcsesség tölti el. hogy igazságot szolgáltasson” (1Kir 3,24-28)

Évközi 4. vasárnap

Évközi 4. vasárnap

Jézus Krisztusnak két természete van: isteni és emberi; kétféle tudása, akarata, de csak egyetlen szeretete, mert a személy az, aki szeret. Mivel pedig Krisztus a Szentháromság második isteni személye, szeretete sem lehet valami, hanem csak valaki, aki isteni és örök: a Szentlélek,. Amikor tehát Jézus szeret, a Szentlelket adja. Egész földi élete, kereszthalála és feltámadása arra irányul, hogy a benne hívőknek megadja a Szentlelket, így emelve be őket saját isteni természetébe, istenfiúságának valóságába.

A karizmák Istentől mások javára kapott rendkívüli képességek, a szeretet viszont Isten legbenső életéből való részesedés. A megkeresztelt és megbérmált hívő keresztény – bár evilág korlátait át nem lépheti – meghívást kap a Szentháromság közösségébe. A hitben tükör által, homályosan ugyan, de látja Isten misztériumát, reményével meg is kapaszkodik benne, szeretete pedig a bűnös önzéstől megtisztulva képes krisztusi méretekre tágulni, Szentlelket árasztó szeretetté alakulni.

Urunk Jézus, a Szeretethimnusz, amelyet a mai Szentleckében olvastunk, soha meg nem születhetett volna, ha Szent Pál nem találkozik Veled, a megfeszített és megdicsőült Úrral. Hiszen amit olvasunk, nem elvont tulajdonságok felsorolása, hanem a Te szellemi portréd, aki szeretetből életedet adtad értünk. Éleszd fel bennünk Szentlelkedet, a szívünkbe adott isteni szeretetet, hogy minden olcsó és hamis utánzatot elutasítva megtanuljunk úgy szeretni Téged és Általad minden testvérünket, hogy már itt a földön megízlelhessünk valamit a színelátás és az örök boldogság valóságából.