Évközi 2. hét csütörtök

Évközi 2. hét csütörtök

A tisztátalan lelkek ugyanazt ismerték el Jézusról, amit később Simon Péter is megvallott: „Te vagy az Isten Fia!” Tőlük azonban ezt nem fogadta el, sőt megtiltotta nekik, hogy híreszteljék, mert a kilétére és küldetésére vonatkozó igazság csak akkor kinyilatkoztatás, ha a kinyilatkoztató Istentől való – ahogy Jézus Péternek mondja: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám” –; megvallása pedig csak annak használ, aki azt nem puszta teológiai igazságként, hanem élő és személyes hitvallásként jelenti ki.

Már az is milyen súlyos károkat tud okozni a tanítványainak, aki érdektelenül, lélek nélkül tanít egy tantárgyat, hát még ha az Isten igéjét hirdeti valaki anélkül, hogy szeretné, és hozzá igazítaná az életét! Az Istenről szóló, objektív teológiai igazságot hirdető, de Isten törvényeit részben vagy egészben elutasító ember akarva-akaratlanul is hamis istenképet sugall, s ezzel lerontja a kinyilatkoztatás hitelét. Mivel az Istenről tett kijelentések hitele minden másnál inkább az Isten iránti szereteten múlik, elengedhetetlen a teológia műveléséhez, a Szentírás magyarázásához és az igehirdetéshez, hogy ott legyen mögötte az Istennek átadott élet aranyfedezete.

Urunk Jézus, Isten testté lett Igéje, Általad az Atya nem valamit, hanem önmagát akarta közölni a kinyilatkoztatásban. Add kegyelmedet, hogy mi se érjük be kevesebbel: ne csak szavunkkal valljuk meg, hogy Te vagy az Isten Fia, hanem egész életünket adjuk át Neked, hogy Te formáld azt Szentlelkeddel Rólad szóló tanúságtétellé. Szítsd fel bennünk Szentlelked erejét, hogy mi, akik szentségeid által részesültünk az egyetemes papság méltóságában, esendőségünk és gyarlóságunk ellenére, mint kiválasztottak és megszenteltek vegyünk részt főpapi szolgálatodban, és Istennek kedves lelki áldozatot mutassunk be, testvéreink és minden ember javára.

 

Pusztai Szent Markián

Szent Markián 

atya

Markián egy pusztában élt szerzetesként. Szívével és értelmével állandóan Isten felé törekedett. Egy kis kunyhót épített, és abban imádságban, zsoltáréneklésben és jámbor könyvek olvasásával töltötte idejét. Sokan hallottak szent életéről, sokan keresték fel‚ ő pedig kolostort épített látogatói számára. Isten csodatevő kegyelme láthatóan nyugodott a szent vezeklőn. Sok csodát tett szent életében. Meghalt 388 körül.

CCEE–CEC: Együtt tanúskodhatunk Krisztus kiengesztelő szeretetéről

CCEE–CEC: Együtt tanúskodhatunk Krisztus kiengesztelő szeretetéről

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) közös üzenetet adott ki a 2017-es ökumenikus imahét alkalmából.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Krisztus szeretete szorongat minket (2Kor 5,14)! Nagy igazság van ebben a – Pál apostol Korintusiaknak írt második leveléből vett – versben, amely a keresztények egységéért tartott idei imahét ihletője.

Az európai kereszténység történetére a megosztottság fájdalmas időszakai, a kölcsönös ítélkezés vagy akár erőszak nyomja rá bélyegét. Miközben néhány felekezet a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója megünneplésére készül, ismét visszaemlékezünk nehéz múltunkra. Emlékezni ezekre az eseményekre, szembenézni történelmünkkel értékes alkalom arra, hogy megújítsuk a sebek begyógyítása és a megosztottság legyőzése iránti elkötelezettségünket. Krisztushoz fordulunk, aki kiengesztel Istennel minden népet és a teremtett világot, hogy vezessen minket e feladatunkban. Alázatos hálával a kapott ajándékért, szavainkon és tetteinken keresztül munkálkodjunk a kiengesztelődésért.

Ma azt is ünnepeljük, hogy növekszünk az együttműködésben és a fontos teológiai párbeszéd művelésében. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája 45 éve működik együtt a vegyes bizottságon keresztül különféle, közös érdeklődésre számot tartó témákban. A földi szenvedésben és örömben való osztozás is egyesít minket. Az utóbbi időben ez a kapcsolat megerősítette a romák iránti szolidaritásunkat, az ökológiai igazságosság iránti elkötelezettségünket és a Krisztus Testének egységéért való imádságot.

Az az összetett válság, amellyel Európának és a szomszédos országoknak szembe kell nézniük, még közelebb hoz minket egymáshoz. Európában és Európán túl mindenki életét érintik a háborúk és a konfliktusok, a politikai bizonytalanság, a migráció és a gazdasági kihívások, az anyagi és spirituális szegénység. Ezzel a válsággal ugyanakkor a remény is elér hozzánk. Együtt tanúskodhatunk Krisztus kiengesztelő szeretetéről a teremtett világ megőrzésén, a szegényekkel való szolidaritáson és Isten népe méltóságának védelmén keresztül.

A párbeszéd révén mélyítsük el egymás kölcsönös megismerését. Közös tanúságtételeken és tetteken keresztül építsünk hidakat. Az imádságon keresztül tanuljuk meg felismerni a Szentlélek művét. Lehet, hogy a követendő út nem tűnik mindig világosnak vagy egyszerűnek, de hordozzuk mindig a szívünkben azt az igazságot, hogy „Krisztus szeretete szorongat minket”.

Sankt Gallen (Svájc)/Brüsszel (Belgium), 2017. január 18.

Mit vár tőlünk?

„Mind elálmosodtak és elaludtak”. Milyen jól ismer bennünket az Úr, tudja, hogy sokszor mennyire gyöngék és állhatatlanok vagyunk. Mit vár tőlünk? Csak a lámpásunk virrasszon, és legyen elegendő olajunk. Nem pusztán az egyéni ember életében, de egy nemzet történelmében is vannak égő mécsesek, virrasztó egyéniségek. Ilyen volt Szent Margit, a magyar népért engesztelő szűz. Kolostorába vitte, és imában Isten elé állította népünk jövőjét. Vigyük ki mi is őt a kolostorból, és a történelmi múltból jelen társadalmunkba. Szent Margit hitének mécsese ma is világít. Engesztelő imádságának olaja ma sem fogyott el. Példája lelkünkben régi fohászt ébreszt: „Hadd legyünk mink is tiszták, hősök szentek, hazánkat így mentsd meg”.

Istenünk, szüzesség kedvelője és őre, kinek jóvoltából szolgálód, a mi Margitunk a szűzi tisztaság ékességét a jó cselekedetek érdemével egyesítette, kérünk, segíts, hogy lelkünk épségét az üdvös bűnbánattal visszanyerhessük!