Húsvét 6. hét szerda

Húsvét 6. hét szerda

Pál remekül felépített beszéddel, a szónoki mesterség ragyogó fogásaival áll a szó mesterei, az athéni férfiak elé. Míg azonban másutt az evangélium hirdetése feltárta a szívek gondolatait, állásfoglalásra kényszerített mindenkit, addig az ókori világ szellemi fellegvárában Pál nem kap mást, mint gúnyos megjegyzéseket és fölényes vállveregetést. A művelt elit elegáns módon, udvariasan, de félreérthetetlenül hárítja el Krisztus üzenetét: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.” Ezen nincs is mit csodálkoznunk: Az athéniak között nemigen akadtak zsidók, akiket a kinyilatkoztatás ismerete felkészített volna a keresztény tanítás befogadására, a pogány görögöknek pedig – akik a testet nem tartották méltónak az örökkévalóságra, hanem csak a lélek, a szellem továbbélését tudták elképzelni – túl sok és felfogásukkal merőben ellentétes volt, amit Páltól hallottak.

Három dolgot is megtanulhatunk Pál esetéből. Az első, hogy ne gondoljuk, hogy a képzettség, műveltség feltétlenül együtt jár a Krisztus üzenetére való nyitottsággal. Egy teljesen más irányú szellemi előképzettség éppenséggel akadályt is jelenthet az evangélium befogadásában. A második, hogy Krisztust hirdetve ne eszközökben, módszerekben és technikákban bízzunk, hanem mindenekelőtt a Lélekben, akit az Úr megígért és el is küldött nekünk, s aki egyedül képes elvezetni a teljes igazságra. A harmadik pedig, hogy legyünk felkészülve arra, hogy Krisztusról való tanúságtételünket bizonyos körök lenézően, gúnyolódva, esetleg kifejezetten ellenségesen fogadják, s őmiatta kirekesztenek a szellemi elitből.

Urunk Jézus, Neked is részed volt az elutasításban, a gúnyolódásban és a kiközösítésben, mikor Isten országát hirdetted. Sokszor még saját tanítványaid sem értettek meg, mert nem voltak hozzá elég erősek, hogy kinyilatkoztatásodat befogadják. Tégy minket állhatatossá a Rólad való tanúságtételben, s add, hogy mindenekelőtt életpéldánkkal hirdessünk Téged, szavunkkal csak akkor, amikor a környezetünk megérett rá, hogy titkaidat befogadja.

 

Boldog Viterbói Krispin

Boldog Viterbói Krispin

hitvalló. 

 1750.

Iskolázott fiú volt, de nem pap, hanem laikus kapucinus fráter lett. A vézna, beteges fiatalember vídáman és bizakodóan élte szegény és kemény életét. Egyesek “Mária apostolának”, mások “Isten fecskéjének” nevezték. Ferences igénytelenségben halt meg. †

Ferenc pápa beszéde az olasz püspöki konferencia közgyűléséhez

Ferenc pápa az olasz püspöki konferencia közgyűlésén

Köszönet a leköszönő Angelo Bagnasco bíborosnak

Május 22-e és 25-e között tartják a CEI, az olasz püspöki konferencia 70. közgyűlését. A találkozó hétfőn délután kezdődött, a leköszönő konferencia elnök, Angelo Bagnasco genovai bíboros érseknek az elmúlt időszakot értékelő beszédével. Fél ötkor találkozott Ferenc pápa a közgyűlés tagjaival. Előre megírt beszédét átadta a résztvevő püspököknek, akikkel zárt ajtó mögött három órás személyes beszélgetést folytatott és szabadon válaszolt a feltett kérdéseikre.

Ferenc pápa a közgyűlés elején köszönetet mondott Angelo Bagnasco bíborosnak azért a tízéves szolgálatáért, mellyel az olasz püspöki konferencia élén felelősséggel végezte a munkáját. Utalt a pápa arra is, hogy hamarosan találkoznak majd Genovában, ahol vendéglátóként köszönti a ligur tengerparti városba látogató pápát.

Ne féljenek szembesülni a problémákkal, bízzák magukat a Szentlélekre

A szentatya beszédében arra bíztatta az olasz főpásztorokat, hogy ne féljenek szembesülni a problémákkal, bízzák magukat a Szentlélekre. Éljenek egymással püspöki kollegialitásban, gazdagítsák egymást a tapasztalataikkal, merítsenek a részegyházak könnyeiből és örömeiből egyaránt. Konkrét segítségként mint egy lelki olvasmányt bízta rájuk a Jelenések könyvének hét levelét, melyet a Lélek írt egykor a kisázsiai egyházaknak. Ferenc pápa egy-egy személyes megjegyzéssel látta el a leveleket. Ne hagyják el az első szeretet frissességét és lelkesedését, ragaszkodjanak az egyetlen hűségeshez. A megpróbáltatás idején a fáradtság, a magány, a jövővel szembeni zavartság áldozatai lehetünk, de minden körülmények között őrizzék meg az Isten meglepetésszerű kezdeményezései iránt a bizalmat.

Félelem nélkül vessék bele magukat a valóságba

Evilág szellemiségével szemben törekedjenek ellenállni a két úr szolgálata kísértésének, kerüljék a haszontalan becsvágyat. Figyeljenek arra a kísértésre, mely a kereszténységet konkrétumok nélküli alaplevek sorozatára akarja lefokozni, mely megtestesületlen lelkiségével valójában elhanyagolja a valóságot. A látszat, a külsőség, az elvtelen alkalmazkodás csábításával szemben fogadják be teljesen az evangéliumot, engedjék, hogy a szeretet kérdőre vonja őket. Ne tartsanak attól, hogy félelem nélkül belevessék magukat a valóságba, legyenek tevőlegesen munkásai a más kulturális gazdagsággal való találkozásnak. Kerüljék a langyosságot, el ne kótyavetyéljék féláron Isten kegyelmét. Hagyják, hogy a Szentlélek felrázza, megtisztítsa és megvigasztalja őket – olvassuk Ferenc pápa beszédében, melyet az olasz püspöki konferencia közgyűlése tagjainak nyújtott át.

 

 

Húsvét 6. hét kedd

Húsvét 6. hét kedd

A mai Szentleckét olvasva ismét láthatjuk a pogány világ, azaz a mi világunk megosztottságát, tudathasadásos állapotát. Szilás és háza népe befogadja Krisztust, mások azonban ellene fordulnak, és Pált meg Barnabást börtönbe vetik. A börtön és az éjszaka a sötétség hatalmára utal, amelyet ingerel a keresztény igehirdetésből áradó világosság. Ellenfeleik éppen ezért el akarják nyomni, a tudattalan világ sötétjébe akarják leszorítani a Pálék hirdette Krisztust. A börtönőr cselekedetét, ahogy világosságot kért, akár jelképesnek is felfoghatjuk: nem akart tovább sötétben maradni, azt akarta, hogy a krisztusi világosság őt is betöltse fényével. A Szentlélek titokzatos eljövetelének lehetünk tanúi ebben az eseményben. Hiszen megrendült a hely, akárcsak Pünkösd napján, a börtönőr ugyanazt kérdezte Páltól és Szilástól, mint a Pünkösdre összegyűlt népsokaság az apostoloktól Péter beszédét hallgatva: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” És meg is keresztelkedett egész háza népével együtt. A bűnt elismerve, az Igazságot, Krisztust elfogadva a Szentlélek felmentő ítéletében részesülhettek mindnyájan, és a hit öröme töltötte be őket.

Az Egyház élete szakadatlan Pünkösd: a Szentlélek szüntelenül munkálkodik, hol látványos, szinte viharos módon, hol pedig rejtetten, a szívek mélyén. S ha már senki és semmi mást nem akarunk birtokolni, csak őt, akkor végül ő vesz egészen birtokba minket, megtapasztaljuk azt az örömöt, mely nem ebből a világból való, mert csak Isten adhatja meg azoknak, akik megnyitják előtte szívüket.

Urunk Jézus, aki elküldted nekünk a Szentlelket, add, hogy újra és újra befogadjuk őt, egyre jobban kiszolgáltatva életünket az ő ítéletének. Segíts, kérünk, hogy nap mint nap engedjük, hogy ránk bizonyítsa a bűnt, és elénk állítsa az igazságot, s így kedvező ítéletben legyen részünk az utolsó napon. Tedd készségesség szívünket, hogy egészen átadjuk magunkat neki, s ezáltal az ő munkatársaivá, az üdvösség hirdetőivé, munkálóivá, közvetítőivé váljunk.

Pontuszi Szent Baziliszk

Szent Baziliszk 

vértanú

Baziliszk vértanú a február 17-én ünnepelt szent Tivadar unokaöccse volt. A vértanúk halála után Baziliszk a börtönben maradt. A katonáktól azt kérte, hogy engedjék haza elbúcsúzni hozzátartozóitól. Nehezen, de többedmagával elengedték, hogy elbúcsúzzon. Búcsúzása közben bátorította övéit a keresztény hitben való kitartásra. Visszatértükben bár nyakában nehéz vasbilincset hordott, lábain pedig belül szögekkel kivert cipőt, érezve Isten erejét, nem érezte a szenvedéseket. Egy faluban, kísérői betértek egy házba étkezni, a vértanút pedig a tűző napon egy kiszáradt fához kötözték, és éhen szomján otthagyták. Baziliszk, lelki szemeit Istenhez emelvén, a jámbor emberek megerősítésére, Isten földrengést támasztott, a vértanúról lehulltak a bilincsek, a száraz fa kizöldült, hogy árnyékot adjon a vértanúnak, lábai alatt pedig forrás fakadt, hogy a szomjas vértanút felüdítse. A helytartó, látva a vértanú hitbeli állhatatosságát, fejvesztésre ítélte, ami meg is történt a IV. század elején.