Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2017. május 24., szerda

Húsvét 6. hét szerda



Húsvét 6. hét szerda


Pál remekül felépített beszéddel, a szónoki mesterség ragyogó fogásaival áll a szó mesterei, az athéni férfiak elé. Míg azonban másutt az evangélium hirdetése feltárta a szívek gondolatait, állásfoglalásra kényszerített mindenkit, addig az ókori világ szellemi fellegvárában Pál nem kap mást, mint gúnyos megjegyzéseket és fölényes vállveregetést. A művelt elit elegáns módon, udvariasan, de félreérthetetlenül hárítja el Krisztus üzenetét: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.” Ezen nincs is mit csodálkoznunk: Az athéniak között nemigen akadtak zsidók, akiket a kinyilatkoztatás ismerete felkészített volna a keresztény tanítás befogadására, a pogány görögöknek pedig – akik a testet nem tartották méltónak az örökkévalóságra, hanem csak a lélek, a szellem továbbélését tudták elképzelni – túl sok és felfogásukkal merőben ellentétes volt, amit Páltól hallottak.

Három dolgot is megtanulhatunk Pál esetéből. Az első, hogy ne gondoljuk, hogy a képzettség, műveltség feltétlenül együtt jár a Krisztus üzenetére való nyitottsággal. Egy teljesen más irányú szellemi előképzettség éppenséggel akadályt is jelenthet az evangélium befogadásában. A második, hogy Krisztust hirdetve ne eszközökben, módszerekben és technikákban bízzunk, hanem mindenekelőtt a Lélekben, akit az Úr megígért és el is küldött nekünk, s aki egyedül képes elvezetni a teljes igazságra. A harmadik pedig, hogy legyünk felkészülve arra, hogy Krisztusról való tanúságtételünket bizonyos körök lenézően, gúnyolódva, esetleg kifejezetten ellenségesen fogadják, s őmiatta kirekesztenek a szellemi elitből.

Urunk Jézus, Neked is részed volt az elutasításban, a gúnyolódásban és a kiközösítésben, mikor Isten országát hirdetted. Sokszor még saját tanítványaid sem értettek meg, mert nem voltak hozzá elég erősek, hogy kinyilatkoztatásodat befogadják. Tégy minket állhatatossá a Rólad való tanúságtételben, s add, hogy mindenekelőtt életpéldánkkal hirdessünk Téged, szavunkkal csak akkor, amikor a környezetünk megérett rá, hogy titkaidat befogadja.
 


2017. május 23., kedd

Boldog Viterbói Krispin



Boldog Viterbói Krispin
hitvalló. 
 1750.

Iskolázott fiú volt, de nem pap, hanem laikus kapucinus fráter lett. A vézna, beteges fiatalember vídáman és bizakodóan élte szegény és kemény életét. Egyesek Mária apostolának, mások Isten fecskéjének nevezték. Ferences igénytelenségben halt meg.


Ferenc pápa beszéde az olasz püspöki konferencia közgyűléséhez



Ferenc pápa beszéde az olasz püspöki konferencia közgyűléséhez


Ferenc pápa az olasz püspöki konferencia közgyűlésén

Köszönet a leköszönő Angelo Bagnasco bíborosnak
Május 22-e és 25-e között tartják a CEI, az olasz püspöki konferencia 70. közgyűlését. A találkozó hétfőn délután kezdődött, a leköszönő konferencia elnök, Angelo Bagnasco genovai bíboros érseknek az elmúlt időszakot értékelő beszédével. Fél ötkor találkozott Ferenc pápa a közgyűlés tagjaival. Előre megírt beszédét átadta a résztvevő püspököknek, akikkel zárt ajtó mögött három órás személyes beszélgetést folytatott és szabadon válaszolt a feltett kérdéseikre.
Ferenc pápa a közgyűlés elején köszönetet mondott Angelo Bagnasco bíborosnak azért a tízéves szolgálatáért, mellyel az olasz püspöki konferencia élén felelősséggel végezte a munkáját. Utalt a pápa arra is, hogy hamarosan találkoznak majd Genovában, ahol vendéglátóként köszönti a ligur tengerparti városba látogató pápát.
Ne féljenek szembesülni a problémákkal, bízzák magukat a Szentlélekre
A szentatya beszédében arra bíztatta az olasz főpásztorokat, hogy ne féljenek szembesülni a problémákkal, bízzák magukat a Szentlélekre. Éljenek egymással püspöki kollegialitásban, gazdagítsák egymást a tapasztalataikkal, merítsenek a részegyházak könnyeiből és örömeiből egyaránt. Konkrét segítségként mint egy lelki olvasmányt bízta rájuk a Jelenések könyvének hét levelét, melyet a Lélek írt egykor a kisázsiai egyházaknak. Ferenc pápa egy-egy személyes megjegyzéssel látta el a leveleket. Ne hagyják el az első szeretet frissességét és lelkesedését, ragaszkodjanak az egyetlen hűségeshez. A megpróbáltatás idején a fáradtság, a magány, a jövővel szembeni zavartság áldozatai lehetünk, de minden körülmények között őrizzék meg az Isten meglepetésszerű kezdeményezései iránt a bizalmat.
Félelem nélkül vessék bele magukat a valóságba
Evilág szellemiségével szemben törekedjenek ellenállni a két úr szolgálata kísértésének, kerüljék a haszontalan becsvágyat. Figyeljenek arra a kísértésre, mely a kereszténységet konkrétumok nélküli alaplevek sorozatára akarja lefokozni, mely megtestesületlen lelkiségével valójában elhanyagolja a valóságot. A látszat, a külsőség, az elvtelen alkalmazkodás csábításával szemben fogadják be teljesen az evangéliumot, engedjék, hogy a szeretet kérdőre vonja őket. Ne tartsanak attól, hogy félelem nélkül belevessék magukat a valóságba, legyenek tevőlegesen munkásai a más kulturális gazdagsággal való találkozásnak. Kerüljék a langyosságot, el ne kótyavetyéljék féláron Isten kegyelmét. Hagyják, hogy a Szentlélek felrázza, megtisztítsa és megvigasztalja őket – olvassuk Ferenc pápa beszédében, melyet az olasz püspöki konferencia közgyűlése tagjainak nyújtott át.
 
 

Húsvét 6. hét kedd



Húsvét 6. hét kedd


A mai Szentleckét olvasva ismét láthatjuk a pogány világ, azaz a mi világunk megosztottságát, tudathasadásos állapotát. Szilás és háza népe befogadja Krisztust, mások azonban ellene fordulnak, és Pált meg Barnabást börtönbe vetik. A börtön és az éjszaka a sötétség hatalmára utal, amelyet ingerel a keresztény igehirdetésből áradó világosság. Ellenfeleik éppen ezért el akarják nyomni, a tudattalan világ sötétjébe akarják leszorítani a Pálék hirdette Krisztust. A börtönőr cselekedetét, ahogy világosságot kért, akár jelképesnek is felfoghatjuk: nem akart tovább sötétben maradni, azt akarta, hogy a krisztusi világosság őt is betöltse fényével. A Szentlélek titokzatos eljövetelének lehetünk tanúi ebben az eseményben. Hiszen megrendült a hely, akárcsak Pünkösd napján, a börtönőr ugyanazt kérdezte Páltól és Szilástól, mint a Pünkösdre összegyűlt népsokaság az apostoloktól Péter beszédét hallgatva: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” És meg is keresztelkedett egész háza népével együtt. A bűnt elismerve, az Igazságot, Krisztust elfogadva a Szentlélek felmentő ítéletében részesülhettek mindnyájan, és a hit öröme töltötte be őket.

Az Egyház élete szakadatlan Pünkösd: a Szentlélek szüntelenül munkálkodik, hol látványos, szinte viharos módon, hol pedig rejtetten, a szívek mélyén. S ha már senki és semmi mást nem akarunk birtokolni, csak őt, akkor végül ő vesz egészen birtokba minket, megtapasztaljuk azt az örömöt, mely nem ebből a világból való, mert csak Isten adhatja meg azoknak, akik megnyitják előtte szívüket.

Urunk Jézus, aki elküldted nekünk a Szentlelket, add, hogy újra és újra befogadjuk őt, egyre jobban kiszolgáltatva életünket az ő ítéletének. Segíts, kérünk, hogy nap mint nap engedjük, hogy ránk bizonyítsa a bűnt, és elénk állítsa az igazságot, s így kedvező ítéletben legyen részünk az utolsó napon. Tedd készségesség szívünket, hogy egészen átadjuk magunkat neki, s ezáltal az ő munkatársaivá, az üdvösség hirdetőivé, munkálóivá, közvetítőivé váljunk.


2017. május 22., hétfő

Pontuszi Szent Baziliszk



Szent Baziliszk 
vértanú


Baziliszk vértanú a február 17-én ünnepelt szent Tivadar unokaöccse volt. A vértanúk halála után Baziliszk a börtönben maradt. A katonáktól azt kérte, hogy engedjék haza elbúcsúzni hozzátartozóitól. Nehezen, de többedmagával elengedték, hogy elbúcsúzzon. Búcsúzása közben bátorította övéit a keresztény hitben való kitartásra. Visszatértükben bár nyakában nehéz vasbilincset hordott, lábain pedig belül szögekkel kivert cipőt, érezve Isten erejét, nem érezte a szenvedéseket. Egy faluban, kísérői betértek egy házba étkezni, a vértanút pedig a tűző napon egy kiszáradt fához kötözték, és éhen szomján otthagyták. Baziliszk, lelki szemeit Istenhez emelvén, a jámbor emberek megerősítésére, Isten földrengést támasztott, a vértanúról lehulltak a bilincsek, a száraz fa kizöldült, hogy árnyékot adjon a vértanúnak, lábai alatt pedig forrás fakadt, hogy a szomjas vértanút felüdítse. A helytartó, látva a vértanú hitbeli állhatatosságát, fejvesztésre ítélte, ami meg is történt a IV. század elején.