Nagyböjt 1. hét szerda

Nagyböjt 1. hét szerda

Jézus és Jónás között az a hasonlóság, hogy mindketten Isten hatalmát és az ítélet közelségét hirdették kortársaiknak. Jónás prédikációjára azonban a niniveiek megtértek és pusztulásuk elmaradt – mindenekelőtt magának Jónásnak legnagyobb megrökönyödésére. Ezáltal viszont éppen Ninive lakói váltak jellé a próféta számára, előre hirdetve Isten minden népre kiáradó irgalmasságát, melyet az idők teljességében Jézus Krisztus nyilatkoztatott ki szavaival és tetteivel. A niniveieknek így kétszeresen is jelnek kellett volna lenniük Jézus kortársai számára: példának az őszinte megtérésre, illetve Isten pogányokat is üdvözíteni szándékozó kegyelmére.

Máté evangéliuma még egy titokzatos összefüggést feltár Jézus és Jónás között, az Úr sírban nyugvására utalva: „Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében.” Íme Jónás jelének teljes gazdagsága! A legsokatmondóbb jel, hiszen felöleli Jézus Krisztus küldetésének egészét: nyilvános működését, melyben az örömhírt hirdette és megszerezte a bűnbocsánatot, és a pogányok részvételét Isten országában, melyet megváltásának egyetemességével előttük is megnyitott.

Urunk Jézus, ahol mi jelet követelünk, ott többnyire érzéketlen vakságunkat áruljuk el a Tőled eddig kapott jelek iránt, vagy szándékosan nem akarjuk észrevenni és elfogadni őket. Legtöbbször nem is azt várjuk, hogy e jelek meggyőzzenek, hanem hogy igazolják vallási felfogásunkat, és szentesítsék megszokott életvitelünket. Adj hát nekünk nyitott szemet és szívet, hogy felismerjük és befogadjuk jeleidet, melyek a Te személyedben egyetlen hatalmas felkiáltójellé válnak, s arra hívnak, hogy szakítsunk bűneinkkel, és életünket egészen átadva Neked eljussunk az igazi boldogságra, az örök életre.

 

Murciai Boldog Rizzeriusz

Boldog RIZZERIUSZ*

 (kb. 1198-1236)

 
Camerinohoz közel, Muciában* született nemesi családból. Szent Ferenc egyszer, Bolognában egy téren prédikált nagyboldogasszony ünnepén. Beszéde nyomán szerzetesi hivatások is érlelődtek. Két diák is, akik a bolognai egyetemen tanultak, azok között volt, akik Szent Ferenchez járultak és kérték tole a rendbe való felvételt. Az egyik Rizzeriusz volt. Neki megjósolta a szent, hogy testvéreit fogja szolgálni, míg a másiknak, Peregrinusnak, hogy az alázatosság útján fog járni. Peregrinus valóban nem lett pap, míg Rizzeriusz igen. Így szentelte életét felebarátai szolgálatára. A rendalapítónál akkora volt a becsülete, hagy az anconai tartomány élére állította. A Fioretti 27. fejezete elmondja, hogy idő múltával milyen súlyos kísértést kellett elviselnie: azt hitte, hogy Isten őt elhagyta. Böjttel, önsanyargatással sok könyörgéssel küzdött a kísértés ellen, de nem sikerült attól szabadulnia. Végül az a gondolata támadt, hogyha elmenne Szent Ferenchez és a szent őt ugyanolyan barátsággal fogadná, mint máskor, akkor biztosra veszi, hogy Isten irgalmas hozzá, ám ha nem, ez annak a jele lesz, hogy Isten őt elhagyta. Elindult tehát Assisisbe. Szent Ferenc akkor már súlyos betegen az assisi püspök palotájában feküdt. Isten föltárta elotte Rizzeriusz lelki állapotát, ezért a testvért kitüntető barátsággal fogadta. Fölkelt ágyából, elébe ment, átölelte s biztosította, hogy valamennyi testvér között őt különösen szereti. Azt is mondta, hogy Isten ezt a kísértést érdemei gyarapítására engedte meg. A testvérnek minden kísértése úgy eltűnt, mintha sose lett volna. Nem is távozott Szent Ferenctől, megvárta halála óráját. Visszatérve hazájába még tíz esztendőn át élt erényekben gazdagon. Szülővárosában, Muciában fejezte be életét egy remeteségben, ahol Szent Jakab apostol tiszteletére kis kápolna épült. Évszázados tiszteletét XVI. Gergely pápa hagyta jóvá. „Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik. Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Az Isten kísért”, mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és o sem csábít rosszra. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik kísértésbe.” (Jak 1.12 sk.)
Imádság:

Istenünk, te Boldog Rizzeriusnak megadtad, hogy Szent Ferenc hívására Krisztust kövesse a szerzetesi életben. Kérünk, hogy példájára téged minél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa a szárd szeminaristákhoz: A papok ne idomítsák a rájuk bízott nyájat!

Ferenc pápa a szárd szeminaristákhoz: A papok ne idomítsák a rájuk bízott nyájat!

A szeminaristák készüljenek rá, hogy olyan papok legyenek, akik szolgálják az embereket, nem pedig idomítják a rájuk bízott nyájat! – ezzel az üzenettel fordult a Szentatya a Pápai Regionális Szárd Szeminárium közösségéhez, akikkel február 17-én találkozott a Vatikánban.

Ferenc pápa arról is beszélt, hogy nagy szükség van Isten embereire, akik a lényeget nézik, józan és őszinte életet folytatnak, s a múltban való nosztalgiázás helyett előre tekintenek, az Egyház egészséges hagyománya szerint.

A Szentatya arra buzdította az alapításának 90. évfordulóját ünneplő szeminárium növendékeit, hogy örömmel, kitartóan és komolyan készüljenek arra a napra, amikor munkások lesznek az Úr szőlőjében. Olyan papokra van szükség, akik képesek együtt dolgozni különböző egyházmegyék között is. Ez különösen értékes egy olyan régióban, mint Szardínia, amely sziget jellegénél fogva nagy gondot kell hogy fordítson a különböző egyházmegyei közösségek közti kapcsolatok ápolására. Ennek a lelkipásztori gondoskodásnak elsősorban a periférián élők igényeire kell válaszolnia. A mai világban tapasztalható anyagi és spirituális szegénység még inkább rávilágít arra, hogy a papoknak oda kell figyelniük a szegényekre, egyszerű életvitelt választva velük kell lenniük, hogy a szegények otthon érezzék magukat a templomainkban – hangsúlyozta a pápa.

A szeminárium – azon túl, hogy teológiai és lelkipásztori ismeretek szerzésére szolgáló intézmény – elsősorban az Egyház megtapasztalása. A missziós tanítványok egyedülálló közössége, akik arra kaptak meghívást, hogy közelről kövessék Jézus Krisztust, éjjel-nappal vele legyenek, osztozzanak keresztje és feltámadása misztériumában. Legyen gondjuk arra, hogy megfelelően felkészüljenek a döntésre Krisztus és Egyháza, hivatásuk és küldetésük szabad, visszavonhatatlan és hűséges követésére. A szeminárium e hűség iskolája, melyet elsősorban az imádságban, főként a liturgikus imában sajátítanak el. Ez idő alatt ápolják barátságukat Jézussal, mely az Eucharisztiában összpontosul, s amelyet a szemlélődés és a Szentírás tanulmányozása táplál. Nem lehet jól gyakorolni a papi hivatást úgy, ha nem élünk egységben Krisztussal. Nélküle semmit nem tehetünk.

Ferenc pápa ezután arról beszélt, milyen döntő a papképzésben a nevelők szerepe. A papság színvonala jórészt a képzésükért felelős személyek elkötelezettségétől függ. Az ő feladatuk, hogy tisztességesen és bölcsen munkálkodjanak a személyiség következetes és kiegyensúlyozott fejlődéséért, és így a növendékek képesek legyenek felelősen teljesíteni papi küldetésüket.

A pápa végül a szardíniai Bonariai Szűzanya oltalmába ajánlotta a szárd szeminárium közösségét, majd imáikat kérve és személyes imáiról biztosítva őket áldásával búcsúzott tőlük.

Nagyböjt 1. hét kedd

Nagyböjt 1. hét kedd

Amíg itt e földön élünk, szükségünk van szavakra, hogy Istent megszólítsuk. Felnőtt keresztény élet nem is képzelhető el bensőnkből fakadó, saját szavainkkal megfogalmazott imádság nélkül. Jézus maga adott erre példát, amikor magányos helyeken éjszakákat virrasztott át Atyja imádásában. Ne feledjük azonban, hogy amikor tanítványai arra kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni, nem egy módszert mutatott nekik, hanem egy kötött szövegű imádságot adott át, mint minden imádság mintáját. Saját szavainkkal mondott imádságaink csak akkor lehetnek valóban imádságok, ha közük van a Miatyánkhoz, ha belőle nőnek ki és belé torkollanak.

Éppen ezért nem szabad lebecsülni a többi kötött szövegű imát sem, melyek több száz vagy ezer évvel ezelőtt születtek. Amikor az Egyház ajkunkra adja ezeket, úgy tesz, mint az édesanya, aki beszélni tanítja gyermekét. Ne szégyelljünk tanulni belőlük: személyes imádságunkat éltető forrás, kimeríthetetlen kincsestár lesznek, s mind-mind ahhoz segítenek, hogy ne Istent akarjuk saját méreteinkhez igazítani, hanem mi tágítsuk szívünket-lelkünket az ő világának méreteire, amíg csak a szavak át nem adják helyüket a csendes szemlélődésnek, az Isten előtt való egyszerű jelenlétnek, melyben megtapasztalhatjuk a boldog színelátás előízét.

Úr Jézus, köszönjük Neked a legszentebb imádságot, a Miatyánkot, melynek megtanításával mindenekelőtt felhatalmaztál arra, hogy Atyánknak szólítsuk a mindenható Istent, továbbá megmutattad, hogy az igazi imádság az életünkből szövődik, és Isten méreteire tágul. Taníts minket is, kései tanítványaidat úgy imádkozni, ahogy Te imádkoztál: hogy ahelyett, hogy új meg új kérésekkel ostromolnánk mennyei Atyánkat – aki sokkal jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi magunk –, apró-cseprő gondjainkat, kéréseinket és vágyainkat emeljük bele ebbe az egyetlen kérésbe: „Legyen meg a te akaratod.”

 

PIACENZAI* SZENT KONRÁD

PIACENZAI* SZENT KONRÁD 

remete, III. r. 

(1290-1351) 

      

Konrád gazdag főnemesi családból való. Családi neve: Confalonieri. Szeretett vadászni, időnként katonáskodott is. Egyszer egy vadat üldözött, mely egy bozótosba menekült. Hogy onnan kiriassza, Konrád fölgyújtotta a bozótot. De a tűz továbbterjedt, s leégett egy nagy erdő. Konrád észrevétlenül a városba osont. A város vezetősége egy szegény embert fogott el és gyanúsított a gyújtogatással. Kínzással kicsikarták tőle a beismerő vallomást, erre halálra ítélték. Mikor ezt Konrád megtudta, megmozdult benne a lelkiismeret, bevallotta, hogy ő okozta a tüzet, így megmenekült az elítélt ember a haláltól. Konrád pedig megtérítette a kárt, s úgy érezte, egész életét meg kell változtatnia. Belépett Szent Ferenc III. rendjébe, magára öltötte a világi rendi ruhát, s igazán „bűnbánó testvér” akart lenni. Feleségével megbeszélte a dolgot, az hajlandó volt belépni a piacenzai klarisszákhoz. Ő maga zarándokútra indult. Sorra járta Itália zarándokhelyeit, először is Rómát látogatta meg. Majd eljutott Szicíliába, itt Neto (v. Néti) városában húzódott meg egy házacskában. Sokan felkeresték, imáit, tanácsát kérték, mire ő messzebbre ment s egy barlangban húzódott meg. Itt élt kemény önmegtartóztatásban, böjtölésben, virrasztásban közel 40 évig. Sok beteg gyógyult meg Konrád imájára. Mint Szent Ferenc, ő is bizalmas kapcsolatban volt a madarakkal. 1351. febr. 19-én halt meg. VIII. Orbán (1623-44) avatta szentté. Konrád péntekenként el szokott menni Netoba, egy sokak által tisztelt kereszthez, ahol hosszasan imádkozott. Egy ilyen pénteken néhányan - nem jószándékkal - meghívták Konrádot ebédre. Halnak mondták a sertéshúst, amit tálaltak, hogy később azzal vádolják, hogy pénteken megette a húst. Konrád velük együtt ette, amit kapott. Utána számon kérték tőle: hogyhogy szent ember létére pénteken húst eszik? Konrád állította, hogy ő halat evett. Bizonyságul megmutatta tányérját, melyen halszálkák és maradékok voltak.

Imádság:
Istenünk, te Szent Konrádot igazságérzete által szent szolgálatodra a pusztaság magányába vezetted, közbenjárására add meg nekünk, hogy igazul ésszentül élve ebben a világban, eljussunk hozzád a boldogságba. A mi Urunk Jézus Krisztus által.