Ouellet bíboros nyílt levele a Szentszéket ért legújabb vádakról

A Püspöki Kongregáció prefektusa, Marc Ouellet bíboros október 7-én nyílt levelet írt Carlo Maria Viganò érseknek, amelyben leszögezi, hogy vádaskodása minden alapot nélkülöző politikai koholmány. Mindez nem jöhet Isten Szentlelkétől. Arra szólítja a volt washingtoni apostoli nunciust, hogy lépjen ki az illegalitásból, bánja meg lázadását és legyen jobb szívvel Ferenc pápa iránt.

A McCarrick-ügy

Legutóbbi nyílt levelében Viganò érsek korrupcióval vádolja a Vatikánt és annak legfelsőbb köreit, különös tekintettel a nyugalmazott washingtoni érsek, Theodore McCarrick ügyének kezelésére. Ezeket a vádakat utasítja vissza a Püspöki Kongregáció prefektusa nyílt levelében, hivatkozva arra a tényre, hogy Ferenc pápa 2013-ban nem rendelkezett elégséges bizonyítékkal a főpásztor bűnösségét illetően. Nem igaz, hogy XVI. Benedek szankcióval sújtotta volna az amerikai bíborost, mint ahogy az sem, hogy ezt Ferenc pápa eltörölte volna. McCarricket 2006-ban nyugdíjazták és nyomatékosan fölkérték rá, hogy ne utazzon, és ne mutatkozzon a nyilvánosság előtt, hogy ne adjon okot újabb szóbeszédre maga ellen.

Hallatlan támadás a pápa erkölcsi tekintélye ellen

Ouellet bíboros elismeri, hogy a washingtoni érsek előléptetése aggályokat vet föl, mindazonáltal azt nem a tudatos rosszhiszeműség, hanem az adott pillanatban rendelkezésre álló információk teljességének hiánya magyarázza. Még ha vannak is a Vatikánban olyan személyek, akik az evangéliummal ellenkező magatartást mutatnak és hirdetnek a szexualitás témájában, ez nem jogosít fel az általánosításra, bűnrészesként kiáltva ki magát a Szentatyát. Az igazság szolgálóinak tartózkodniuk kellene a rágalmazástól. Az pedig, hogy kihasználja az Egyesült Államokban dúló szexuális visszaélési botrányt arra, hogy felettese, a római pápa erkölcsi tekintélyét rombolja, hallatlan és méltatlan lépés – figyelmezteti a Viganòt a Püspöki Kongregáció prefektusa.

Térjen vissza a szeretetközösséghez

Ferenc pápa nagy szeretettel, irgalommal odafigyeléssel és komolysággal kezeli az embereket, erről Ouellet bíboros személyesen tanúskodik, hiszen minden héten találkozik vele a püspöki kinevezések és a püspökök szolgálatában felmerülő problémák miatt. Az imádság embere, akit nem érdekel a pénz, segíti a szegényeket, igyekszik mindenkihez eljuttatni az evangélium örömét, kinyújtja kezét a családok, a magukra hagyott idősek, a betegek és a boldogságot kereső fiatalok felé.

Viganò érsek ezzel a nyílt és botrányos lázadással súlyos sebet ejtett az egyház testén, megosztást és felzúdulást provokálva Isten népe körében. Ezért Ouellet bíboros arra szólítja érsek testvérét, hogy lépjen ki az illegalitásból, bánja meg lázadását és legyen jobb szívvel a Szentatya iránt, ahelyett, hogy tovább szítaná az ellene irányuló ellenségeskedést.

Magyarok Nagyasszonya

Magyarok Nagyasszonya

A megtestesülés jelenti az idők teljességét, vagyis azt a tényt, hogy minden, amit az emberiség gondolt, érzett, elhatározott és tett Krisztus után, azt megjelölte a megtestesülés rettenetes ítélete és felfoghatatlan irgalma. Nem kell feltétlenül minden embernek tudnia arról, hogy kicsoda Krisztus, ahhoz, hogy mégis Krisztus ítélete és irgalma alá kerüljön, mert „ő az igazi világosság, aki megvilágosít minden embert” a lelkiismerete mélyén. Azonban, akik benne hisznek, biztos és végső tudáshoz jutnak.

Amit mi, hívők tudunk a végső kinyilatkoztatásból, az egyértelművé teszi a lelkiismeret néha homályos vagy bizonytalan ítéletét. Egy ország alapítása mindig is kísérlet volt arra, hogy Isten országát megalapítsák a földön: legtöbbször téves istenismeretre alapult, néha kifejezetten Isten ellen; máskor az igaz Isten ismeretében ugyan, de Isten országa természetének félreismerésével. Szent István nem Isten-országot akart alapítani, hanem földi országot, amelyet rábízott Isten szent Anyjára, akire a haldokló Istenember Jánost bízta rá. Szent István az ő földi országát, tehát minden alattvalóját Mária oltalmába ajánlotta, annak az Asszonynak az oltalmába, akitől Isten Fia született. Ő pedig a kegyelem rendjében törődik a rá bízottakkal, s nemcsak a Krisztus-hívőkkel.

Urunk Jézus, a Te szent akaratod szerint, és első királyunk végrendelete alapján Édesanyád a mi Anyánk is. Köszönjük Neked az ő anyai közbenjárását és hathatós pártfogását, melyet nemzetünknek annyiszor volt alkalma megtapasztalni az elmúlt ezer esztendő folyamán. Add, hogy ma is érezzük irántunk való megkülönböztetett szeretetét és oltalmát, s annyi baj és nehézség közepette élő reménységgel töltsön el bennünket, hogy hozzá tartozunk.

Olvasós Boldogasszony

Olvasós Boldogasszony

Olvasós Boldogasszony, újabb finomkodó szóhasználattal Rózsafűzér Királynéja ünnepét rendesen október második vasárnapján szokták megülni. Népünk olvasókultuszáról itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az olvasó-ájtatosság^* a dominikánusok buzgólkodására a XV. század folyamán nyerte el mai formáját.^* Köln városában alakult a legelső társulat (1475). Eddigi ismereteink szerint Kolozsvárott született (1496) az első hazai olvasótársulat, amelynek a dominikánus (később ferencrendi) templom mellé kápolnája (capella Rosarii) is épült, szárnyasoltárral.^* A kultusz országszerte gyorsan terjedt. Czottmann Bertalan kassai patikus fogadalmi képén (1516) a donátorok kezében már olvasót látunk.^*

Az olvasóimádság magyarul legelőször az apácák számára írt Czech- és Gömöry-kódexben^* tűnik föl. Az utóbbiban az örvendetes olvasónak még fehér rózsakoszorú, a fájdalmasnak veres rózsakoszorú, a dicsőségesnek pedig aranyszínű rózsakoszorú a neve.

Az olvasókultusz különösen akkor vált egyetemessé, amikor a dominikánus V. Szent Pius pápa felszólítására a katolikus Európa az olvasót imádkozva könyörgött a kereszténységnek a török veszedelem ellen való helytállásáért. A lepantói tengeri győzelmet (1571, okt. 7.) ennek tulajdonították. Innen az ünnepnek és templomtitulusnak ritkább Győzedelmes Boldogasszony (S. Maria de Victoria) neve.

Az ünnepet hivatalosan XI. Kelemen pápa rendelte el, miután 1716 Haviboldogasszony napján Savoyai Jenő Pétervárad mellett döntő győzelmet aratott a törökökön. Ez egyúttal hazánk teljes felszabadulását is jelentette. Az ünnepnek így jelentékeny magyar vonatkozása is van.^*

A hazai Olvasós Boldogasszony-ikonográfia összeállítása még a jövő kutatás feladata. Nyilván a legjellegzetesebbek közé tartozik Kisoroszi főoltárának^* a lepantói csatát (1571) ábrázoló képe: a keresztény gályák legyőzik a török hajókat és ezzel végleg megdöntik a porta tengeri hatalmát, előkészítvén az izlám európai uralmának hanyatlását is. A kisoroszi képet, illetőleg dedikációt hazánk felszabadulásának friss emlékezete ihlette.

*

Október az egyházi év liturgiájában az olvasó és szintén a török időkben született lorettói litánia kiemelt hónapja. Templomainkban a hívek élénk részvételével az esti órákban végzik.

Olvasós Boldogasszony napját, amely egyúttal olvasóstársulataink fő ünnepe is, különösen azokon a helyeken tartják számon, ahol ez egyúttal a templom titulusa is.

Az olvasókultusznak a licenciátus jámborság orális, azaz élőszavas gyakorlatában, az írástudatlan hívek hitéletében volt szinte páratlan jelentősége. Nem véletlen tehát, hogy Olvasós Boldogasszony oltalma alatt elsősorban olyan templomaink állanak, amelyek hosszú időkön át leányegyházak (filia) voltak, részben még most is azok. Ezekben élt, illetőleg él az önellátó licenciátus hagyomány legtovább, nyomokban még napjainkban is.

Olvasós Boldogasszony tiszteletére számos templomunkban emelt a helybeli társulat külön oltárt is, ahol sokszor a titokváltás, vagyis az Üdvözlégybe foglalt hittitoknak a következő hétre, hónapra a tagok imádságául, elmélkedéséül való kijelölése történik.

Mint láttuk, az olvasókultusz ihlette néhány Szent Domonkos tiszteletére szentelt templomunk titulusát is.

Böjte Csaba: a Szentírás egyértelműen kimondja, házasság férfi és nő között köttetik

Romániában október 6-7.-én a család alkotmányos megfogalmazásának módosításáról tartanak referendumot. A kérdésben Böjte Csaba ferences szerzetes véleményét adjuk közre.

Böjte Csaba ferences szerzetes a Maszolnak a család fogalma kapcsán elmondta: szerelem tanösvény kialakításán dolgozik annak apropóján, hogy Petőfi Sándor Erdély területén lett szerelmes Szendrey Júliába. „Kilencállomásos tanösvényben próbálom megfogalmazni az ismerkedés, az önismeret, a szerelem, az együtt járás és barátság, házasság, nászút, gyermekvállalás stációit. Ennek a szerelemútnak – amely Nagyváradtól Koltóig tart – első állomásán mindig arról szoktam beszélni, hogy meg kell határozni: „ki vagyok én?”. Isten szent ajándéka vagyok, ugye, mert a Szentírás is úgy fogalmaz „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte”. A huszonegyedik században, én úgy látom, nagyon sokan identitáskrízissel küzdenek: de mindannyian Isten ajándékai vagyunk, egy simogatás, egy jó szó” – vélte a ferences atya, aki szerint az ember azért van a világon, hogy embertársainak, de különösen a családban egy valakinek áldásává váljon, boldoggá tegye őt.

A másik fontos dolog Böjte Csaba szerint az, hogy az ember megkeresse a belőle hiányzó részt, a társát. „Sokat lehet tévedni, de az Isten a Szentírásban is azt mondja: hogy a férfi elhagyja a családját és ragaszkodik feleségéhez, és vele egy test és lélek lesz. Tehát a Szentírás egyértelműen azt mondja, hogy a házasság férfi és nő között köttetik” – hangsúlyozta. Hozzátette: fontos az is, hogy a társak egymást, a másik vágyait és céljait megismerjék. A házasság és a gyermekvállalás ilyen tekintetben a beteljesedés – vélekedett.

„Isten nem egy fapados megoldást akar adni egy fiatalnak, ahol nincsenek meg ezek a lépések, nincs meg igazából a kiteljesedés. Mert az egy társas önzés. De ha ezeket az ember szépen végigjárja, akkor az maga a business class-on való utazás” – foglalta össze a házasságról és családról kialakított elképzelését. „Logikus, hogy én is leadok egy szavazatot a referendumon” – mondta Böjte Csaba, aki szerint az első számú társadalmi prioritás a családi életre való felkészítés kéne hogy legyen, hiszen ennek hiányából „rengeteg fájdalom és szomorúság” adódik. „Mennyi válás, mennyi veszekedés és árva gyermek van. Ennél sokkal több pénzt is elköltenék a referendumra, ha ezzel helyre lehetne ezt hozni” – summázott.

„Én a gyermekeimnek mindig mondom, hogy ha az állomásban valaki leül és egy újságpapírról kolbászt eszik, akkor ettől a Jóistennek biztos, hogy nem fog az agyvize felfőni. De én azt gondolom, hogy az a normális, ha meg van terítve az asztal, párolog a finom húsleves, megfogjuk egymás kezét, együtt eszünk, és hálát adunk a Mindenhatónak, családként ebédelünk. És ahogy a táplálkozásnak megvan a kultúrája, úgy a családalapításnak, szerelemnek és házasságnak is megvan a maga kultúrája” – vélte a ferences atya, aki szerint a referendum erre szeretne valamilyen módon „rávilágítani”. „Sokan mondják, hogy a család, a házasság krízisben van. De ha én kimegyek a sípályára és ott valaki elesik, akkor nem a sízés van krízisben, mert a sízés önmagában egy csodálatos dolog – repülés ég és föld között –, egy álom, de ezt meg kell tanulni. Ugyanígy a családról is azt gondolom, hogy egy csodálatos dolog, de azt is meg kell tanulni” – következtetett a ferences atya.

Hozzátette: ha kevesebb munkája lesz gyermekvédelmi szakemberként, mert kevesebb árva gyermek és szétvert család lesz, akkor a társadalom, a család nyert a referendum nyomán. „Ha kevesebb lesz a magányos és szenvedő szingli, akkor már önmagában is sokat nyert a társadalom. Ezzel a témával mindenképp kell foglalkozni, de úgy gondolom, nem csak a politikusoknak, hanem a közembereknek, a pedagógusoknak és orvosoknak is” – tette hozzá végezetül.

Évközi 27. hét vasárnap

Évközi 27. hét vasárnap

E rövidke mondatban többről van szó, mint a férfi és a nő Istentől rendelt kapcsolatának megokolásáról: benne foglaltatik az egész üdvtörténet, a földi élet és az örökkévalóság. Elbűvölő titok, hogy bár Isten önmagában is képes minden vágyunkat betölteni, mégis azt akarja, hogy egyedüllétünket ne csak ő oldja fel, hanem más, értelmes, szabad személyiséggel rendelkező személyek is, akikkel kölcsönösen szükségünk van egymásra. Ez a tapasztalat a szentek közösségének misztériumához vezet. Másrészről viszont furcsa, hogy bár Isten megengedi, hogy másokat is szeressünk gyöngéd vonzalommal, mély, egzisztenciális ragaszkodással, sőt maga ülteti belénk az erre való vágyakozást, az embernek mégsem elég a másik ember, hogy magányát elvegye, s a legbensőségesebb kapcsolatokban is érzi, hogy nem tud mindent megosztani, nem tud egészen eggyé válni azzal, akit szeret. Pedig minden szeretet mélyén, akár tudatosítjuk, akár nem, az egyesülés és teljes eggyé válás vágya húzódik meg.

E furcsa kettősség Jézus Krisztusban oldódik fel, aki egyszerre Isten és ember. Ő az, akinek személyében Isten öröktől fogva elhatározta, hogy az ember magárahagyatottságát elveszi. Ő az, akiben az emberi szeretet horgonyt vethet, mert emberségében egészen közel áll hozzánk, s akiben ez a szeretet a végtelenre is kinyílhat, hiszen ő az örök Isten. Jézus Krisztus tehát oka és célja az emberi szeretet itt e földön kielégíthetetlen szomjazásának. Ebben a magasságban és mélységben a szeretet kettőssége, külön az emberre és külön az Istenre való irányulása megszűnik, s Krisztusban összpontosul, akiben mint főben foglal össze mindent az örökkévaló Úr, aki nem hagyja el keze alkotását, hanem beavatja őt belső életének csodálatos titkába.

Urunk, Jézus Krisztus, Benned teremtetett s Benned áll fenn minden szeretetkapcsolat itt a földön, és Benned is teljesedik ki az örökkévalóságban. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy megértsük és napról napra meg is éljük, hogy Beléd oltódva, a Te életedben és istenfiúi méltóságodban részesedve a mi szeretetkapcsolatainkat is ugyanaz a Szentlélek járja át, aki Téged az Atyához köt, minden vérségi kapcsolatnál mélyebb és erősebb kötelékkel. Segítsd a házastársakat, hogy egymásra kimondott igenjüket soha vissza ne vonják, hanem Szentlelkedből részesedve hűségesen kitartsanak a szeretetben, életük által tanúskodva a Te Egyházad iránti szerelmes hűségedről.