Évközi 17. hét kedd

Évközi 17. hét kedd

Amikor beszélünk valakivel, nemcsak szavaink közölnek valamit, hanem hangszínünk, hanglejtésünk, arcjátékunk, tekintetünk és gesztusaink is üzenetet közvetítenek, méghozzá általában többet árulva el a szóban forgó dologhoz való viszonyunkról, mint maguk a szavaink. Míg azonban egy udvariassági társalgás alkalmával azt, hogy mindkét fél a pokolba kívánja a másikat, vagy egy üzleti tárgyaláson azt, hogy a kliensnek csak a pénze érdekes, a beszélők magukra erőltetett mosollyal, feszes arcizmokkal igyekeznek leplezni, addig egy baráti beszélgetésben nincs mit takargatni, éppen ezért sokkal fesztelenebb a társalgás, s a szavakon túli kommunikáció nem ellentmond a kimondott szónak, hanem kiegészíti, s ezáltal megerősíti, kiteljesíti azt. Mert az emberi beszéd végső célja az önközlés, személyünk titkának feltárása és megosztása másokkal. Hogy szeretetünknek hangot adjunk, nem szükséges folyton róla beszélnünk – egy szeretetkapcsolatban úgyis minden róla szól, a szeretet mintegy megtestesül a hangunkban, a szemünk csillogásában, a mozdulatainkban és a testtartásunkban.

                                                                       

Mindez végtelen fokban igaz az isteni kinyilatkoztatásra. Hiszen Isten nem csupán igazságokat közölt velünk, hanem végső soron legbensőbb titkát, szentháromságos életét tárta fel és osztotta meg velünk. Jézus Krisztus, a megtestesült Ige egyben Isten megtestesült szeretete is. Milyen sokatmondó mozzanat a mai Evangéliumban, ahogy Jézus elbocsátja a sokaságot, hazatér tanítványaival, és csak nekik, szűk körben tárja fel példabeszédének értelmét. Micsoda kitüntető bensőségesség! Az utolsó vacsorán pedig, miután szeretetének legnagyobb jelét adta, így szól az apostolokhoz: „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek.”

                                                                       

Urunk Jézus Krisztus, köszönjük Neked, hogy Isten Általad hozzánk is úgy szól, mint barát a barátjához. Add, kérünk, hogy kegyelmed segítségével fel tudjunk nőni ehhez a kitüntető barátsághoz, s ne vonakodjunk létezésünk legmélyebb titkát újból és újból Rád, az isteni Barátra bízni.

LIPNICAI BOLDOG SIMON

LIPNICAI BOLDOG SIMON 

(kb.1432 –1482)

Lipnicában, Lengyelország északi részén született. Krakkóban végezte egyetemi tanulmányait, igen jó eredménnyel. Kapisztrán Szent János akkoriban, 1453 nyarán járt Krakkóban. Beszédei hatására előkelő ifjak, egyetemisták, egyetemi tanárok több mint 130-an léptek be a Ferenc-rendbe, köztük Simon is. A hivatások ily nagy száma páratlan még Szent János életében is, sehol máshol nem olvasunk hasonló jelenségről. Igazában a szentek tudnak másokban is hivatást ébreszteni a szent életre. (A lengyel nép vallásossága is szerepet játszott ebben.) Simon pappá szentelése után Krakkóban kezdte meg igehirdetését. Szavainak és imáinak hatására sok bűnös is jó útra tért. Naponta több órát szentelt az imának; a Boldogságos Szűzet külön imákkal tisztelte, ünnepeit megünnepelte. De ellátta a rendházban az egyszerű munkákat is, kerülte az emberek dicséretét.

Több évi apostolkodás után engedélyt kapott arra, hogy a Szentföldre zarándokoljon. Elindult azzal a titkos szándékkal, hogy ott vértanúságot szenvedjen. Ez a reménye azonban nem teljesült. Visszatérve folytatta az igehirdetést. Beszédeit akárhányszor úgy fejezte be, hogy hallgatóival háromszor kiáltotta Jézus nevét. Néhány krakkói kanonok ezt nehezményezte, szükségtelen újításnak tartotta. Simon a legközelebbi beszédében olyan ékesszólóan beszélt Jézus neve erejéről, dicsőségéről, megemlítve Szent Bernardint, aki Jézus neve hirdetéséért üldözést szenvedett, de végül diadalmaskodott, hogy a kanonokok visszavonták megrovásukat s már nem emeltek kifogást az újítás ellen. Rendjében többféle hivatalt is viselt, egy időben tartományfőnök volt. Testének alig engedett pihenést, „majd az örök nyugalom idején lesz idő a pihenésre” - szokta mondani. Az 1482. évi pestis idején hősiesen ápolta a pestises betegeket Ő is elkapta a járványos betegséget s Krakkóban 1482. júl. 18-án a felebaráti szeretet áldozataként halt meg. Ilyen módon teljesedett vágya a vértanúság után. Krakkóban a Szent Bernardin templomban temették el. Sírjánál hamarosan sok csodás gyógyulás történt. XI. Ince pápa (1680 körül) hagyta jóvá tiszteletét.

Jézus szavai: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja felebarátaiért.” (Jn 15,13.)

Imádság:

Istenünk, add, hogy Boldog Simon példájára mi is tiszteljük Jézus Szent nevét, s a Boldogságos Szuz segítségül hívásával felebarátunk és saját magunk üdvösségét elnyerjük. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

XVI. Benedek üzenete egy piemonti faluban tett látogatásának 10. évfordulójára

Az emeritus pápa levelet küldött Romano Canavese település plébánosának abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt kereste fel a piemonti falut. Köszönetet mondott a papnak az akkori örömteli fogadtatásért.

Tíz év telt el azóta, hogy 2009. július 19-én XVI. Benedek az Ivrea egyházmegyében található Romano Canavese-be látogatott, Tarcisio Bertone bíboros, államtitkára szülőfalujába. A hívekkel együtt elimádkozta az Úrangyala imádságot. Az ünnepi alkalom emlékére üzenetet küldött Jacek Peleszyk atyának, a helyi plébánosnak.

Továbbra is az alapvető értékekből merítsetek

XVI. Benedek arra buzdít levelében, hogy a pap mozgósítsa minden pozitív energiáját, hogy biztonságot és reményt adjon a híveknek ebben a nehéz társadalmi és kulturális helyzetben. „Örömmel emlékszem arra az ünnepnapra és még egyszer köszönetet mondok a szeretetteljes fogadtatásért. A település neve is emlékeztet a kétezer éves kapcsolatra Romano Canavese és Róma között. A keresztény hit meghatározta a falu hosszú történetét és ezt az impozáns plébániatemplom is bizonyítja. Továbbra is azokból az alapvető értékekből merítsetek, amelyekből az ott lakók eddig is merítettek és minden pozitív energiátokat mozgósítsátok, hogy biztonságot és reményt nyújtsatok ebben a nehéz társadalmi és kulturális helyzetben. Imáimmal Szűz Mária anyai oltalmába ajánlak benneteket és védőszentjeiteket. Szívből küldöm áldásomat a családokra, a betegekre és az idősekre, a gyerekekre és a fiatalokra” – zárul XVI. Benedek emeritus pápa levele a Romano Canavese-i plébánoshoz.

Bertone bíboros szentmisét mutatott be a látogatás emlékére a faluban

A piemonti faluban XVI. Benedek tíz évvel ezelőtti látogatása emlékére Tarcisio Bertone bíboros szentmisét mutatott be. Homíliájában az emeritus pápát az imádság példaképének nevezte: Isten embere, aki elmélkedéssel és buzgó imával tölti napjait, így kíséri az egyház és utóda Ferenc pápa útját. A szentmisét követően a kis faluban bemutattak egy videóösszeállítást XVI. Benedek 2009-es látogatásáról.

XVI. Benedek Úrangyala imádsága

2009. július 19-én Romano Canavese-ben mondott Úrangyala imádságban XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy „a Gondviselés mindig segít annak, aki jót cselekszik és elkötelezi magát az igazságosság mellett. Segít azoknak, akik nem csak magukra gondolnak, hanem azokra is, akik náluk rosszabbul élnek”. „Az évszázadok során igazi erőtök a család és az emberi élet tiszteletének alapvető értékeiből, a társadalmi igazságosság iránti érzékenységből, a nehézségekkel való szembenézésből és az áldozatvállalásból, a keresztény hittel való erős kapcsolatotokból származott a plébániai életben való bekapcsolódás és a szentmisén való részvétel által. Ugyanezek az értékek teszik lehetővé a mai nemzedékeknek is, hogy reménnyel építsék saját jövőjüket, életet adva egy valóban szolidáris és testvéri társadalomnak, amelyben minden életterületet, intézményt és gazdaságot áthat az evangéliumi lelkület” – fogalmazott tíz éve XVI. Benedek.

XVI. Benedek Romano Canavese díszpolgára

2010-ben XVI. Benedek a piemonti Romano Canavese díszpolgára lett. A kitüntetés átadásakor mondott beszédében XVI. Benedek felidézte a település hitének hosszú történetét. „A díszpolgár cím elnyerése tiszteletetek, közelségetek és szeretetetek jele irányomba. Ezzel a gesztussal befogadtatok engem Romano Canavese nagy családjába, mégha fizikailag nem is tartozhatok közétek, de szerető és atyai értelemben mindenképpen. Bizonyos értelemben dicsőséges történelmetek részének érzem magam, amelynek gyökerei a Krisztus előtti második századra nyúlnak vissza és kiemelkedő pillanatokat élt meg a középkorban és a XIX. században” – mondta beszédében XVI. Benedek pápa a díszpolgári kitüntetés átvételekor.

Évközi 17. hét hétfő

Évközi 17. hét hétfő

Nem Mária külső „életformáját” dicséri meg az Úr, hanem azt a belső döntést, irányulást, amely külsőleg is megmutatkozik. (Ha Mária csak rajongásból, netán figyelemnek álcázott lustaságból ült volna oda a lábához, biztosan nem mondta volna róla, hogy a jobbik részt választotta.) És nem is Márta szorgoskodását kifogásolja – hiszen nem azt mondja neki, hogy azonnal hagyja abba a munkáját, és üljön a lábához, mint Mária –, hanem a munkához való hozzáállását akarja úgy megtisztítani, hogy az szemlélődéssé alakuljon.

Tehát nem azért feddi meg Mártát az Úr Jézus, mert dolgozik, hanem mert nyugtalankodik, s ez nemcsak az imádságban, de a szeretetben is akadályozza. Lehet, hogy van okunk testvérünk javító szándékú megintésére, de ha vádoljuk őt az Úr előtt, abban mindig jókora önigazolás és a másik el nem fogadása van, ami szívünk megosztottságára utal. Lehetnek feladataink, és törődhetünk sok mindennel, de ha nyugtalanító gonddá válnak, és elhatolnak szívünk mélyéig, akkor szükségképpen eltakarják előlünk az egyetlen szükségeset, az Isten országát, vagyis az élő kapcsolatot az élő Istennel. Aki nagyon beleveti magát a munkába, lehet, hogy csak menekül: önmagától, az emberi kapcsolatoktól, Istentől. De aki imádság címén elhanyagolja a munkát, aki nem magára Istenre, hanem csak jó érzésre, élményekre, vigasztalásra vágyakozik, még inkább becsapja önmagát.

Urunk Jézus, Szent Márta közbenjárására kérünk, add meg nekünk, hogy életünkben meg tudjuk különböztetni a nem fontos dolgokat az igazán fontosaktól, a fontos dolgokat pedig az egyetlen szükségestől. Segíts kegyelmesen, hogy munkánkon és imádságunkon túl saját magunkat is átadva Neked a szemlélődés útjára lépnünk, melyen mindennapi munkánk, állapotbeli kötelességeink teljesítése által a megváltás, a világosság és a béke világába vezetsz bennünket.