Kármel-hegyi Boldogasszony

„Izrael fiai elindultak Rámszeszből”



2011.07.16. szombat



Mária radikális engedelmessége.



Szent Bernát cisztercita apát igen nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűz Máriának. Gyönyörű és mélyen átgondolt, átérzett prédikációi tanúsítják ezt többek között. Amikor az angyali üdvözletet magyarázza, évezredes távolból biztatja Máriát: Az angyal elmondta neked Isten tervét. Téged választott ki az Atya, hogy anyja légy a megtestesülni kívánó Fiúistennek. Az angyal elnémult. Várja válaszodat. Várja a Szentháromság, az angyali karok, de várja az egész emberiség is. Ó mondd ki a boldogító igent. Hiszen előtted annyian mondtak nemet Isten csodálatos szeretetére, - folytathatjuk most újabb évezred múltán a történelem eseményein elmélkedő keresztények. .Ezek élén ott áll ősanyánk, Éva. Ő mondott először bűnös nemet: Nem elég nekünk Isten gyermekének lennünk, Isten hatalmát akarjuk, amit elrejtett a tiltott fának gyümölcsében. Követte őt ősapánk, Ádám és benne az összes utódja. Az első izraeli király, Saul, készségesen fogadta az Úr rendelkezéseit, mindaddig, amíg az amalekiták kiirtása során nem pusztította el jószágaikat. Sámuel próféta számon kérte tőle. És a király arra hivatkozott, hogy azok az állatok jók lesznek áldozati állatoknak. Sámuel válasza minden efféle próbálkozásra választ ad: „Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása.”. (1Sám 15,22) - Amikor Izajás prófétával biztató ígéretet kínált az Úr, hogy csodás jellel is erősíti szabadító ígéretét, Ácház király nem kért belőle. Már ekkor téged emlegetett Isten, mint aki majd kimondja isten üzenetére a boldogító igent, és ezzel megnyitja a megváltás lehetőségét. Szent Bernáttal együtt sürgetjük mi is, Édesanyánk a te igenedet. Mária pedig átérezte Isten kitüntető szeretetét maga és az emberi nem iránt, kimondta a várva-várt Igent. Nekünk is igent kell mondanunk, ha az Úr kér tőlünk valamit, kicsi vagy nagy megbízatást közöl velünk az Úr Ilyen jelentős a mi igenünk a papi hivatásra, a jegyesek igenje a házasság szentségében, és egy-egy nagyon fontos döntésben, amikor a földi életünket akarja lezárni Urunk. Imádkozunk gyakran azért, hogy egész közösségünk értse és kövesse Mária „Fiat!-ját.

Elmélkedés a Család évében CLXXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVI.



Jonatán közbenjár Dávidért.



„Amikor Saul látta és megértette, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikol, Saul lánya is szereti őt, még inkább félni kezdett Saul Dávidtól, és minden időre ellensége lett Saul Dávidnak. S valahányszor a filiszteusok fejedelmei támadtak, Dávid mindjárt a támadásuk elején mindig nagyobb sikert aratott, mint Saul bármelyik szolgája. s így nagyon híressé lett neve. – Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia, nagyon szerette Dávidot. Éppen ezért Jonatán értesítette Dávidot, s megmondta neki: Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban. Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom. Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak, Dávidról, és azt mondta neki: Ne vétkezz, király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened. s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: Láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el? Amikor Saul ezt hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött, és megesküdött: Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni. Erre Jonatán előhívatta Dávidot, és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt”(1Sám 18,28-19,7)

Gualbert Szent János rendalapító

Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest.



2011.07.12. kedd



Egyetlen presbitérium.



Isten az embert közösségi lénynek teremtette. A társadalmat kicsi közösségek sokasága, a rengeteg család, rokonság, nemzetség, nemzet alkotja. Jézus Krisztus is családba, nemzetbe született bele. Jelezte ezzel, hogy valóban mindent helyre akart hozni, amit Isten szépnek, jónak, boldogítónak teremtett, csak emberi gyengeség vagy gonoszság rontott el, esetleg tett tönkre. Amikor elkezdte nyilvános működését, tanítványokat hívott meg és gyűjtött maga mellé. Mindenkit személy szerint szólított meg, de egy kollégiumot alkottak főtanítványai, az apostolok, köréjük válogatott hetvenkét kisebb tanítványt. A hűtlen áruló, Júdás helyére ezek közül választottak egyet. Sault a damaszkuszi találkozás után egy ott élő kisebb tanítványnak kellett felkeresnie, megkeresztelnie és a közösségbe befogadnia. Ezt azzal jelezte, hogy „Saul testvérnek” szólította őt, akitől néhány órája még reszketve félt. (ApCsel 9,10-18) Mint ebből a példából is kitűnik, az egyházi közösség hierarchikus, tagozódott, felszentelt vezetőkből és megkeresztelt hívekből áll. A felszentelt és vezetéssel megbízottakat klerikusoknak, a vezetetteket laikusoknak nevezzük.
Nyisd meg füledet a bölcsességnek, és szívedet az okosságnak

Elmélkedés a Család évében CLXXXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXII.



Istenbe vetett hit és elbizakodott nagyképűség harca.



„Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott. Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte. Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, és azt mondta Dávidnak: Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak! Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevében megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene! Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura s a kezünkbe is fog adni titeket. Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közeledett, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele, és benyújtotta kezét a táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába s az arcával a földre bukott. Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében, odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét” (1Sám 17,41-51)

Nursiai Szent Benedek rendalapító apát

Nyisd meg füledet a bölcsességnek, és szívedet az okosságnak.



2011.07.11. hétfő



„Mikor ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük”.(Mt 18,20) Most kellemetlen belegondolni abba a helyzetbe, hogy ténylegesen együtt tartózkodó, esetleg együtt imádkozó katolikusok között nincs ott Jézus.Miért van szükség olyan testvérietlen, mondhatnám krisztustalan lelkületre, vagy helyesebb a kérdést így feltennünk: miért érünk rá, hogy jut eszünkbe Isten országának alapvető értékét kizárva, önzetlen szeretet helyett önzésre pazarolnunk a vissza nem térő drága időt? Egyik nálam jóval fiatalabb barátom tudatosan mereven nézett maga elé, amikor a szentmise alatt elérkezett a kézfogás ideje. Véletlenül kétszer is odanéztem az oltártól, hogy renden történik-e a békecsók modern formája. Szóvá tettem neki legközelebbi találkozásunkkor. Ezt felelte: Mit képzelsz! Mellettem esetleg egy csinos nő áll, én meg barátságosan parolázok vele? Mit szól hozzá a feleségem? Rokonok, jó barátok beszélgetnek együtt. Amíg a másikak javára gondolnak, érezhetően féltő vagy boldogan jóvá hagyó megnyilatkozások fogalmazódnak meg, Jézus nyilván ott van köztük. Amikor azonban ítéletek, elmarasztalások fogalmazódnak meg a távollevők kárára, Jézus gyorsan eltűnik. Egy nem régi magán kinyilatkoztatás során jegyezte meg Jézus: Én még soha senkinek nem adtam megbízatást arra, hogy elítéljen bárkit is. Az ítélet az enyém. Jézus tehát elmegy, ha az Ő tisztét valaki felkérés nélkül gyakorolja. Nem hallgatja meg mások véleményét, mert az rendszerint nem igazságos a kellő információk hiánya miatt, vagy ha ezen a téren nem is lenne hiba, a kéretlen és illetéktelen bírálat egészen biztosan kap olyan kellemetlen felhangú zöngét, ami talán már nemcsak Jézus fülét bántja.

Elmélkedés a Család évében CLXXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXI.



Csak Isten erejében.



Miután megbeszélték a nem kis kockázatú párviadal ügyét, Dávid kifejtette saját nézetét: ha elég volt a bátorsága legyőzni a nyájában kárt tevő medvét és oroszlánt, akkor nem lehet gyávának nevezni őt, és félni attól, hogy megijed egy nagydarab ellenséges embertől. Saul király elismerte az ifjú képességeit. Csak azt nem értette még, hogy milyen felszereléssel képzeli Dávid a párviadalt. A filiszteus óriás volt: három méter húsz centiméter magas, edzett harcos. Saját méreteire készült páncél védte a testét. A dárdája akkora, hogy vele messze tudta tartani ellenfelét. Az ellenség tehát rendkívüli képességű, jól képzett harcos, öntudata páratlan, magabiztos a küzdelmet illetően. Saul belátja, hogy Dávid is gyors és bátor, ha utolérte a zsákmánnyal menekülő nagytermetű vadállatokat és kiszedte a szájukból az elrabolt birkát. De az akkori legmodernebb felszereléssel érkező óriás ellen Dávidnak is hasonló védő és támadó segédeszközökre van szüksége, hogy némi reménye legyen a párharcban. Végül is nemcsak Dávid sorsa forog kockán, hanem az egész seregé, sőt a népé, mert ez a meghirdetett párbaj tétje. Dávidnak viszont nincsen semmije, ami katonailag számottevő lenne. Csak egy parittya lapul a pásztortarisznyában. Saul úgy döntött, hogy a seregben messze legjobb királyi felszerelését kölcsönzi a fiatalembernek.„Aztán Saul felöltöztette Dávidot a maga ruháiba, rézsisakot tett a fejére, s páncélt adott rá. Ekkor Dávid felcsatolta kardját a ruhái fölé, s elkezdte próbálgatni, hogy tud-e így felfegyverkezve járni, mert nem szokta meg. Azt mondta Dávid Saulnak: Nem tudok így járni, mert nem szoktam meg. Azzal lerakta ezeket, s vette a botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, és kiment a filiszteus elé”(1Sám 17,38-40)

Norvégiai Szent Olaf hitvalló

Az eső termővé és gyümölcsözővé teszi a földet.



2011.07.10. vasárnap



Akik Krisztust választják, azoknak Ő azt üzeni: Én örök tervek alapján gondolkodom. Atyám akarta, én örömmel elfogadtam, hogy a teremtett világba lépek és emberként is élni fogok a történelem bizonyos szakaszában a földön. Lesz emberi testem és emberi lelkem, úgy, mint nektek, csak emberi személyem nem lesz, mert Isteni Személy maradok. Az emberi bűnök jóvátételét is elvállaltam, mert hiába próbálkoztam azzal, hogy megjavítalak benneteket, nem sikerült. Ezért szenvedtem olyan sokat és haltam meg keresztre feszítve értetek. Mondhatnám, megfizettem értetek. A Megváltótok vagyok. A mennyei boldogságba is be akarlak vinni benneteket, bezárt kapuját kinyitottam nektek, ezért mondják, hogy Üdvözítőtök is vagyok. De van még egy nagyon kedves nevem: Én vagyok a jó Pásztor. Sok ember már azt sem tudja, mit jelent a pásztor név. De amikor én a földön éltem, azon a vidéken óriási rétek voltak, és azokon mindenfelé bárányok legelésztek. Az őket irányító, támadásoktól, oroszlánoktól, farkasoktól, medvéktől megvédő embereket nevezték pásztoroknak. Amikor hozzám jött sok-sok ember, úgy láttam, nekem is olyan dolgom van velük, mint a gyámoltalan bárányokkal a pásztornak. Nekem a gonoszlelkekkel szemben kell megvédenem a bennem bízókat. De rendeltem melléjük most élő férfiakat, hogy látható őrzőik is legyenek. Ezeket pápának, püspököknek, papoknak hívják. Ők a helyetteseim, lelkipásztorok. Szeressetek engem nagyon, és őket is szeressétek!