Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVI.
Jonatán közbenjár Dávidért.
„Amikor Saul látta és megértette, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikol, Saul lánya is szereti őt, még inkább félni kezdett Saul Dávidtól, és minden időre ellensége lett Saul Dávidnak. S valahányszor a filiszteusok fejedelmei támadtak, Dávid mindjárt a támadásuk elején mindig nagyobb sikert aratott, mint Saul bármelyik szolgája. s így nagyon híressé lett neve. – Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia, nagyon szerette Dávidot. Éppen ezért Jonatán értesítette Dávidot, s megmondta neki: Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban. Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom. Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak, Dávidról, és azt mondta neki: Ne vétkezz, király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened. s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: Láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el? Amikor Saul ezt hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött, és megesküdött: Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni. Erre Jonatán előhívatta Dávidot, és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt”(1Sám 18,28-19,7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése