Elmélkedés a Család évében CLXXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXX.



Izrael hőse Isten hőse.



„Odaszólt erre Dávid a körülötte álló embereknek: Mit is adnak annak az embernek, aki megveri ezt a filiszteust, s elhárítja ezt a gyalázatot Izraelről? Ugyan ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten hadsorait? Elmondta erre neki a nép a dolgot: Ezt és ezt adják annak az embernek, aki őt megveri. Amikor Eliab, legidősebb bátyja meghallotta, hogy erről beszél a többiekkel, haragra gerjedt Dávid ellen, és azt mondta: Miért jöttél ide, s miért hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerem nagyravágyásodat és szíved gonoszságát: azért jöttél le, hogy lásd a harcot. Azt mondta erre Dávid : Mit követtem el? Nem beszélgetés-e ez csupán? Majd eltávozott tőle egy kevéssé, és másfelé fordult, s ugyanazokat a szavakat mondta, s a nép is ugyan azokat a szavakat felelte neki, mint az előbb. Híre ment azoknak a szavaknak, amelyeket Dávid mondott, s elbeszélték őket Saul színe előtt. Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád elmegyek, és megvívok a filiszteussal. Azt mondta erre Saul Dávidnak: Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel az filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve. Dávid azt felelte Saulnak: Amikor szolgád legeltette az apja nyáját, ha oroszlán vagy medve jött, és elvitt egy kost a nyájból, utánamentem és leütöttem, s kiszabadítottam a szájából; ha rám támadt, megragadtam az állát, megfojtottam és megöltem. Oroszlánt és medvét is megöltem én, a te szolgád: úgy jár tehát majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok. Nos, megyek, és elhárítom népemről a gyalázatot, elvégre is ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merte az élő Isten seregét. Majd azt mondta Dávid: Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül. Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből. Azt mondta erre Saul Dávidnak: Eredj, s az Úr legyen veled!” (1Sám 17, 26-37)