Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXVIII.
Dávid Saul szolgálatában.
„Miután Saultól eltávozott az Úr lelke, az Úr egy gonosz lelket bocsátott rá, s az igen gyötörte. Azt mond ták azért Saul szolgái uruknak: Íme, Isten egyik gonosz lelke gyötör téged. Adja ki tehát urunk a parancsot, és előtted levő szolgáid keresnek valakit, aki ért a lantpengetéshez, hogy amikor elfog téged az Úrnak az a gonosz lelke, ő pengesse kezével a lantot és megkönnyebbülj. Azt mondta erre Saul a szolgáinak: Szerezzetek tehát nekem valakit, aki jól pengeti a lantot, s hozzátok ide hozzám. Megaszólalt ekkor egyik legénye és azt mondta: Íme, én láttam, hogy a betlehemi Izáj egyik fia jól tudja pengetni a lantot, hozzá nagy erejű vitéz, hadra termett ember, értelmes szavú, szép férfi. s az Úr vele van. Erre Saul követeket küldött Izájhoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám Dávidot, azt a fiadat, aki a legelőn van. Erre Izáj vett egy szamarat, megrakta kenyérrel, meg egy korsó bort, és egy kecskegödölyét, és elküldte Dáviddal, a fiával Saulnak. Dávid el is jutott Saulhoz és szolgálatába állt, aki őt nagyon megszerette és fegyverhordozójává tette. Éppen azért Saul elküldött Izájhoz, s ezt üzente: Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert kedvet talált szememben-. Így aztán valahányszor elfogta Sault az Úrnak az a gonosz lelke, Dávid elővette a lantot, s pengette kezével, és Saul felüdült, és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle”(1Sám 14-23)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése