Gyermekded bizalom a hit és a keresztény élet csúcsa.

ÁLDÁS BÉKESSÉG! 

Az Úr Legyen Veletek!

Isten segítségével megkezdem az első, világhálón tartandó lelkigyakorlatomat.Szíves szeretettel hívlak benneteket a közös elmélkedésre,amely legyen Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának megünneplésére való méltó felkészülés.

Gyermekded bizalom a hit és a keresztény élet csúcsa.
„Ki tesz téged különbbé?” A missziós küldés pillanatában nem ez az öröm ragyog-e Jézus arcán, amikor azt mondja: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül." (Mk 16,15-16) Ez az öröm áriája! Tanítsátok őket hinni, remélni, szeretni, - és szenvedni is. Sorsuk az én sorsom lesz, de dicsőségemet is megosztom majd velük. „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot." (Jn 16,33) Látott-e már valaki olimpiai vagy világbajnokot azért felkerülni a dobogó legfelsőbb fokára, mert előtte éveken át csak a hasát vakargatta? A győzelem mindig kemény munka, edzések végeláthatatlan sora, sokszor bizony szenvedés jutalma. Miért lenne ez másként az örök üdvösség dolgában? Szabad-e a papnak, szerzetesnek vidámnak lenni? Nemcsak szabad, hanem egyenesen kötelesség. „Isten a jókedvű adakozót szereti." (2Kor 9,7) Mi, szerzetesek mindent odaadtunk Istenért, tegyük ezt úgy, ahogy Jézus a böjtöt ajánlotta: „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók." (Mt 6,16) Mi kegyelmeket közvetítünk. E szomorú világban igen nagy szükség van a mosolygó szerzetesre, mert Isten biztatását jelenti: aki Jézus szerint Istennek él, az a boldog ember, nem a harácsoló. Különösen az örökös veszekedést, verekedést látó gyerekeknek fontos a mosolyunk. A mosolyunk ne máz-szerű mosoly legyen, hanem szívből jövő. A szív bőségéből fakadó. Jézus mondta modern kori látnoknak: az a baj, hogy a szívetek nincsen tele az én békémmel. Ha tele lenne, túlcsordíthatnátok másokra is. Merjünk tiszta, jóízű tréfákat mondani. A legnagyobb veszekedés is leszerelhető vele. Kell a vidámság. Assisi Szent Ferenc megszólított egy lehangolt testvért: Testvér, miért vagy szomorú? Ha vétkeztél, menj, gyónj meg, aztán légy vidám! Nem ok nélkül nevezték „giocolatore di Dio"-nak. Más szenttől olvastam: „Szomorú egy szent, aki szomorú". Nagy forgalmú templomban mondta egy hívő a néhány hete odakerült idős szerzetesnek: Olyan jó, hogy itt van, mert mindig mosolyog. Bárcsak az ítélő Krisztusnak is ez lenne a véleménye rólunk: olyan jó, hogy itt vagy, mert mindig mosolyogsz. Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4,7) Valóban mindent úgy kaptunk és kapunk folyamatosan a gondviselő Istentől. Ebből tudunk neki visszaadni vagy másoknak tovább adni valamit, amikor szolgálunk Istennek, vagy a szeretet cselekedeteit gyakoroljuk embertársaink felé. A hit is az Ő ajándéka. De van valamink, ami egy kicsit a mienk: a bizalom. Nemcsak hiszek és engedelmeskedem Istennek, hanem ezt a legcsodálatosabb módon teszem: bizalommal. Mi ez a bizalom? A gyermek lelkülete, melyben tökéletesen ráhagyatkozik szüleire, tudva, érezve, hogy ők minden jóval elhalmozzák, és minden rossztól megóvják. Boldog, aki felnőtt korában is így érezhet. Igaz, a szülőkről már tudják, hogy nem mindenhatók, de egyre inkább átérzi a felnőtt hívő, hogy a legjobb Atya, az Isten, ennek a bizalomnak tökéletesen megfelel. Amit Mécs László édesanyjáról ír költői enthusiasmusszal, Istenre vonatkoztatható igazán: „Amerre én jártam, kövek énekeltek, Mert az édesanyám üzent a köveknek, Szíve ment előttem előre követnek." (A királyfi három bánata) Amikor Dávid Saul király elől menekült legényeivel együtt, bement a szentsátort őrző paphoz, és kenyeret kért tőle, mert nagyon éhesek voltak. A papnak azonban nem volt kenyere. Csak a sátorban volt Isten színe elé kitéve a szent kenyér. Dávid, bízva Isten megértő szeretetében, kért belőle magának és társainak is, bár ezt a hét lejártával csak a papok ehették volna meg. Ugyancsak Dávidról olvassuk: amikor megszámláltatta népét, hogy tudja, hány ember uralkodója, Isten Gád prófétával üzen neki: válassz három büntetésből:„Vagy hét esztendeig éhínségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, s azoknak üldözniük kell téged, vagy pedig három napig döghalálnak kell lennie földeden. Azt mondta erre Dávid Gádnak: „Nagyon szorongok, de jobb az Úrnak kezébe esnem, mert nagy az ő irgalmassága, mint az emberekébe." (2Sám 24,13-14)

Nagyböjti kalendárium 5.

Nagyböjti kalendárium – február 22., nagyböjt 1. vasárnapja

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Ó én kezdettől rámszabott keresztem!
Elfogadom, Uram, de hogy szeressem?
Tán igazabban ölelem,
Ha engeded, hogy azoké lehessen,
Akikért ezt az életet szerettem,
A kegyelem.”

(Részlet Sík Sándor II. stáció című verséből)

Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait, és méltó keresztény életünkkel igazodjunk hozzá. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt 1. Vasárnapja

Nagyböjt 1. Vasárnapja
Ter 9,8-15; 1Péld 3,18-22; Mk 1,12-15
„Megkötöm veletek szövetségemet”

Noé, amikor az utoljára kibocsátott galamb már nem tért vissza hozzá, kijött a bárkából. Az állatnak volt a völgyben ennivalója, hisz a lassan apadó víz elvonultával újra indult a növényi élet. Noé az 5165m magas Ararát-hegyen állt, ahol a bárka az apadáskor megfeneklett. Mindenütt síri csend honolt, hiszen óriási vidéken sem növény, sem állat nem maradt életben. Elveszett minden élő az Isten ellen fellázadt, bűneiben magátalkodott emberrel együtt. Az a vidék az emberiség bölcsője lehetett, hiszen a paradicsomkertet négy folyó öntözte: A Tigris, az Eufrátesz, a Gihon és a Pison. Az Eufrátesz forrásvidéke az Ararát hegység. Noénak is itt kellett kezdenie nyolcadmagával. Istenbátorító módon szerződést köt vele, mondván: nem lesz többé vízözön. Kezdjetek élni, szaporodni újra! Isten szava garancia. Noé Szem nevű fia, a szemiták őse, a Megváltó ősapja lesz. Hosszú idő múltán törzséből születik Ábrahám, majd kétezer év múltán Jézus. Az Úr Ábrahámmal, Mózessel is újabb szövetséget köt, azonban a végleges szerződést Jézus köti az emberiséggel. Ezt nevezzük Újszövetségnek. Ez a szövetség erős, időtálló, a világ végéig tart a földön, mert Jézus isten - emberi vérében köttetett. Ezt a vért egykor kiontották, de Jézus feltámadásakor újat teremtett ereiben, a keresztény oltáron pedig minden szentmisében megújítja a kehelyben az átváltoztatáskor. Micsoda garancia Isten irgalma, Jézus szeretete mellett. A világban élők vétkei szaporodnak, de „ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára.”(Mt 26,28) Ezért hangzott el Jézus parancsa: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”(Lk 22,19) Amíg ez az áldozat a kereszténység révén tart, addig akármilyen vétkes az emberi faj, van reménye. Egykor ez a kereszténység létre tudta hozni az egységes Európát. Az EU alkotmányában szó sincs Jézusról, kereszténységről. Igaz, vízözönről sincs szó, de Szent Péter és a Jelenések könyve keményen beszél az eljövendő tűzözönről.

TREJAI BOLDOG PÉTER

TREJAI Boldog PÉTER

 áldozópap 

(kb. 1225-1304)

A Marche tartomány Treja nevű helységében vallásos szülőktől született. Monticelli-nek is nevezik. Gyermekkoráról fennmaradt egy sokatmondó esemény: Azt kérdezték tőle: Mi akarsz lenni? „Szent akarok lenni” - válaszolta. S valóban az is lett. Szent Ferenc rendjébe lépve a fogadalmak letétele után nagy előrehaladást tett az életszentségben és a tanulmányokban. Pappá szentelése után nagy buzgósággal munkálkodott mások üdvösségén. Az anconai rendtartomány Forano-i kolostorában együtt lakott Offidai Konrád testvérrel, akivel meleg baráti kapcsolatba került. A Fioretti 42. fejezete beszámol róla, hogy tanúja volt a jelenésnek melyben Szűz Mária a kisded Jézust Konrád karjaiba tette. Ő is érezte ekkor ugyanazt a lelki örömet, amit barátja érzett. Konrád titoktartást kért tőle, amit ő meg is ígért. „Attól a naptól kezdve oly nagy szeretet fűzte őket össze, mintha mindenben egy szív és egy lélek lettek: volna. Meg is egyeztek abban, hogy bármilyen ajándékával lepi meg őket Isten végtelen jósága, kölcsönös bizalommal beszámolnak róla egymásnak… Konrád és Péter a markai tartomány fénylő csillagai.” Egy másik fejezetben (44.) olvassuk, hogy egy alkalommal Péter testvérnek egyszerre jelent meg a Boldogságos Szűz Szent János apostollal és Szent Ferenccel. Pétert már rég foglalkoztatta a kérdés: vajon ki érzett nagyobb fájdalmat a három szent közül Krisztus kínszenvedése fölött. Most megkapta a választ Szent Jánostól: „Krisztus Anyja és én éreztünk minden teremtménynél mélyebb fájdalmat, de utánunk Szent Ferenc.” (Híres festők e látomás nyomán festették meg a kereszt alatt Szűz Máriát Szent Jánossal és Ferenccel. Így Giotto, Fra Angelico.) Egyszer az anconai kolostor gvárdiánja szemtanúja volt annak, amikor Péter a templomban a feszület előtt imádkozott és közben 2-3 méter magasságba emelkedett. Szent Mihályt is nagyon tisztelte, az ő közbenjárására sok kegyelemben részesült. Hosszú, érdemekben gazdag élete 1304- ben ért véget. VI. Piusz avatta boldoggá.

Szent Ferenc intelme:

„Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepette nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet.”

(Péter magát nagy bűnösnek tartotta.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Péter lelkét mennyei kegyelmekkel halmoztad el. Add,
hogy a földön pártfogását tapasztaljuk, a mennyben pedig társaságának örvendhessünk. Krisztus, a mi Urunk által.

A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk. 2.

A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.
Eszébe sem jut menekülni. 

Viseli a gúnyt és a halálos ítéletet. Vállalja a testi halált, „amint az Atya parancsolta nekem" (Jn 10,17.18) Ha lehet fokozni a szenvedést, és fizikailag lehetett, akkor a keresztút, a keresztre feszítés és a kereszten függés, a haldoklás a zsidó nép, a katonák és a latrok gúnykacaja között, akkor a csúcspontra érkezett a Fiú és Atyja szenvedése. Mindketten öröktől fogva tudták ezt, örökös jelenként él bennük ez az esemény, a Szentlélek ihletésére Dávid ezer évvel az esemény bekövetkezte előtt meg is fogalmazta: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?" (Zsolt 22, 2) Most mégis valahogy más tartalmat kap a tény: Jézus valóban úgy éli meg, hogy Atyja elhagyta  nem érezteti, nem éreztetheti jelenlétét. Nem csak nem éli meg a boldogító örökkévalóságot, hogy Ő eddig is, most is, örökre is az Atya keblén van, de a durva keresztgerendákon függve a legrémesebb ellentétét éli át: mindenét elveszítve halálra hanyatlik. „Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét."(Jn 19, 30) Mintha ezt mondaná: mindent, amit vállaltam a megváltásért, engedelmesen végbe is vittem. Ahogy Pál apostol fogalmazza: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fii 2, 8) Mi mást mondhatna a kinyilatkoztatás csúcspontjaként, mint ezt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!" (Lk 23, 46) A szentháromságos születéskor az Atya végtelen szellemi tökéletességét, isteni természetét ajándékozta Fiának. Tudta, hogy e nélkül nem létezget az „új" isteni Személy.Ő pedig visszaajándékozta és folytonos ajándékozás lett. Az időben kapott a szűzi anyaságból teremtve egy emberi természetet is, testet és lelket. Teste épségét, szépségét elrabolták, keresztre feszítették. Ezt így adta és adja mindörökre Atyjának, mint az engedelmesség leggyönyörűbb bizonyítékát. Nem maradt mása a végső ponton, mint emberi lelke. És ezt most ünnepélyesen odanyújtja a szeretet forrásának, Atyjának, aki megsértett szeretetének tökéletes kiengesztelése képen elfogadja. A bűnök engesztelésére, vagyis az örök szeretet engesztelő viszonzására minket is Fia útjára hívott az Atya. Engedelmességi fogadalmunk az igazán nagy ajándék az Ő számára. Tartsuk meg, adjuk meg Neki mindhalálig, hogy bennünk is megdicsőüljön az Atya. (Jn 12, 26-28) Ha embervoltunk szenvedései nagyon vagy egyre jobban fáj, ne felejtsük, az Atya velünk vagy inkább bennünk újra éli Fiával együtt megélt szenvedéseit, mígnem a csúcson, talán teljesen összetörten, örök boldogságában keblére ölel minket is. ágába sem jutott, hogy Jézust áldozati Báránynak tekintsék. Jézus, a Názáreti, az ő szemükben nem szent volt, hanem súlyosan káromkodó ember, akit vétke miatt halálra kellett ítélni, pogány kézzel a városon kívül rabszolga módra keresztre feszíteni, hogy így örökre elpusztuljon. De nem lehettek a jézusi áldozat papjai azok sem, akik Őt ténylegesen kínozták, szegezték, vagyis megtettek mindent, hogy megöljék. Ezek nem papok voltak, hanem hóhérok. Senki más, csak Jézus lehetett a pap. Csak egyedül Jézus. Róla már ősapja, Dávid király is megírta: „Megesküdött az Úr és nem bánja meg: „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint." (Zsolt lo9, 4) Ez az ezer évvel korábbi zsoltárvers nagyon helyesen megkülönbözteti Jézust az ároni papságtól. A Zsidókhoz írt levélben gyönyörű fejtegetést olvashatunk arról, mennyire nagyobb pap volt, mint Áron és fiai. Melkizedek, a magasságbeli Isten főpapja, kenyeret és bort áldozott Istennek, majd megáldotta Ábrahámot. Ábrahám pedig adózott neki minden zsákmányából. Áron Lévinek, Ábrahám dédunokájának volt a leszármazottja, tehát ő őssejtje ott volt Ábrahámban, és hódolt Melkizedeknek, az Isten főpapjának. „Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. Ábrahám trizedet adott neki mindenből. A neve először is azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya, azaz a békesség királya. Apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg. Mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóvá lett Isten Fiához, és pap marad mindörökké." (Zsid 7, 1- Jézus az ő rendje szerint való főpap, és az is marad mindörökre. „S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, neki, mivel örökké megmarad, örökkévaló a papsága. így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értünk közbenjárjon." (23-25) „Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített." (8, 1-2) „Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul. Mert ha az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség a másikra. Amikor az újról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez." (6-7. 13) Jézus nemcsak főpap, de Ő az áldozat is: „Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél: akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta." (7, 26-28) Ha pedig így van a dolog, akkor miben állt a keresztáldozat áldozati jellege? Jézus a főpap és áldozat, más öli meg, azaz tesz meg mindent, hogy meghaljon. Jézus viszont maga mondta:Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem, én adom oda magam. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól" (Jn 10, 17-18) Másrészt a zsidó áldozatoknál sem a pap ölte le az áldozatot. Akkor? Jézus áldozati szándéka tette ezt a szörnyű kínhalált valóságos és Istennek tetsző áldozattá. Ugyanez a jézusi áldozati szándék teszi a szentmisét is áldozattá, hiszen Ő parancsolta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Papok vagyunk. Üdvözíteni szeretnénk itthon is, a missiókban is embertestvéreinket. Misézhetünk, ez nagy kegy, nagy áldás. Ott állhatunk a kegyelmek kútjánál.

 

 

Nagyböjti kalendárium 4.

Nagyböjti kalendárium – február 21.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Nem akarjuk elhinni, hogy a szenvedésre szüksége van a lelkünknek, hogy a keresztnek mindennapi kenyerünknek kell lenni. Ahogyan a testnek szüksége van táplálékra, úgy van szüksége lelkünknek a keresztre nap mint nap, hogy tisztuljon. Nem akarjuk megérteni, hogy kereszt nélkül Isten nem akar és nem tud sem üdvözíteni, se megszentelni bennünket, és minél inkább magához vonz egy lelket, annál jobban megtisztítja a kereszt által.” (Pio atya)

Mindenható, örök Isten, tekints ránk irgalmasan, mert gyöngék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat, és oltalmazz minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Hamvazószerda utáni szombat

Hamvazószerda utáni szombat
Iz 58,9b-14; Lk 5,27-32
„Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjalmutogatást és a hamis beszédet"

Izajás 750 évvel Jézus nyilvános működése előtt gyönyörűen összefoglalja az Isten által nagyra értékelt böjti programot. Tegnap ennek a beszédnek első felét olvastuk és elmélkedtünk róla, ma a második felével foglalkozunk. Nemcsak igaz ez az ige, de költőien szárnyaló, képekben, gondolatokban gazdag.„Eltávolítod az igát”(9), az iga az az eszköz, amit az ökrök nyakába tesznek, hogy a kocsi vagy az eke rúdjának segítségével húzza azt az állat. Nyilván nem a barmok igájáról beszél a próféta, hiszen ezek munkája természetes. Akadnak viszont gonosz emberek, akik embereket, sőt gyerekeket fogtak be, a kézimalom rúdját mozgatni. Meg is vakítottak egyeseket, hogy meg ne bolonduljanak a körbejárástól. A szöveg értelme tehát, szabadítsd fel embertestvéredet ez alól az iga alól. Lehet átvitt értelemben is, mert minden szolgaságot meg kell szüntetni. Isten az embert szabadnak, testvérnek teremtette.„Az ujjal mutogatás”(9) –t is meg kell szüntetni. Az egyik formája, hogy nem adok fel senkit, nem leszek árulója senkinek.A másik, hogy nem csúfolom, gúnyolom a másik embert. „A bor mellett is rólam énekelnek” (Zsolt 68,13), mert a gúny a legveszedelmesebb lelki marószer.„Ha lelked adod az éhezőkért”(10) Add a kenyeredet szíves szeretettel a szegénynek. Ezt teszed, ha életedet is arra szánod, hogy munkát, kenyeret biztosítasz a társadalom szegényeinek, vagy a kenyérharcban melléjük állsz, ha szóban, írásban pártolod ügyüket.Jutalma: híres ember leszel, szeretni fognak, értékelnek, és Isten megerősít téged, bőven ellát javaival. Hazádat romjaiból fel tudod építeni, őseid országát megerősítheted.Mai programod legyen ehhez a sok-sok ima.