Jézus Szíve Litánia 8.

Jézus Szíve, minden erény mélysége, irgalmazz nekünk!

Az erény lelki erő, mégpedig állandó készség a jóra. Erőt ad, hogy a jót könnyen és gyorsan megtegyük. Ez a litániás invokáció azonban kiegészítésre szorul: „Krisztus birtokában volt a tökéletességével összeegyeztethető erényeknek”. Ez a fogalmazásban szereplő megszorítás nem csökkenti Jézus emberi lelkének tökéletességét, hanem inkább kiemeli azt, amikor a teológusok közös nézete szerint figyelmünkbe ajánlja, hogy Jézusban nincs helye sok olyan erénynek, ami a gyarló emberi természet sajátja. Így pl. Jézusban nem volt és ma sincs hit, hiszen Ő emberi értelmével teremtetése első pillanatától látja Istent úgy, ahogy van. Remény sincs benne, hiszen Istent állandóan birtokolja. Nincs benne bűnbánat, hiszen neki bűne sem volt soha. Viszont azokban az erényekben, amelyek tökéletességével összeegyeztethetők, az alázatosságban, a legnagyobb mélységet éri el. Az alázatosság ugyanis nem bűnbánat, hanem tökéletes önismeret és önértékelés.

Sirák Fiának Könyve 8.

„Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya”

 
A szent író az Ószövetség elejére irányítja olvasói figyelmét. Az ősszülők bűne egyáltalán nem a bölcsességből eredt. Isten az alkonyati beszélgetésekben legszeretettebb teremtményeinek bölcsességét irányítgatta, hogy amikor majd önállóan kell dönteniük sorsuk alakításában, ezt mindig megfontoltan tegyék, hogy biztosan elérjék céljukat. A Teremtés könyve nem szól arról, hogy az Úr közölte velük: ti az én fogadott gyermekeim vagytok, de ha később Mózesnek ezt elmondta, valószínű, hogy az ősszülőkkel is tudatta. Ez adhatott igazi boldogságot Ádámnak: a földet és a csillagokat anyagból alkotta az Úr, miután az összes égitest azonos anyagból való. Az ő testét is a vörös paradicsomkerti agyagból alkotta egyetlen parancsszóval: „Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé” (Ter2,7) Így adott igazi méltóságot neki és a bordájából alkotott első asszonynak: Titeket ennek a földnek és a belőle kifakasztott növény- és állatvilágnak teljhatalmú uraivá tettelek (Ter 1,26-30) Ezt azáltal anyagi testeteket egy szellemi létű lélekkel egyesítettem. Ebben a lélekben két tehetséget is kaptatok: értelmet és akaratot. Ezek a tehetségek az angyalokhoz tesznek hasonlókká benneteket. A lélekben is kaptatok egy isteni ajándékot, a megszentelő kegyelmet. Ez elsősorban kettőtöket tesz fogadott gyermekeimmé, de mint szülők közös gyermekeket hoztok világra, és nekik is adom a megszentelő kegyelmet. Így már édesanyjuk méhében fogadott gyermekeim lesznek, egyben a mennyország örökösei is. Ezzel ad az Úr más kegyelmeket, a bölcsesség erényét is. A tiltott fáról pedig pontosan tudták, hogy arról soha nem ehetnek. Éva azonban az első kísértő szóra elhitte, hogy istennővé válik a parancs megszegésével, és azonnal el is követte a nagy istensértést, az ősbűnt, sőt: belesodorta férjét, Ádámot is. Egyik sem volt bölcs! Elvesztették a fogadott fiúság nagy-nagy ajándékát is. A büntetést Isten kihirdette. A megváltást viszont a tőle küldendő Messiás műveként említi az Úr, aki legyőzi a kísértőt, és Isten csodálatos kegyelmeként a becsapott asszony fiaként az egész emberiség nevében, mint Isteni Személy végbe is viszi az eljövendő évezredek során. 

JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK ÜNNEPE

JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK ÜNNEPE:

 
Ezen ünnep liturgiájának tárgya: a) Jézus testi szíve, amennyiben a második isteni személlyel való titokteljes egyesüléssel isteni és ezért imádásra méltó Szív; b) Jézus testi szíve, mint Jézus istenemberi szeretetének székhelye és forrása, amellyel mennyei Atyja és az emberek iránt viseltetik; c) Jézus mindenek feletti szeretete, ki szívéből merítette az erőt mindazon magasztos és csodálatos tetthez, melyeket lelkünk üdvözítésére véghezvitt és visz most is mennyei dicsőségében és a legméltóságosabb Oltáriszentségben való titokteljes jelenlétében.

Jézus Szíve tiszteletének szelleme és tartalma oly régi, mint maga az Egyház. Külső formáját azonban Szent Benedek két nagylelkű leányának munkája alapította meg. Szent Gertrúd (1256-1302): «Az isteni szeretet küldötte» és Hackeborni Szent Mechtild (1241-1299): «Lelki kegyelmek könyve». Buzgó apostolai voltak még Jézus Szíve tiszteletének többek között Canisius Szent Péter (1521-1597) és Eudes Szent János, a Jézus és Mária szentséges Szíve tisztelet papi kongregációjának alapítója (†1680). Szalézi Szent Ferenc (1567-1622) is műveiben különösképpen Jézus Szíve iránti szeretetre tanít és lelki leányait eredetileg «Jézus Szíve leányainak» nevezte. Közülük választotta ki az Úr az eszközöket, akik által legszentebb Szíve tiszteletének azon külső formáját és jelentését adta, ahogy ma a liturgiában és a hívő nép szívében él. Szolgálójának, Alacoque Szent Margitnak (1647-1690) egy látomásában kinyilvánította: «Azt akarom, hogy Úrnapja nyolcada utáni pénteken az Egyházban Szívem tiszteletére ünnepet tartsanak. … Azoknak nevei, akik az én isteni szívemet tisztelik és ezt az ájtatosságot az emberek között terjesztik, legyenek szívembe írva és én sohasem akarom onnan kitörölni azokat». XIII. Kelemen pápa az ünnepet jóváhagyta (1765), IX. Pius az egész Egyházba bevezette (1856) és XIII. Leó elsőrendű ünneppé emelte (1889), XI. Pius pápa külön miseszöveget rendelt el erre az ünnepre (1929).

Jézus szentséges Szívének ünnepén, ha csak lehet, járuljunk a szentáldozáshoz, engesztelésül azon bántalmakért, melyekkel az isteni Szívet a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetik és vegyünk részt az ünnepélyes felajánláson, mely által a hívők az isteni Szív szolgálatának szentelik magukat. Az Úr kinyilatkoztatása alapján kilenc egymásután következő hónap első péntekén járuljunk a szentáldozáshoz, felajánlva a fent említettet engesztelésül. Miután Jézus Szívének ünnepe legtöbbször június hónapjára esik, azért ez a hónap a legszentebb Szív tiszteletének szentelt hónap.

Introitus: Szíve szándéka nemzedékről-nemzedékre, és megmenti a haláltól lelküket és éhínség idején táplálja őket.

BOLDOG FRASSINETTI* PAULA

BOLDOG FRASSINETTI* PAULA

 III. r., rendalapító

 (1809-1882)

 
A 19. században nagyon sok szerzetes kongregáció keletkezett, melyek a Ferences III. rendi szabályzatot követték. Ezek közé a kongregációk közé tartozik a Boldog Frassinetti Paula által 1834-ben Genovában alapított Szent Dorottyáról nevezett Nővérek Kongregációja. A nővérek a fiatalok nevelésével és plébániák ellátásával foglalkoznak. Mindkét célkituzés a kor szükségletének felelt meg. Részben ez magyarázza a kongregáció gyors elterjedését. Az első alapítás után Rómában létesítenek több házat, 1865-ben, Brazíliában, a következo évben Portugáliában telepednek le. A genovai születésű Pauláról nem sokat tudunk, de bizonyos, hogy rendelkezett azokkal az erényekkel, melyek egy szerzetalapításhoz szükségesek: szervezőképesség, az ifjúság szeretete, az Egyház ügyéért való lelkesedés. Hogy szerzetét Szent Dorottyáról nevezte el, azért tette, mert ez a kisázsiai vértanú, aki Krisztusért, mennyei Jegyeséért kész volt a kínzások és a halál elviselésére, megtérített egy Teofil nevű fiatalembert, a szeretet különös leleményességével, amikor halála után az égbol rózsát és almát küldött a hitetlen ifjúnak, aki a kivégzésre induló Dorottyától azt kérte, küldjön neki Jegyese országából, ahol mindig tavasz van, rózsát és almát. Paulát XI. Piusz pápa 1930-ban avatta boldoggá. A II. Vatikáni Zsinat határozatban intézkedett a szerzetesi élet korszeru megújításáról. Ebben irányelveket szögez le: Minden szerzetesi közösség célja Krisztus követése az evangélium szellemében; minden intézmény őrizze meg saját jellegét, karizmáját és működési körét. Azok a szerzetesi közösségek, melyeknek szinte azonos az életmódja, lelkisége, egyesüljenek - főleg ha kis létszámúak -, vagy lépjenek egymással munkaközösségbe. A ferences III. rendi közösségek a zsinati elvek alapján arra törekszenek, hogy minden közösség számára egységes szabályzatot állítsanak össze Szent Ferenc és Szent Klára szellemében. Így nagyobb egység jöhet létre anélkül, hogy a történelem során kialakult egyéni, sajátos vonásokat föl kellene adni.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Paulát arra indítottad, hogy a fiatalok nevelésére és a plébániák megsegítésére új szerzeteskongregációt alapítson; segítsd Egyházadat, hogy ne nélkülözze a szükséges segítséget lelkipásztori feladatai teljesítésében. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Jézus Szíve Litánia 7.

Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív, irgalmazz nekünk!

 
A bölcselet megfogalmazása szerint jó az, aki, vagy ami megfelel a céljának. Az ember célját Isten határozta meg. „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26) János evangélista pedig kiegészíti gondolkodásunk menetét: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.” (1Jn 4,16) Jézusban nemcsak megvolt a legnagyobb fokú szeretet az Atya iránt, hanem így tanít: „Az Atya énbennem van, és én az Atyában” (Jn 10 38) így volt ez az idő kezdete előtt is: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) Ez a viszony semmit sem változott a megtestesüléssel, hiszen Jézus személye a Fiú személye maradt. De a fölvett emberi természet is tökéletesen oda volt kapcsolva az istenséghez és a legtökéletesebb szeretetben egyesült vele. A közmegegyezés szerint az emberben a szeretet központja a szív. Így nyilvánvaló, hogy Jézus Szíve jósággal és szeretettel teljes Szív Isten felé. Ugyanezt mondhatjuk bátran az emberekhez fűződő viszonyában is.”Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen a világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket”. (Jn 13,1) „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Irgalmazz Urunk, nekünk, és meg ne vond szeretetedet tőlünk soha!