Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes
Szív, irgalmazz nekünk!
A bölcselet megfogalmazása szerint jó az, aki, vagy ami megfelel a céljának. Az ember célját Isten határozta meg. „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26) János evangélista pedig kiegészíti gondolkodásunk menetét: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.” (1Jn 4,16) Jézusban nemcsak megvolt a legnagyobb fokú szeretet az Atya iránt, hanem így tanít: „Az Atya énbennem van, és én az Atyában” (Jn 10 38) így volt ez az idő kezdete előtt is: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) Ez a viszony semmit sem változott a megtestesüléssel, hiszen Jézus személye a Fiú személye maradt. De a fölvett emberi természet is tökéletesen oda volt kapcsolva az istenséghez és a legtökéletesebb szeretetben egyesült vele. A közmegegyezés szerint az emberben a szeretet központja a szív. Így nyilvánvaló, hogy Jézus Szíve jósággal és szeretettel teljes Szív Isten felé. Ugyanezt mondhatjuk bátran az emberekhez fűződő viszonyában is.”Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen a világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket”. (Jn 13,1) „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Irgalmazz Urunk, nekünk, és meg ne vond szeretetedet tőlünk soha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése