Évközi 10 hét kedd

Évközi 10 hét kedd       
2Kor 1, 18-22; Mt 5, 1-12
„az igen valósult meg benne”

Pál és társai szorgalmasan végezték Korintusban a lélekmentő lelkipásztori munkát hosszas ottlétük idején, úgy, hogy még az ennivalójukról is Pál gondoskodott, sátorponyvát szőtt, sátrakat készített heti munkájával, így mutatta meg önzetlen szeretetét. Amikor azonban másutt kezdte térítő munkáját, és utódai között voltak békétlenséget szító emberek is, sok kellemetlenséget okoztak neki különféle vádakkal. Ilyen vádaskodás volt ellene, hogy csak ígérgeti visszatérését, de ezek csak üres szavak. Ezt fejezi ki a furcsa szókapcsolat: az igen és a nem ugyanazt jelenti Pálnál. Az apostol meg is nevez több útitervet, amelyek során Korintusba is ellátogatott volna. „Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben, és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába”(15-16) Ez a terv és talán még másikak is kútba estek, így elmaradt a várva-várt látogatás. Pál apostolt nagyon érzékenyen érintette, hogy kedvenc tervét keresztülhúzta valami idegen ok. Különösen, pedig a fájt neki, hogy ellenfelei jellemét kezdték ki: „Amikor tehát ezt akartam, könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt test szerint tervezem, úgy, hogy nálam az igen, igen egyben nem, nem is?” (17) Az apostol sebzett szívvel veszi tudomásul, hogy ilyen váddal, majdnem jellemtelenséggel illetik. Ezt vissza is utasítja: „Isten hűségére mondom, hogy beszédünkben, melyet hozzátok intéztünk, nincs: „igen” is, meg „nem” is. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvanusz és Timóteus. Nem volt „igen” is, meg „nem” is.