Jézus Szíve Litánia 9.

Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív, irgalmazz nekünk!

Értékes élmény, ha valakit eredményes munkájáért megdicsérnek. A főnök a beosztottját, a tanár a diákját, idősebb ember a törekvő fiatalt. Istennel kapcsolatban mi nem így dicsérünk, hiszen mi hozzá képest jelentéktelen parányok vagyunk. „Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad”. (Zsolt 117,1-2) Nagyon szép szokás volt, amely nálunk, magyaroknál még a XX. században is élt, hogy a katolikusok papjukat, de egymást is így köszöntötték: „Dicsértessék Jézus Krisztus! Mindörökké! Ámen”. Ennek alapvetését a Filippi levélben olvashatjuk: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére” (Fil 2,5-11)