Jézus Krisztus és Szûz Mária
Szent Szívének való felajánlás
„A világot (egyházközségünket) Szûz Mária Szeplõtelen Szívé-
nek felajánlani annyit jelent, hogy ennek az Édesanyának szószólásá-
val mi magunk járulunk az élet Forrásához, mely a Golgotán fakadt.
E forrásból szakadatlanul folyik a megváltás és a kegyelem. E forrás
állandó elégtételt ad a világ bûneiért. Belõle ered folyamatosan az új
élet és az új szentség.
A világot az Édesanya Szeplõtelen Szívének felajánlani annyit je-
lent, hogy újból Krisztus keresztje alá állunk, igen ezt a világot a
Megváltó átszúrt Szívének ajánljuk fel, hogy ismét a megváltás For-
rása legyen. A megváltás hatalma messze felülmúlja az emberben és
a világban lévõ gonoszság minden formáját.”
II. János Pál pápa Fatimában, 1982-ben elhangzott beszédébõl
Szentatyánk Názáretben ünnepelte Jézus fogantatásának 2000. év-
fordulóját. Áhitattal imádkozott az angyali üdvözlet templomában
azon a helyen, ahol Szûz Mária a Szentlélektõl foganta Jézust, és
ahol valójában együtt kezdett dobogni a két Szent Szív.
Az utóbbi években egyre több plébánia közösség lett felajánlva
hazánkban Jézus és Mária Szent Szívének.
Hogy a felajánlás életté váljon, jó akár naponta, de legalább az
évfordulón szeretettel megújítani.
Figyelemre méltó, hogy ebben a
jubileumi esztendõben a két Szent Szív úgy köti össze szimbolikus
hídként az elsõ és második félévet, ahogy a második és harmadik
évezredet összeköti a két nagy világfelajánlás:
a Jézus Szentséges Szívének szóló 1899-ben és
a Szûz Mária Szeplõtelen Szívének szóló 2000. október 8-án,
amikor majd II. János Pál pápa a Szent Szív oltalmába helyezi a
harmadik évezred Egyházát.
A felajánló ima
Születésed kétezredik évfordulójának, a nagy jubileumnak, az
egész teremtett világ örömünnepének alkalmából fordulunk Hozzád,
édes Jézusunk!
Csodálatos, hogy mily közel jöttél hozzánk, mindenek Teremtõje
és Ura, önmagad kinyilatkoztatásában, amikor áthidaltad a Teremtõ
és a teremtmény között lévõ távolságot. Mily kifürkészhetetlen és
felfoghatatlan a Te jóságod az ember iránt! Végtelen szeretetedben,
édes Jézusunk, fogantattál a Szentlélek erejébõl és e világra születtél
a Názáreti Szûz által.
Az egész teremtés és mi, halandó emberek e nagy ajándéknak örü-
lünk, melynek a Szentlélek által lettünk részesei, mert: „úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16).
E szent misztériumot szemlélve köszöntünk téged, ó Szûz Mária,
aki az Úr fönséges Anyja lettél! Üdvözlégy, Szent Szûz, aki Szeplõte-
len Szívedbe fogadtad és e világra hoztad Jézust!
Áldott légy, Istenünk, aki az Ige megtestesülése által új szövetsé-
get, új szerzõdést kívántál kötni az emberekkel, amit a Szentlélek
erejében egyesült két Szent Szív által hoztál létre.
Hozzátok fordul ma egyházközségünk minden jóakaratú emberrel
együtt, Jézus és Mária Szent Szíve! Jöjjetek segítségünkre! Ti isme-
ritek minden örömünket, szenvedésünket és reményünket, hallgassá-
tok meg kiáltásunkat, melyet a Szentlélek indítására a Ti Szívetekhez
intézünk. Fogadjátok kegyesen felajánló imánkat, melyben a Ti Szí-
vetekre szeretnénk bízni plébániánkat, papjainkat, templomainkat, hí-
veinket, életünket és jövõnket. Tekintsetek szeretettel azokra is, akik
ma nem tudtak itt jelen lenni. Segítsetek megújulnunk a szeretetben
az imádságban és a bûnbánatban, a szentmisén való részvételben és
az apostolkodásban! Védjétek meg családjainkat, fordítsátok a szülõk
szívét a gyermekek felé és a gyermekek szívét a szülõk felé!
Változtassátok szeretetté és irgalommá az emberek szívében lévõ
gyûlöletet és erõszakot! Segítsetek, hogy minden ember szívesen
egyesüljön Szent Szívetekkel a szeretetben és a szenvedésben!
Töltse be egyházközségünket és országunkat, az egész világot e
felajánlás visszhangja, és legyen a remény és a béke szava minden
ember számára!
A dicsõséges Szentháromság, égi Édesanyánk, minden szent és
szent angyal színe elõtt felajánlom Jézus Szent Vérének érdemeivel
egyesítve
Jézus Szentséges és Irgalmas Szívének,
Szûz Mária Szeplõtelen és Fájdalmas Szívének,
a Szentlélekben egyesült két Szent Szívnek
egyházközségünket, papjainkat, a szerzeteseket és szerzetesnõket,
templomainkat, híveinket, családjainkat és az egyházközség terüle-
tén lakó minden embert. Kérjük, vegyetek szeretõ pártfogásotokba,
fogadjatok a Szívetekbe minket! Segítsetek, hogy le tudjuk gyõzni a
bûnt, ellene tudjunk mondani a Sátán kísértésének és elõrehaladjunk
az életszentség útján!
E felajánlás által szeretnénk megfelelni a keresztségben vállalt
valamennyi kötelezettségünknek. Reátok bízzuk életünket és keresz-
tény hivatásunkat, átadjuk Nektek szívünk és házunk kulcsát, hogy
tetszésetek szerint rendelkezzetek velünk.
Amen
Felajánlottan
„Egy ember életének hallatlan ragyogást, egyértelmû sodrást ad
az, ha egy kívülálló ember szolgálatába áll. Szent Timóteus Szent Pál
szolgálatában tanulta meg, mit jelent apostolnak lenni. Még nagyobb
változást idéz elõ életünkben az a tény, hogy felajánljuk magunkat
(nemcsak szolgálatunkat, erõnket, idõnket, hanem személyünket) va-
lakinek, akit kiválónak, nagyszerûnek, szentnek ismerünk. Egy ilyen-
fajta felajánlás csak a kívülállónak tûnik úgy, mintha elveszítettük
volna szabadságunkat. Valójában pontosan az ellenkezõje történik:
felszabadul az ember az élet értelmetlenségétõl. Tudja, kinek szol-
gál.
Az Úristennek felajánlani magunkat annyi, mint viszontszeretni
Õt a szó legteljesebb értelmében, hiszen Õ az, aki minket a semmi-
bõl alkotott.
Felajánlani magunkat a Szent Szûznek annyi, mint megérteni a
kereszten haldokló Üdvözítõ utolsó akaratát: »Íme, a te Anyád!«
A felajánlás nem pusztán egy felajánló imádság elmondása, hanem
a leghatározottabb döntés, amely természeténél fogva csak örökké-
való lehet, mert a szeretet örökkévaló. Nagy lelki érettség kell hozzá,
ha nem is folttalan és beérett szentség. Tudni kell, hogy egy ilyen
felajánlás a keresztség szentségének mélységében gyökerezik. Ha
pedig így van, akkor meg kell elõznie a hármas ellene mondásnak,
amelyben újra és véglegesen szakítani akarunk a Sátánnal, minden
cselekedetével és minden pompájával. Komoly életrendezõ lelkigya-
korlatnak kell megelõznie (ha lehetséges életgyónásnak) és a lelki
vezetõ beleegyezése szükséges hozzá.
Nem szabad a szavakkal játszani! Isten nem játszott a szavakkal.
Az Õ Fia új és örök szövetséget kötött velünk saját Vérében. A Szent
Szûz sohasem vonta vissza az angyal szavára, a mi üdvösségünkre
mondott igent.”
(fr. Barsi Balázs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése