Páduai Szent Antal.

Páduai Szent Antal. 

Szinte minden katolikus templom előterében ott áll a szobra. Egyik kezében a kisded Jézus, a másikban liliom. Életrajza szerint ima közben olyan áhítattal tapadt elméje az isteni Kisdedre, hogy az Úr Kisdedként karjára ült. A liliom pedig a saját lelki tisztaságát jelenti. Ő pedig már eme tulajdonságok miatt is méltán állhat minden katolikus templom előterében fogadni és oktatni a belépő híveket: Így érdemes élni! Mindenütt emlékszobor, istenbarátság, nyolcszáz éves hírnév, amely nem apad. Szent Antal szobra alatt rendszerint persely található. Életében szegény ferences szerzetes volt, mégis a világ szegényei legnagyobb segítője lett. Az is maradt nyolcszáz éve. Még csak nem is kell félnie, hogy gazdag milliárdosok elhomályosítják alakját. Igaz, meg sem próbálják, hisz ők mindenestül a feledés –esetleg más mélységek- sűrű homályába vesznek. Nem megsemmisülnek: ők is fogadnak majd ama kapuban, amelyre Dante szerint ez van felírva:„Aki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Minden ugyanúgy történik odabenn, ahogyan Urunk Jézus leírta nekünk (Lk 16,19-31) Egy csepp hidegvíz nagyon elkelne. Hadd álljon most itt előttünk, mint az ifjúság példaképe. Modern csemetéknek ott a díszes diszkó: enni- innivaló-,dohány kábítószer, aranyélet. Inkább a földön fetrengünk, mit tud nekünk ajánlani egy nyolcszáz éves SZENT? Fiatalon tanulni kell. Földi és örök tudományt. Ő könyv nélkül megtanulta az egész Szentírást. Isten könyvét, amely érvényes megírásától, és az marad mindörökké. Nem kell mindenkinek szerzetesnek lennie, de vigyázni kell az ifjú testre, mert hosszú időn keresztül szükség lesz erejére, energiájára. Szent Antal bölcsességének erősítésére segíthet Ady Endre vallomása: „Harmincöt éves vén koromban, Mindenek túlján, és szépen butulván, Hajh de tudván sokat.” Magyarországnak, hazánknak nagy szüksége van erős lányokra és fiúkra, akikből kiváló édesanyák és édesapák lehetnek, de azért legyenek szent-antalos, jól képzett, mindig másokért élő szerzetesek, szerzetesnők, papok. Aki ezt a hivatást megkapja, elnyeri a szükséges kegyelmet. Szent Antal rendkívüli példakép az alázatosságban. Amikor ferences lett (előbb premontrei kanonok volt) és kemény tengeri vihar Afrika helyett Itáliába űzte, az idegen testvért befogadták. „Dicső Szent Antal, Isten kedveltje, Ki a mennyekben tündökölsz fenn. Liliom-tiszta, kinek karjában A Kisded Jézus pihen szépen. Te csodatévő,ki száz bajunkban érezteted szent segélyedet, Szívünkből áldunk s általad várunk A jó Istentől dús kegyelmet. Dicső Szent Antal, gyengék védelme, Ki megtalálod, mi elveszett. Szívünknek oda a tisztasága, s Urunkhoz jutni így nem lehet. Elvesztettük az utat a mennybe, Ha nem találjuk,mi lesz velünk? Esengve kérünk, Ó jöjj mivélünk! S mutasd a biztos utat nekünk!”