Sirák Fiának Könyve 7.

Sirák fiának a bevezető sorai tulajdonképpen meghökkentenék az olvasót: Istentől félni kell? 

 
Sirák fia jól ismerte az Ószövetséget: Isten maga a végtelen hatalom!Amikor feltárul szeme előtt a mérhetetlenül nagy csillagvilág, és értelme kezdi megismerni a Teremtőt, az Istent, aki mindezt kigondolta és a célnak megfelelő módon létet adott a terveiben megjelent nagyvilágnak, csodálkozva írja le: „Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot”, (1,4) akkor kezdi igazán félelmetesnek látni az Istent: „Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: Az Úr!”(6-7) Előttünk is más színben tűnik fel a Teremtő, amikor Sirák fiának emberi élményét olvassuk: „Bőkezűen juttat belőle minden testnek (az embereknek), ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik” (10) Amint a szentíróval együtt hevül a hívő emberi értelem, Sirák fia tovább ismerteti élményét: „Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú” (11)  Sirák fia ,Jézus 1700 évvel később élt, mint Ábrahám. Olvasta Mózes első könyvéből a Teremtő több évmilliós teremtő és világ-formáló tevékenységét, amivel legkedvesebb teremtményének, az embernek megteremtését készítette elő. Olvashatta a paradicsomkert ünnepi átadásáról szóló beszámolót: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) Érthető módon boldogan éli át ezt a csodálatos élményt, az emberi történelem alapkőletételét. A föld tán megremegett kissé, amikor az Úr legkedvesebb műve az emberi test készen várta az utolsó, immár teremtő mozzanatot:a semmiből teremtve az első ember-lélek az Úr ajkáról az első emberajakra száll: „adam” (a paradicsomkerti vörös-agyag) ebben a pillanatban Ádámként talpra áll. Sirák fia boldogan írja: „Az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette, és kiárasztotta minden műveire” (Sir 1,9) Az első emberből örökli a földi élet anyagi forrását az összes többi ember. Nem csodálatos gyönyörű isteni terv? Félni kell az embereknek ettől az Istentől? Csak attól kell félnünk, hogy Istenatyánk, aki ilyen kitüntető szeretettel tervezte meg és állított teremtményei élére az embert, hogy erről meg tudunk feledkezni? Értsük helyesen Sirák fia tanítását: „Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömöt ad s hosszú életet. Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak. Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrjük megtelik. A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága”