Jézus Szíve Litánia 14.

Jézus Szíve, melynek teljességéből mindannyian részesültünk, irgalmazz nekünk!

 
Jézus Szívének teljessége Atyja iránti tökéletes engedelmességét jelenti: „Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Jézus maga is ezt a halált jelöli meg a szeretet maximumának: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) a litánia eme megszólítása óriási örömöt sugall. Maga Jézus így fogalmaz: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam”. (Jn 15,14-15) Ennek a szeretetnek egyik igen kifejező gesztusa, hogy saját Édesanyját is édesanyánkká teszi: „Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad.” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” (Jn 19,26-27) Szentséges Szívének szeretete az óta együtt árad ránk Édesanyja Szeplőtelen Szívének szeretetével. Mi, akik ezt tudjuk, boldogok vagyunk, legyen az életünk kánai menyegzős hangulatú, vagy esetleg a kereszt tövében állva szenvedünk, mindenben velünk vannak Ők, és elvezetnek már a földön is az ígért szebb világba, mint utolsó menedékek, de az égbe is.

Sirák Fiának Könyve 14.

„S aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának”

 
Minden édesanya az áldott állapot vállalásával jótevője gyermekének, ez a már önmagában is elég érdem. Betetőző tény, hogy az anyaság besegíti gyermekét a mennyországba is, és ez az édesanya mennyei,örök boldogságát nagy mértékben növeli. Nem hiába ajánlotta előadásában Takács József professzor hallgatóinak figyelmébe: „nehogy azt gondolják, hogy a mennyországban azok a legnagyobb szentek, akiket szentté is avatott a Katolikus Egyház. Az a sok édesanya és édesapa, aki a szeretetnek tényével állt és élt gyermekei szolgálatára, a mennyországban felülmúlhatatlanul nagyok.” Ettől a perctől  kezdve még jobban szerettem a hat gyermeket vállalt Édesanyámat és Édesapámat, de annál jobban aggódom azokért a nőkért, akiknek erről a nagy lehetőségről  halvány fogalmuk sincs, és ha életük végén bejutnak a mennyországba, nagyon fogják sajnálni, ha az édesanyás küldetésük megvolt a földi életben,de nem vállalták, mert azt semmi mással pótolni nem lehet. Az égi boldogság mértéke csak a másokat boldogító szeretetszolgálat. „Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13)

Évközi 11 hét csütörtök

Évközi 11 hét csütörtök         
2Kor 11, 1-11; Mt 6, 7-15
„Amikor nálatok voltam, és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére” (2Kor 11, 9)

Szent Pál a 2Kor-ben sok nehezen érthető akadályt említ és próbál megoldani. Ilyen volt az áldozatos szeretet gyakorlása, amikor más egyházak szükséget szenvedtek. Akkor megemlítette, és mai levélrészletében újra felveti a szegény makedón testvérek nagylelkű adakozását. De a mai levélrészlet valami más, igen szívfájdító élményre hívja fel a figyelmet. Pál apostol most feltárt lelki gondját így adja elő: „Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el engem is! Mert Isten féltékenyégével vagyok féltékeny rátok”: (1-2 Miről beszél az apostol? Azt tudjuk, hogy a szeretet lényege az önzetlen jóakarat, mások javának viszonzás nélküli feltétlen szolgálata. Pál hosszú korintusi működése alatt mindent megtett, hogy a korintusiak minden lelki igényét kielégítse. Úgy vélte, hogy azzal, hogy nem kér semmit a szolgálataiért, sőt talán nem is fogadott el semmit, amit önként felajánlottak, jobban magához kapcsolja hallgatóit. Amint korábban már megemlítette, ha szűkölködő itt valamiben, akkor inkább a szegény makedón keresztényeknek üzent, tőlük kért és kapott is segítséget. A korintusiak nyilván úgy gondolkodtak, mint pár évtizede a magyar Sík Sándor piarista atya egyik versében írta: „Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet”. A leírtak alapján úgy tűnik, hogy Korintusban elmaradt a szó, és nem volt érthető a szeretet-igény. Amikor pedig mások másként gondolkodtak, akkor jajdult fel Pál lelkében a csalódottság: „Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfinak, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.”. (2) Vagyis azt akartam érzékeltetni veletek, hogy én magam sem veszek el semmit abból a szeretetből, amelyet szolgálatom következtében Jézusnak adtok. De úgy érzem, „félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól. Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, mint akit kaptatok, vagyis más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt igen jól eltűritek. Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-főapostoloknál, mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt minden tekintetben mindenki előtt megmutattam nektek”.(3-6)Aztán előadja a maga álláspontját immár tényleges példákban: „Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek? Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak? Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert ami hiányzott nekem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok”. (7-9) Ezzel nem old ugyan meg minden felvetett akadályt, maga is érzi, ezért hivatkozik a legfőbb fórumra: „Isten a tudója”.(11) Legyünk figyelmesek a magunk, de a mások alapállására is!

Pizzai Szent Rajner

Szent Rajner

hitvalló. Pizában született. Szépen énekelt, jól játszott lantján, de könnyelmű életet élt. Aztán megtért és vezekelt, majd a Szentföldre ment. †1161.

Jézus Szive Litánia 13.

Jézus Szíve, melyben a Mennyei Atyának kedve telt, irgalmazz nekünk!

 
Amikor családba új kisbaba érkezik, boldogok a jó szülők, hiszen ők életforrás lettek, Istenteremtő társai. Egyben él bennük az a remény, hogy magzatuk majd a család, aztán a lakóhely, s talán az egész nemzet számára is fontos ember lesz, ha felnő. Isten azért teremtette az emberiséget, hogy gyermekeként szeresse mindegyikünket. Mindenki számára csodálatos élettervet, hozzá egyéni életteret rendelt. Mivel ezt végtelen intelligenciával gondolta ki, terve tökéletes, sőt egyedül tökéletes az illető részére. Boldog az az egyén, aki ezt megérti, valóra váltja. Isten is örül majd beteljesült művének. Urunk Jézus emberi élete a legtökéletesebb mű, mert Ő mindenben engedelmesen követte Atyja akaratát. Már nyilvános működése kezdetén a keresztelés után elhangzott az atyai szó a Jordán-parton: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Működése csúcspontján az Ószövetség két tanúja, Mózes és Illés, az Újszövetség három képviselője, Péter, Jakab és János előtt hitelesíti már a tanítását: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”(Mk 9,7) Műve a keresztfán lett teljes: „Beteljesedett” (Jn 19,30) – mondta. Atyja pedig engedte, hogy a katona lándzsával megnyissa oldalát, és az örökre nyitva maradó szívseben keresztül láthassa immár mindenki a Szívet, melyben a Mennyei Atyának kedve telt.