EUCHAITI SZENT TIVADAR

Szent Tivadar 

hadvezér

Tivadar a kisázsiai Euchaitből származott. Tekintetre ékes, bátor férfi, okos és ékesszóló volt. Császári parancsból hadvezér lett Heraklea városában a Fekete tenger mellett. Istenfélő életével és szelíd bánásmódjával maga felé hajtotta a város lakóinak szívét. Sok pogány, istenfélő életét látva, szintén híve lett Krisztusnak. Amikor ezt meghallotta Licinius, Nagy Konstantin császár uralkodótársa, elment Herakleába és kényszerítette Tivadart, hogy áldozzon a pogány isteneknek. Amikor ő erre nem volt hajlandó, a császár kínok alá vetette. Felfüggesztették a fára, szaggatták, sütögették, verték. A hitében Tivadart végül keresztre feszítették és kivájták szemeit. Éjjel megjelent neki Isten angyala, levette a keresztről, és teljesen meggyógyította őt. Reggel, a szolgák, akik azért jöttek, hogy a vértanú holttestét a tengerbe dobják, látván őt teljesen épen, mindnyájan hittek Krisztusban. Sok pogány is megtért velük, akik látták Isten csodáit. Licinius, ezt meghallva lefejeztette a vértanút 319-ben. Szenvedéseit Varus nevű író szolgája írta meg.

Ferenc pápa imádsága Pió atya és Lipót atya koporsói előtt a Szent Péter bazilikában

Ferenc pápa a szent kapucinusokkal Péter sírja előtt - RV

Ferenc pápa szombat délután, a Pió atya imacsoportokkal való délelőtti találkozást követően, váratlanul megjelent a Szent Péter bazilikában és helyet foglalt Pio atya és Lipót atya kristálykoporsója mellett, miközben a zarándokok imádkozva, lassan elhaladtak a Szent Péter oltár elé helyezett két kristálykoporsó előtt. A Szentatya azonnal bekapcsolódott a hívek rózsafüzér imádságába. Mintegy félórás csendes imádság után a pápa hangosan elimádkozta azt a két fohászt, amelyet Angelo Comastri bíboros, a bazilika főpapja írt és amely a zarándokok számára készült kettős szentkép hátlapján olvasható.

Ima Petrelcinai Szent Pió atyához

Pió atya,

te a büszkeség századában éltél és alázatos voltál.

Te köztünk jártál az álom kergette, eljátszott

és imádott gazdagság korszakában és szegény maradtál.

Pió atya,

melletted senki nem hallotta a Hangot

és te Istennel beszéltél;

közeledben senki nem látta a Fényt,

és te láttad az Istent,

miközben mi kifulladva keresgéltünk,

te térden állva maradtál

és láttad az Isten keresztrefeszített Szeretetét,

sebekkel a kezén, a lábán és a szívében: mindörökre.

Pió atya,

segíts minket, hogy sírjunk a keresztrefeszített Jézus előtt,

segíts nekünk, hogy higgyünk a Szeretetben,

segíts bennünket, hogy úgy érezzük a szentmisét, mint Isten sírását.

Segíts, hogy úgy keressük a megbocsátást, mint a béke ölelését,

segíts minket, kereszténynek lenni azokkal a sebekkel,

amelyek a hűséges és csendes szeretet vérét hullatják:

úgy, mint Isten sebei! Ámen

Ima Szent Lipóthoz

Kicsi Szent Lipót,

Te a szeretet óriása voltál:

A te szíved, Jézus szívével összhangban

Izzó hévvel vágyta a keresztények egységét

egy akolban, egy pásztor vezetése alatt.

Könyörögj értünk, hogy az egységnek

türelmes és állhatatos építői legyünk.

Kicsi Szent Lipót,

te az irgalmasság világítótornya lettél:

A hozzád térő bűnösökkel megéreztetted az Isten ölelését

És a megbocsátás örömét, mely begyógyít minden sebet.

Könyörögj értünk, hogy az

Isten irgalmasságának karja és arca legyünk.

Kicsi Szent Lipót,

Te nagy voltál az alázatban!

Mária lábad alá tetted a büszkeséget

és a nyomdokain jártál,

Tőle tanulva az egyszerűek hitét

és a hősök engedelmességét.

Imádkozz értünk, hogy Krisztus

ragyogóan tiszta és alázatos szolgái legyünk!

Kicsi és Nagy Szent Lipót,

Segíts bennünket! Ámen!

Az Irgalmasság Szent Éve 70.

február 8.

Péterfy Ida, az alapító halálának emléknapja

Imádkozzunk a Jézus Szíve nővérekért!

• Jézus Szíve Nővérek Társasága/Society Devoted to the Sacred Heart

Alapítójuk: Péterfy Ida

A kommunizmus térhódításának idején hívta meg Isten Ida nővért, hogy megvesse egy új szerzetesi közösség alapját. Ida nővér lelkesen felajánlotta életét és szolgálatát az isteni szeretet örömhírének terjesztésére. 1940. október 7-én, 18. születésnapján ezt örök fogadalommal meg is pecsételte. A Szentlélek ösztönzésére újszerű hitoktatási módszert dolgozott ki. Ez lett az új szerzetesi közösség apostoli öröksége, a vonzó és hiteles mód, ahogyan az Úr Jézus szeretetének örömhírét hirdetik a Társaság tagjai.

Lelkiségünkből:

„Szeressétek egymást!”

„Isten szívében fenntartott hely van számodra.” Péterfy Ida

 

Évközi 5. hét hétfő

Évközi 5. hét hétfő                          
Mk 6, 53-56
„De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt”

Az első csodálatos kenyérszaporítás után az apostolokat Kafarnaumba küldte Jézus a csónakjukon, ő, pedig a csoda helyén maradt. Fölment a közeli hegyre imádkozni. Az emberek, akiknek nagyon megtetszett a pompás vendéglátás, szívesen visszaállították volna a mózesi időket a napi a mannahullással, az esti fürjsereggel, ezért gyorsan megbeszélték, hogy Jézust kikiáltják királlyá. Jézus ebből nem kért, elrejtőzött. Az emberek látták a tanítványokat csónakkal eltávozni. Aztán elpihent a sokaság. Jézus, pedig hajnal hasadtával rálépett a víztükörre, és nagy léptekkel sietett a hullámok miatt egy helyben veszteglő apostolok után. Ők kísértetnek vélték, amint megpillantották. Csak akkor ismerték fel, amikor szólt hozzájuk: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” (6, 50)„Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték, és körbefutva az egész környéken, elkezdték a betegeket ágyastól városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak”.(53-56) Mi, kétezer évvel később élő, keresztény hitoktatásban részesült és keresztény hagyományokon felnőtt hívő emberek nagyon elcsodálkozunk mindezen. Nem azon, hogy az akkori emberek vitték hozzá a betegeiket, hiszen értjük, hogy a mindenkit meggyógyító Jézushoz oda, mert menni a pénztelen szegény. Azon már inkább elgondolkodunk, hogy bárhol megjelent, rögtön felismerték. Még jobban elmerengek azon, hogy mi, akik tudjuk, hogy azért rendelte el az Eukarisztiát, hogy a szentmisében jelenvalóvá tegyék Jézus keresztáldozatát, annak végtelen kegyelmeiben részesedhessünk, gyógyuljunk érintése, sőt hozzá kapcsolódásunk által a szentáldozásban. Ott van éjjel-nappal minden katolikus templom oltárszekrényében teljes hatalmával az élő Istenember és vár. Várja a munkába sietőt, a fáradt hazatérőt, a játszadozó gyereket, a görnyedt beteget. A feszült légkörben őrlődő házastársakat, akik egymás fejéhez vagdalják aggodalmaikat, sérelmeiket, netán az apróbb berendezési tárgyakat is. Várja, hogy legalább lélekben odagondoljanak hozzá, aki feszülten figyeli nagyon szeretett testvéreit, akik ott álltak oltára előtt szép szerelemmel csordultig telt szívvel, és várták áldását házasságukra, hogy a házasság szentségének sírig tartó erejével segítsen boldoggá lenni „holtomiglan, holtáiglan”. A sátán szőtte nyomor bugyraiból, ki segít kimenekülni, ha Ő nem? A modern kereszténység óriási szégyene, hogy állandó barátunk, orvosunk, jótevőnk elfeledten él közöttünk. Uram, add vissza népünk nagy hitét!

MELITOPOLISZI SZENT PARTÉN

Szent Partén püspök

Partén a kisázsiai Melitopoliszban született. Atyja a város egyik templomának diakónusa volt. Fiatal korában halászással foglalkozott. A halakért kapott pénzt szétosztotta a szegények között. A város püspöke, megismerve erényes életét, magához vette, tanította és áldozópappá szentelte. Rövid idő múlva szent életéért Lampszaka város püspökévé választották. A város, amelynek püspöke lett, tele volt pogánnyal, csak nagyon kevés keresztény élt benne. Nagy buzgósággal állt bele a hit terjesztésébe, a keresztény erkölcsök kialakításába. A pogány templomok helyébe keresztény templomokat óhajtott emelni. Ehhez Nagy Konstantin császártól kért felhatalmazást. Ezt megkapta, sőt anyagi segítséget is kapott tőle. Teljesen ki akarta irtani a pogányságot. Isten adományából működését sok csodával erősítette meg. Sok embert vezetett a keresztény hitre, sok csodát tett, késő öregségben halt meg 318. február 7-én.

XVI. Benedek meglepő történelmi lépésnek tartja a pápa-pátriárka találkozót

XVI. Benedek „nagyon elégedett” a Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozója kapcsán. „Ez egy nagyon meglepő történelmi találkozó” – nyilatkozta Georg Gänswein érsek, a Pápai Ház prefektusa február 5-én.

Gänswein érsek február 5-én, péntek délután tolmácsolta XVI. Benedek véleményét, amikor bemutatták Marco Mancini, a Tau könyvkiadó gondozásában megjelent XVI. Benedek, Egy teljes pápa című könyvét.

A Pápai Ház prefektusa utalt a Ratzinger bíboros és Kirill metropolita között fennálló barátságra, valamint arra a találkozóra, amely már Benedek pápa és Kirill metropolita között jött létre 2006. május 18-án. „Lépésről lépésre készítették elő a talajt. Akinek van türelme, annak előbb utóbb gyümölcsök teremnek. Benedek pápa megtette az előkészítő munkát, most Ferenc pápa ezt folytatja. Reméljük, hogy más gyümölcsei is lesznek” – értékelte Georg Gänswein érsek, a Pápai Ház prefektusa a Ferenc pápa és Kirill pátriárka között február 12-én sorra kerülő találkozót.

Az Irgalmasság Szent Éve 69.

Az Irgalmasság Szent Éve - Isten haragra gyúl

Isten hol haragra gyúl hűtlen népe ellen, hol irgalmasan megmentőt küld” A próféták élménye csodálatosan emberi ízeket ad a történelemnek. „Amikor az Úr szólni kezdett, ezt mondta az Úr Ozeásnak:Menj, végy fleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid, mert parázna módon elhagyta az ország az Urat. El is ment, feleségül vette Gomert, Diblaim lányát. Az asszony fogant és fiuk született. Akkor ezt mondta az Úr: Nevezd el Jiszreelnek, mert rövidesen megtorlom Jiszreel vérét Jehu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát. Jiszreel völgyében azon a napon összetöröm Izrael íját. Amikor az asszony ismét fogant és leányt szült, így szólt az Úr: Hívd „Nincs irgalom”-nak, mert ezentúl nem irgalmazok Izrael házának, nem bocsátok meg neki többé (Júda házában azonan irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által, nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket) Amikor „Nincs irgalmat” elválasztotta, fogant és fiút szült. Erre így szólt az Úr: Nevezd el „Nem népem”-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek” (Oz 1,2-9) Isten egyre szigorúbban nyilatkozik, elítéli az északi új zsidó országot, de aztán megenyhül haragja: „Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy felrobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember: a körödben élő Szent, és nem szeretem pusztítást” (Oz 11,8-9) A fogságból való visszatérés után az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem házaikba – mondja az Úr.”De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim, és nem olyan dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenytés után meg ne kellene róla emlékeznem? (Jer 31,20) <