Az Irgalmasság Szent Éve 69.

Az Irgalmasság Szent Éve - Isten haragra gyúl

Isten hol haragra gyúl hűtlen népe ellen, hol irgalmasan megmentőt küld” A próféták élménye csodálatosan emberi ízeket ad a történelemnek. „Amikor az Úr szólni kezdett, ezt mondta az Úr Ozeásnak:Menj, végy fleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid, mert parázna módon elhagyta az ország az Urat. El is ment, feleségül vette Gomert, Diblaim lányát. Az asszony fogant és fiuk született. Akkor ezt mondta az Úr: Nevezd el Jiszreelnek, mert rövidesen megtorlom Jiszreel vérét Jehu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát. Jiszreel völgyében azon a napon összetöröm Izrael íját. Amikor az asszony ismét fogant és leányt szült, így szólt az Úr: Hívd „Nincs irgalom”-nak, mert ezentúl nem irgalmazok Izrael házának, nem bocsátok meg neki többé (Júda házában azonan irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által, nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket) Amikor „Nincs irgalmat” elválasztotta, fogant és fiút szült. Erre így szólt az Úr: Nevezd el „Nem népem”-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek” (Oz 1,2-9) Isten egyre szigorúbban nyilatkozik, elítéli az északi új zsidó országot, de aztán megenyhül haragja: „Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy felrobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember: a körödben élő Szent, és nem szeretem pusztítást” (Oz 11,8-9) A fogságból való visszatérés után az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem házaikba – mondja az Úr.”De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim, és nem olyan dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenytés után meg ne kellene róla emlékeznem? (Jer 31,20) <