Évközi. 5. vasárnap

Évközi. 5. vasárnap     
Iz 6, 1-2a. 3-8; 1Kor 15, 1-11; Lk 5, 1-11
„Ne félj! Ezen túl emberhalász leszel” 

A mai három szentírási részlet külön-külön is nagyszerű üzenetet közvetít az üdvözítés nagy művéről, így együtt azonban csodálatosan hatékony útmutatás minden idők gyermekeinek, nekünk is: Az üdvösség egyedül Istentől származik, Ő, pedig az elpártolt emberiséget küldöttei, által részesíti megváltó kegyelmeiben. Izajás próféta az Ószövetség gyermeke. Sok titkot tud az ószövetségi Szentírásból. Isten kiválasztotta, hogy Mózes népét, amely eltávolodott az egy igaz Istentől, és a környeztében élő népek undok bálványimádásába süllyedt, próbálja meg Istenéhez, az egyetlen igaz Istenhez visszahívni. A mennyei templomban találja magát látomásában. Nem merev, anyagból készült bálványt talál benne, hanem az élő Istent. Még nincs fogalma a Szentháromságról, hiszen az Ószövetségben ezt senkinek nem mondta meg Isten, hogy a végtelen nagy Úr természete egy, de személye három. Viszont hallja, hogy a trón körül szolgáló kerubok állandó dicsőítése mindig hármas. „Szent, Szent, Szent a Seregek Ura Istene!” (Iz 6, 3) Megrémül: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát”. (5) Isten elítéli népe tisztátalanságát. Az oltár tűzéből parazsat küld, Izajást megtisztítja, majd üzenetvivővé, prófétává avatja. Annyi mindent elmond a jövendő megváltóról, hogy az Ószövetség evangélistájának nevezi az Újszövetség népe. Előkészíti Jézus megváltói tevékenységét, de nem ő esz a Megváltó. Aztán eljött a Megváltó nyolcszáz évvel később. A Genezáreti tó partján tódul hozzá a bűnös és beteg nép. Ő bele ül a nemrég meghívott Simon Péter bárkájába, és hosszú, szép szentbeszédben biztatja az embereket, hogy nincs elveszve semmi, a bűnös ajkú néphez Isten elküldte most a saját egyszülött Fiát, aki emberré lett az emberekért, a végtelenül tiszta Isten van itt a szánalmas bűnösökért. Térjetek meg! Aztán abbahagyja a beszédet. Megkéri vendéglátóját, evezzen a mélyebb vízre, ott halásszon. Péter elmondja, hogy erre semmi hal sem volt az éjjel, de Jézus szavára megkísérli. Aztán annyi hal nyüzsög a hálóban, hogy kisegítőt kell kérnie. Majd döbbenten néz Jézusra: Uram! Ezzel a halfogással és velem neked valami nagy célod van. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”.(Lk 5, 8) Jézus csak mosolyog: „Ne félj! Ezen túl emberhalász leszel” (10) Nem fogsz ugyan ki minden halat a tóból, de rengeteget. Nem tudsz üdvözíteni, vagyis mennyországba juttatni mindenkit, de mindenkinek utat tudsz mutatni oda. Aki igénybe veszi fáradozásodat, üdvözül. Aki el akar kárhozni, elkárhozik. Majd a történelemben meghívok majd új és még újabb emberhalászokat. Egy a sok közül a mai szentleckében jelentkezik is: „Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok között, és arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem az Isten Egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan” (1Kor 15, 9-10) Péterrel, Pállal együtt mi, a nagy aposztázia idején élő papok, mit tudunk kezdeni az istentelenné vált emberiséggel,jelesül népünk egy részével? Mi is küszködünk, és Jézus bennünk is győzni fog.